II. SZÍN.
Kész a lovagság tornát kezdeni?
Kész már, királyom! és magát
Hogy bemutassa, rátok vár csupán.
Mondd, itt vagyunk; s kiért ez ünnep áll,
Hogy megtiszteljük születése napját,
Itt ül leányunk, szépség magzata,
Kit ég csodás látványnak alkota. | (Egy Úr el.) |
Király atyám, nagyon kitűntetél
Dicséretiddel, bár becsem csekély.
Kellő, hogy így legyen: mert fejedelmet
Az ég mintának alkot, másaul.
Elhanyagolva, ékszer fényt veszit,
És nem becsűlve, fejdelem, nevit.
Dísz-tiszted az lesz, hogy kimagyarázd
Minden lovagnak tetteit jelszavából.
Meg is teszem becsűlet kedviért.
Egy Lovag jő, átlépdel a színen; pajzsát apródja a királylánynak nyújtja át.
Ki ez, ki itt először lép elé?
Dicső atyám, ez spartai lovag;
És a czimerkép pajzsán: fekete
Aethiopi ember, nap felé nyuló;
A jelszó: Lux tua vita mihi.
Hőn szeret az, ki tiednek tartja éltét.
A második lovag lépdel át.
Ki másodiknak lép elénk, ki ez?
Király atyám, ez macedóni herczeg;
Jelképe, melyet paizsán visel,
Hölgytül legyőzött fegyveres lovag;
Spanyol a jelszó: Piu por dulzura que por fuerza.
A harmadik lovag lépdel át.
S a harmadik?
Antiochiai; |
Jelszava: Me pompae provexit apex.
A negyedik lovag lépdel át.
És a negyediké?
Lefele fordult lángu fáklya az;
Jelszó: Quod me alit, me extinguit.
Jelzi, mi nagy a szépség ereje:
Hogy lángra gyujt, de gyilkol is vele.
Az ötödik lovag lépdel át.
Az ötödik felhő övezte kéz,
Mely próbakőn megpróbált aranyat tart;
Jelige: Sic spectanda fides.
A hatodik lovag lépdel át.
S mi ez utolsó, melyet a lovag
Oly kecsesen nyujtott eléd maga?
Úgy gondolom, hogy jövevény; a jelkép:
Száraz faág, mely csúcsán zöld csupán;
A jelszó: In hac spe vivo.
Csinos hasonlat:
Reméli ő, hogy gyászos helyzetéből
Még felvirúlhat sorsa általad.
Szükséges is, hogy jobb legyen, a mit
Gondol magában, mint a külső látszat.
Biz ez javára nem sokat beszél:
Mert azt mutatja rozsdás külseje,
Ostort gerelynél többet forgatott.
Idegen ő, mert biz furán szerelve
Jelent meg e dísz-tornaünnepen.
Vértjén készántag hagyta tán a rozsdát,
Hogy ma a porban surolhassa le.
Bolond a vélemény: itélni készt
Külszín után a belsőt: szivet, észt. –
De ime jönnek már a lovagok;
Mi a karzatra vonulunk. | (Mind el.) |
(Nagy ujjongás; a nép kiáltja:) |
A köz-lovag! |