V. SZÍN.
Alexandria. Szoba a palotában.
Cleopatra, Charmian, Iras, Alexas jönnek.
CLEOPATRA.
Egy kis zenét! Oly méla táp szerelmes
Sziveknek a zene.
Egy kis zenét! Oly méla táp szerelmes
Sziveknek a zene.
SZOLGA.
| Hej! a zenét! |
| Mardian jő. |
CLEOPATRA.
Hagyd el! Jerünk tekézni. Charmian, jer.
Hagyd el! Jerünk tekézni. Charmian, jer.
CHARMIAN.
Fáj a karom. Játszsz Mardiannal.
Fáj a karom. Játszsz Mardiannal.
CLEOPATRA.
Herélttel annyi, mintha nővel játszanám.
Játszol velem? he?
| A |
Játszol velem? he?
MARDIAN.
| Úgy a hogy tudok. |
CLEOPATRA.
Jó akarat, ha kurtán ütne is ki,
Bocsánatot nyer. – Mégis, azt se! Mást!
Szigonyt elé! jerünk a partra. Míg
Távolrul altató dal hangzik, az
Arany halacskát görbe szigonyommal
Nedves kopótyujánál megfogom,
S kirántva, képzelem mindannyiszor, hogy
Antonius, s kiáltom: megvagy, itt vagy!
Jó akarat, ha kurtán ütne is ki,
Bocsánatot nyer. – Mégis, azt se! Mást!
Szigonyt elé! jerünk a partra. Míg
Távolrul altató dal hangzik, az
Arany halacskát görbe szigonyommal
Nedves kopótyujánál megfogom,
S kirántva, képzelem mindannyiszor, hogy
Antonius, s kiáltom: megvagy, itt vagy!
CHARMIAN.
Szép volt, mikor fogadtatok vele,
S buvárod horgonyára sós halat
Akaszta s ő örömmel húzta föl.
Szép volt, mikor fogadtatok vele,
S buvárod horgonyára sós halat
Akaszta s ő örömmel húzta föl.
CLEOPATRA.
Arany idők! Akkor kinevetém
Türelmiből, éjjel meg türelembe
Nevettem vissza őt; reggel pedig
Kilencz előtt ágyába ittam; és
Rá vetve leplemet, palástomat,
Philippii kardját én kötém fel.
Arany idők! Akkor kinevetém
Türelmiből, éjjel meg türelembe
Nevettem vissza őt; reggel pedig
Kilencz előtt ágyába ittam; és
Rá vetve leplemet, palástomat,
Philippii kardját én kötém fel.
Hirnök jő.
Itáliából? – Dugd jó híredet
Fülembe, mely soká ugar vala!
| Oh! |
Fülembe, mely soká ugar vala!
HIRNÖK.
Oh asszonyom –
Oh asszonyom –
CLEOPATRA.
Ha ezt hozod: megölted asszonyod’,
Silány rab! ám, ha híreid szerint
Él s jól van: úgy, fogd! itt arany, s a leg-
Kékebb erek, csókold meg e kezet,
Melyet királyok csókoltak – s remegtek,
Míg csókolták.
| Meghalt Antonius? |
Silány rab! ám, ha híreid szerint
Él s jól van: úgy, fogd! itt arany, s a leg-
Kékebb erek, csókold meg e kezet,
Melyet királyok csókoltak – s remegtek,
Míg csókolták.
HIRNÖK.
Először is, ő jól van.
Először is, ő jól van.
CLEOPATRA.
Ne, több arany még! – Ficzkó, hallod-e,
Mondják: a holtak jól vannak; ha így
Értéd a szót: hah! megolvasztatom
Ez aranyat, s rossz hangú torkodon
Úgy öntetem le!
Ne, több arany még! – Ficzkó, hallod-e,
Mondják: a holtak jól vannak; ha így
Értéd a szót: hah! megolvasztatom
Ez aranyat, s rossz hangú torkodon
Úgy öntetem le!
HIRNÖK.
| Hallgass meg, királynő. |
CLEOPATRA.
Jól van; beszéj! De arczod nem mutat jót.
Ha Antonius jól van s szabad: miért a
Jó hírt kürtölni ily zord arcz! Ha nincs jól:
Úgy kéne jönnöd, mint a fúriák,
Kigyóhajakkal és nem férfiképpel!
Jól van; beszéj! De arczod nem mutat jót.
Ha Antonius jól van s szabad: miért a
Jó hírt kürtölni ily zord arcz! Ha nincs jól:
Úgy kéne jönnöd, mint a fúriák,
Kigyóhajakkal és nem férfiképpel!
HIRNÖK.
Kihallgatandsz-e?
Kihallgatandsz-e?
CLEOPATRA.
Megüsselek, mielőtt szólnál. De mondd, hogy
Antonius él, jól van, barátja és
Nem rabja Caesarnak: s arany eső
S gyöngy záporzzék fejedre.
| Kedvem volna, hogy |
Antonius él, jól van, barátja és
Nem rabja Caesarnak: s arany eső
S gyöngy záporzzék fejedre.
HIRNÖK.
Ő jól van.
| Asszonyom, |
CLEOPATRA.
Ez jó.
Ez jó.
HIRNÖK.
| S Caesarral barát. |
CLEOPATRA.
Derék legény vagy!
Derék legény vagy!
HIRNÖK.
Mint valaha.
| Jobb barátok ők, |
CLEOPATRA.
Úrrá teszlek!
Úrrá teszlek!
HIRNÖK.
| De még – |
CLEOPATRA.
„De”! gyűlölöm e szót. Lerontja a
Jó kezdetet. Pokolba ezt a „de”-t!
„De” tömlöcz-őr, mely undok szörnyeket
Hurczol magával. Kérlek, öntsd fülembe,
A mit hozál, mind – együtt jót, roszat.
Caesar barátja; jól van; él szabad –
Mondád?
„De”! gyűlölöm e szót. Lerontja a
Jó kezdetet. Pokolba ezt a „de”-t!
„De” tömlöcz-őr, mely undok szörnyeket
Hurczol magával. Kérlek, öntsd fülembe,
A mit hozál, mind – együtt jót, roszat.
Caesar barátja; jól van; él szabad –
Mondád?
HIRNÖK.
Szabad? nem, ezt nem mondtam, úrnőm.
Octaviához kötve –
Szabad? nem, ezt nem mondtam, úrnőm.
Octaviához kötve –
CLEOPATRA.
| Mennyiben? |
HIRNÖK.
Mint férje.
Mint férje.
CLEOPATRA.
| Charmian, nézd, sápadok. |
HIRNÖK.
Octaviát elvette, asszonyom.
Octaviát elvette, asszonyom.
CLEOPATRA.
Verjen a legundokabb ragály!
Verjen a legundokabb ragály!
| (Megüti.) |
)
HIRNÖK.
Királyné, légy türelmes!
Királyné, légy türelmes!
CLEOPATRA
(Ismét megüti).
(Ismét megüti).
| Még beszélsz! |
Mint egy tekét! s minden hajad’ kitépem;
(Föl s alá rángatja.)
Szegostorral veretlek és csipős
Sós vízbe, lúgba főzetlek!
Szegostorral veretlek és csipős
Sós vízbe, lúgba főzetlek!
HIRNÖK.
Hírűl hozzám csak, de nem én kötém
E házasságot.
| Kegyes úrnőm, |
E házasságot.
CLEOPATRA.
Mondd, hogy nem való,
S egy tartományt adok s dússá teendlek!
A pof, melyet kapál, legyen elég:
Hogy ingereltél, s a mit kérni tudsz,
Mind megadom.
Mondd, hogy nem való,
S egy tartományt adok s dússá teendlek!
A pof, melyet kapál, legyen elég:
Hogy ingereltél, s a mit kérni tudsz,
Mind megadom.
HIRNÖK.
| Megnősült, asszonyom! |
CLEOPATRA.
Hitvány! Sokáig éltél! (Tőrt vesz elő.)
Hitvány! Sokáig éltél! (Tőrt vesz elő.)
HIRNÖK.
| Így futok! – |
| Hisz, asszonyom, nem én valék oka! | (El.) |
CHARMIAN.
Oh térj magadhoz, úrnőm! e fiú
Ártatlan.
Oh térj magadhoz, úrnőm! e fiú
Ártatlan.
CLEOPATRA.
Oh, hány ártatlant lesújt
A menny villáma is! – Sülyedj a Nilbe
Egyiptom! A galamb váljék kígyóvá!
Hívjátok vissz’ a ficzkót. Bár veszett
Vagyok, nem harapok. Hívjátok őt.
Oh, hány ártatlant lesújt
A menny villáma is! – Sülyedj a Nilbe
Egyiptom! A galamb váljék kígyóvá!
Hívjátok vissz’ a ficzkót. Bár veszett
Vagyok, nem harapok. Hívjátok őt.
CHARMIAN.
Fél visszajőni.
Fél visszajőni.
CLEOPATRA.
E kéz silány volt, hogy alábbvalót
Ütött magamnál; hisz magam valék
Haragom oka. – Jöszte csak, fiú.
Rossz hírt, legyen való bár, sohse jó
Meghozni. Jó hírt hadd jelentsen egy
Egész sereg nyelv; a rossz önmagát
Jelentse, a mikor lesújt.
| Nem bántom, jöhet. |
Ütött magamnál; hisz magam valék
Haragom oka. – Jöszte csak, fiú.
| Hirnök visszajő. |
Meghozni. Jó hírt hadd jelentsen egy
Egész sereg nyelv; a rossz önmagát
Jelentse, a mikor lesújt.
HIRNÖK.
Kötelességem’ tevém.
Kötelességem’ tevém.
CLEOPATRA.
Már nem gyűlöllek inkább, hogyha még
Ismétled egyszer: hát elvette?
| Nőül vevé hát? |
Ismétled egyszer: hát elvette?
HIRNÖK.
| El. |
CLEOPATRA.
Átok reád? Ha! s vissza sem vonod?
Átok reád? Ha! s vissza sem vonod?
HIRNÖK.
Hazudjak-é?
Hazudjak-é?
CLEOPATRA.
Bár fél Egyiptom voln’ elöntve és
Kigyók tanyája! Menj, hordd el magad’!
Volnál oly arczú, mint Narciss, nekem
Csúf volna képed. Megnősült tehát?
| Akarnám, hogy hazudj; |
Kigyók tanyája! Menj, hordd el magad’!
Volnál oly arczú, mint Narciss, nekem
Csúf volna képed. Megnősült tehát?
HIRNÖK.
Felség, bocsánat.
Felség, bocsánat.
CLEOPATRA.
| Megnősült? |
HIRNÖK.
Nem akarálak ingerelni; és
Azért fenyítned, mit magad parancsolsz,
Az nem igazság. – Úgy van, elvevé
Octaviát.
| Bocsáss meg, |
Azért fenyítned, mit magad parancsolsz,
Az nem igazság. – Úgy van, elvevé
Octaviát.
CLEOPATRA.
Oh! bűne téged is
Gazzá teszen, tudtod kívül. Takarodj!
Az árúczikk, mit Rómából hozál,
Számomra drága. Veszszen rajtad és
Oh! bűne téged is
Gazzá teszen, tudtod kívül. Takarodj!
Az árúczikk, mit Rómából hozál,
Számomra drága. Veszszen rajtad és
| Rontson meg! | (Hirnök el.) |
CHARMIAN.
Csillapodjál, asszonyom.
Csillapodjál, asszonyom.
CLEOPATRA.
Antoniust dicsérve, mennyiszer
Kisebbítém Caesart.
Antoniust dicsérve, mennyiszer
Kisebbítém Caesart.
CHARMIAN.
| Valóba’! |
CLEOPATRA.
Lakolok érte. – Vigyetek el innen.
Elájulok. Oh Iras, Charmain!
De semmi. – Jó Alexas, menj utána,
Mondd: fesse le Octaviát neked,
Vonásait, korát, lelkűletét.
Ne hagyd felednie, mily színű haja;
S hozz hírt azonnal. (Alexas el.) hadd veszítsem el!
Ne, Charmian! Ne! Bár Gorgont mutasson
Egy oldalon, – de Mars a másikán.
Milyen magas? Szánj engem, Charmian,
De csak ne szólj. Vezess szobámba el .(Mind el.)
| Most |
Elájulok. Oh Iras, Charmain!
De semmi. – Jó Alexas, menj utána,
Mondd: fesse le Octaviát neked,
Vonásait, korát, lelkűletét.
Ne hagyd felednie, mily színű haja;
S hozz hírt azonnal. (Alexas el.) hadd veszítsem el!
Ne, Charmian! Ne! Bár Gorgont mutasson
Egy oldalon, – de Mars a másikán.
| Alexas azt is hírül hozza, hogy | (Mardiánhoz.) |
De csak ne szólj. Vezess szobámba el .(Mind el.)
