II. SZÍN.
Alexandria. Szoba a palotában.
Antonius, Cleopatra, Enobarbus, Charmian, Iras, Alexas és Mások jönnek.
ANTONIUS.
S nem vív velem, Domitius?
S nem vív velem, Domitius?
ENOBARBUS.
| Nem ő! |
ANTONIUS.
S miért nem?
S miért nem?
ENOBARBUS.
Szerencsében levén, húsz ember is
Egy ellen.
| Úgy számít, hogy húszszoros |
Egy ellen.
ANTONIUS.
Holnap szárazon s vizen
Küzdök; s vagy élek, vagy vérrel mosom
A haldokló becsületet, mitől
Holnap szárazon s vizen
Küzdök; s vagy élek, vagy vérrel mosom
A haldokló becsületet, mitől
Föléled újra. – Fogsz-e vívni jól?
ENOBARBUS.
Igen; s kiáltom: élet vagy halál!
Igen; s kiáltom: élet vagy halál!
ANTONIUS.
Helyes. – Szolgáimat szólítsd elé.
Helyes. – Szolgáimat szólítsd elé.
Szolgák jönnek.
Vígan legyünk ma. – Addsza csak kezed’,
Becsületes hívem valál; – te is;
Te is; – te is; – mind jól szolgáltatok
S királyok voltak társaitok.
Becsületes hívem valál; – te is;
Te is; – te is; – mind jól szolgáltatok
S királyok voltak társaitok.
CLEOPATRA.
| Mi ez? |
ENOBARBUS.
Oly semmiség, mit a kedélyben a
Bánat tenyészt.
Oly semmiség, mit a kedélyben a
Bánat tenyészt.
ANTONIUS.
S te is becsületes vagy!
Ha ennyivé lehetne oszlanom,
S mindnyájatokból egy Antoniust
Lehetne összekalapálni, hogy
Szolgáljak én is nektek egyszer úgy,
A mint nekem ti!
S te is becsületes vagy!
Ha ennyivé lehetne oszlanom,
S mindnyájatokból egy Antoniust
Lehetne összekalapálni, hogy
Szolgáljak én is nektek egyszer úgy,
A mint nekem ti!
SZOLGÁK.
| Isten őrizz’! |
ANTONIUS.
Jó hát, fiúk, szolgáljatok ma még;
Kupámba töltsetek bort, s járjatok
Körülem úgy, mint míg a fél világ
Volt szolgatársatok, s fogadta szóm’.
Jó hát, fiúk, szolgáljatok ma még;
Kupámba töltsetek bort, s járjatok
Körülem úgy, mint míg a fél világ
Volt szolgatársatok, s fogadta szóm’.
CLEOPATRA.
Vajh mit akar?
Vajh mit akar?
ENOBARBUS.
Szolgáit megrikatni.
Szolgáit megrikatni.
ANTONIUS.
Szolgálhatok ma; ezzel szolgaságtok
Tán véget ér; nem láttok tán soha
Többé; talán, mint véres árnyat; ah tán
Más uratok lesz holnap. – Úgy tekintlek
Mint búcsúzó. Becsületes barátim,
Nem űzlek el; inkább válhatlanul
Holtig való gazdátok maradok.
Két óra, még ma, ennyit kérek én;
Isten fizesse!
Szolgálhatok ma; ezzel szolgaságtok
Tán véget ér; nem láttok tán soha
Többé; talán, mint véres árnyat; ah tán
Más uratok lesz holnap. – Úgy tekintlek
Mint búcsúzó. Becsületes barátim,
Nem űzlek el; inkább válhatlanul
Holtig való gazdátok maradok.
Két óra, még ma, ennyit kérek én;
Isten fizesse!
ENOBARBUS.
Mit akarsz, uram,
Hogy így csüggeszted őket? Sírnak, ím.
S engem, szamárt is, a fokhagyma csíp.
Az istenért, ne tégy hát asszonyokká!
Mit akarsz, uram,
Hogy így csüggeszted őket? Sírnak, ím.
S engem, szamárt is, a fokhagyma csíp.
Az istenért, ne tégy hát asszonyokká!
ANTONIUS.
Ördög vigyen, ha ezt akartam! – Oh
Fakadjon áldás e könyűk nyomán!
Barátim, bús értelmet adtatok
Szavamnak; én vigaszra szóltam azt;
Hogy fáklyafényben égjen éjjelünk!
Holnapra jót remélek, édesim;
És úgy vezetlek, hogy győzelmes élet
Legyen jutalmunk, nem dicső halál!
Ördög vigyen, ha ezt akartam! – Oh
Fakadjon áldás e könyűk nyomán!
Barátim, bús értelmet adtatok
Szavamnak; én vigaszra szóltam azt;
Hogy fáklyafényben égjen éjjelünk!
Holnapra jót remélek, édesim;
És úgy vezetlek, hogy győzelmes élet
Legyen jutalmunk, nem dicső halál!
| Asztalhoz! borba fúljon ott a gond! | (Mind el.) |
