II. SZÍN.
Ugyanott. Szoba a herczegi palotában.
Herczeg és Thurio jönnek; Proteus hátul.
HERCZEG.
Thrurio ne félj, szeretni fog leányom.
Valentin el-kiüzve már köréből.
Thrurio ne félj, szeretni fog leányom.
Valentin el-kiüzve már köréből.
THURIO.
De ó az óta még jobban gyülöl;
Kerüli társaságom és kigúnyol,
Kétségbe ejt, ah, hogy meg nem nyerem!
De ó az óta még jobban gyülöl;
Kerüli társaságom és kigúnyol,
Kétségbe ejt, ah, hogy meg nem nyerem!
HERCZEG.
Szerelme e csekély nyoma olyan,
Mint jégbe vájt alak, mint egy kevés hő
Vizzé elolvaszt, s megformátlanit.
Pár napra szélylyel olvad e fagyosság,
S érdemtelen Valentint elfelejti. –
No, hogy van ön Proteus? Hát honfitársa
Elment-e már, miként parancsolánk?
Szerelme e csekély nyoma olyan,
Mint jégbe vájt alak, mint egy kevés hő
Vizzé elolvaszt, s megformátlanit.
Pár napra szélylyel olvad e fagyosság,
S érdemtelen Valentint elfelejti. –
No, hogy van ön Proteus? Hát honfitársa
Elment-e már, miként parancsolánk?
PROTEUS.
El, jó uram.
El, jó uram.
HERCZEG.
Lyányom nagyon fájlalja távozását.
Lyányom nagyon fájlalja távozását.
PROTEUS.
Kevés idő elűzi bánatát.
Kevés idő elűzi bánatát.
HERCZEG.
Én is hiszem, de Thurio kétkedik.
Proteus, irántad hitt jó véleményem
(Mert érdemednek több jelét mutattad)
Készt, hogy bizalmasan szóljak veled.
Én is hiszem, de Thurio kétkedik.
Proteus, irántad hitt jó véleményem
(Mert érdemednek több jelét mutattad)
Készt, hogy bizalmasan szóljak veled.
PROTEUS.
Ne éljek, és ne lássam önt tovább
Kegyelmes úr, csak a míg hű leszek.
Ne éljek, és ne lássam önt tovább
Kegyelmes úr, csak a míg hű leszek.
HERCZEG.
Tudod, mi kész örömmel áldanám meg
Leányom és Thurio úr esküvőjét.
Tudod, mi kész örömmel áldanám meg
Leányom és Thurio úr esküvőjét.
PROTEUS.
Tudom, uram.
Tudom, uram.
HERCZEG.
Az is, hiszem, rég tudva már előtted,
Hogy Silvia ebben ellenem szegül.
Az is, hiszem, rég tudva már előtted,
Hogy Silvia ebben ellenem szegül.
PROTEUS.
Azaz csak addig, míg Valentin itt volt!
Azaz csak addig, míg Valentin itt volt!
HERCZEG.
Folyvást makacs, sehogy se hajtható.
Hogyan tehetnők még hogy elfelejtse
Valentint, s megszeresse Thuriót?
Folyvást makacs, sehogy se hajtható.
Hogyan tehetnők még hogy elfelejtse
Valentint, s megszeresse Thuriót?
PROTEUS.
Legegyszerübb rákenni, hogy Valentin
Gyáva, csalárd és aljas származásu.
E hármat a nők szörnyen megvetik.
Legegyszerübb rákenni, hogy Valentin
Gyáva, csalárd és aljas származásu.
E hármat a nők szörnyen megvetik.
HERCZEG.
Azt mondja rá, hogy dühből beszélünk.
Azt mondja rá, hogy dühből beszélünk.
PROTEUS.
Igen, ha a Valentin ellenétől
Jön az, tehát vigyázva szóljon, és
Oly ember, kit barátjaul tekint.
Igen, ha a Valentin ellenétől
Jön az, tehát vigyázva szóljon, és
Oly ember, kit barátjaul tekint.
HERCZEG.
Vállalja hát el ön, hogy elgyalázza.
Vállalja hát el ön, hogy elgyalázza.
PROTEUS.
Rosszúl esik, kegyelmes úr; keserves
Megbízatás ez egy nemesre, és
Kivált saját barátja ellenében.
Rosszúl esik, kegyelmes úr; keserves
Megbízatás ez egy nemesre, és
Kivált saját barátja ellenében.
HERCZEG.
Hol jó szavával rajta nem segíthet,
Ott már a rágalommal sem tehet kárt,
Tehát közömbös a megbízatás,
S egy jó barátja kéri önt reá.
Hol jó szavával rajta nem segíthet,
Ott már a rágalommal sem tehet kárt,
Tehát közömbös a megbízatás,
S egy jó barátja kéri önt reá.
PROTEUS.
Győzött, uram. – A mennyi rajtam áll,
Gyalázva őt a hol módját lelem,
Nem fogja már szeretni Silvia:
De ha kiirtjuk is jelen szerelmét,
Vagy lesz szerelmes, vagy se Thurióba.
Győzött, uram. – A mennyi rajtam áll,
Gyalázva őt a hol módját lelem,
Nem fogja már szeretni Silvia:
De ha kiirtjuk is jelen szerelmét,
Vagy lesz szerelmes, vagy se Thurióba.
THURIO.
Azért, a mint lefejti e szerelmét,
Hogy így lefejtve össze ne bomoljon,
Azon legyen, hogy gombolyítsa rám,
Mit megtehet, ha engem úgy magasztal,
A hogy gyalázni fogja majd Valentint.
Azért, a mint lefejti e szerelmét,
Hogy így lefejtve össze ne bomoljon,
Azon legyen, hogy gombolyítsa rám,
Mit megtehet, ha engem úgy magasztal,
A hogy gyalázni fogja majd Valentint.
HERCZEG.
S mi, Proteus, önt meg merjük bízni ezzel,
Mert tudjuk azt, Valentin elbeszélte,
Hogy ön szerelmet másnak esküdött
S nem szeghet esküt, és nem tör hitet.
Ez biztosíték hát, hogy módot adjunk,
Hol Silviával bőven társaloghat;
Mert ő borus, beteg, nehézkedélyü,
De önt barátjáért tán elfogadja.
S így rábeszélheti, hogy meggyülölje
Valentint, s megszeresse Thuriót.
S mi, Proteus, önt meg merjük bízni ezzel,
Mert tudjuk azt, Valentin elbeszélte,
Hogy ön szerelmet másnak esküdött
S nem szeghet esküt, és nem tör hitet.
Ez biztosíték hát, hogy módot adjunk,
Hol Silviával bőven társaloghat;
Mert ő borus, beteg, nehézkedélyü,
De önt barátjáért tán elfogadja.
S így rábeszélheti, hogy meggyülölje
Valentint, s megszeresse Thuriót.
PROTEUS.
A mit tudok, törekszem végbe vinni. –
De Thurio, ön jobban forgolódjék;
Rakjon ki lépvesszőt, megfogni vágyát
nyögő szonettel, melynek tarka rímét
Megtömje szolgálatkész esküvel.
A mit tudok, törekszem végbe vinni. –
De Thurio, ön jobban forgolódjék;
Rakjon ki lépvesszőt, megfogni vágyát
nyögő szonettel, melynek tarka rímét
Megtömje szolgálatkész esküvel.
HERCZEG.
Úgy, úgy, bizony az égi származásu
Költészet itt nagyon sokat tehet.
Úgy, úgy, bizony az égi származásu
Költészet itt nagyon sokat tehet.
PROTEUS.
Mondd, hogy szépsége oltár zsámolyára
Teszed le könnyed, sohajod, szived;
Írj, míg kiszárad tintád, s könnyeiddel
Ereszd föl újra; mérj bús verseket,
S mind azt mutassa, hogy szörnyen epedsz.
Orpheus aranyszavu, s költők inából
Húrolt lantjára meglágyult aczél, kő,
Tigris szelídült, s a nagy leviathan
Ki a vízből, a partra tánczra kelt. –
S e sok panaszló ömlengés után
Keresd föl éjjel hölgyed ablakát
Édes zenével; és a hangszerekhez
Dalolj te is; az éj halotti csendje
Jól illik ily édes-bús fájdalomhoz.
Ha így nem, úgy egyébbel nem nyered meg.
Mondd, hogy szépsége oltár zsámolyára
Teszed le könnyed, sohajod, szived;
Írj, míg kiszárad tintád, s könnyeiddel
Ereszd föl újra; mérj bús verseket,
S mind azt mutassa, hogy szörnyen epedsz.
Orpheus aranyszavu, s költők inából
Húrolt lantjára meglágyult aczél, kő,
Tigris szelídült, s a nagy leviathan
Ki a vízből, a partra tánczra kelt. –
S e sok panaszló ömlengés után
Keresd föl éjjel hölgyed ablakát
Édes zenével; és a hangszerekhez
Dalolj te is; az éj halotti csendje
Jól illik ily édes-bús fájdalomhoz.
Ha így nem, úgy egyébbel nem nyered meg.
HERCZEG.
Leczkéd mutatja, hogy voltál szerelmes.
Leczkéd mutatja, hogy voltál szerelmes.
THURIO.
Tanácsod még az éjjel teljesítem.
Azért nemes Proteus, irányadóm,
Menjünk ki a városba, jer velem,
Keresni ott nehány ügyes zenészt.
Van egy szonettem, a mi megteszi.
Kezdetnek, útasításod nyomán.
Tanácsod még az éjjel teljesítem.
Azért nemes Proteus, irányadóm,
Menjünk ki a városba, jer velem,
Keresni ott nehány ügyes zenészt.
Van egy szonettem, a mi megteszi.
Kezdetnek, útasításod nyomán.
HERCZEG.
Rajta uraim!
Rajta uraim!
PROTEUS.
Várjuk kegyelmed estebéd utánig,
Aztán megyünk rögtön az éjzenére.
Várjuk kegyelmed estebéd utánig,
Aztán megyünk rögtön az éjzenére.
HERCZEG.
Csak rajta most; én engedélyt adok.
Csak rajta most; én engedélyt adok.
