III. SZÍN.
Ugyanott. Törvényszéki terem.
Harsonák. Henrik király, Margit királynő, Gloster, York, Suffolk és Salisbury jőnek; Gloster herczegnő, Jourdain Margit, Southwell, Hume és Bolingbroke őrizet alatt.
HENRIK KIRÁLY.
Cobham Lenóra, Gloster nője, állj ki.
Isten előtt s előttünk nagy bűnöd:
Halld oly bűnért törvény itéletét,
A melyre halált szabott a szent irás.
Ti négyen! innen a börtönbe vissza
S onnan a vesztöhelyre véletek:
Smithfieldben égjen hamuvá a boszorkány,
E hármat itt fojtsák meg a bitón. –
Te, asszonyom, mint nemesb születésü,
Megfosztva eddig bírt becsületedtől,
Nyilván vezeklesz három napig és
Itt tenhonodban számkivetve élsz,
Man szigetén, sir John Stanley veled.
Cobham Lenóra, Gloster nője, állj ki.
Isten előtt s előttünk nagy bűnöd:
Halld oly bűnért törvény itéletét,
A melyre halált szabott a szent irás.
| (Jourdainhez stb.) |
S onnan a vesztöhelyre véletek:
Smithfieldben égjen hamuvá a boszorkány,
E hármat itt fojtsák meg a bitón. –
Te, asszonyom, mint nemesb születésü,
Megfosztva eddig bírt becsületedtől,
Nyilván vezeklesz három napig és
Itt tenhonodban számkivetve élsz,
Man szigetén, sir John Stanley veled.
HERCZEGNŐ.
Szivesen veszem, szivesen venném halálom’.
Szivesen veszem, szivesen venném halálom’.
GLOSTER.
Lenóra, lát’d, a törvény szava szóla,
S kit ez itélt el, azt nem védhetem.
Könynyel szemen, szivem búval tele.
Ah Humprey! agg korodban e gyalázat
Fejed’ kínjával sírba viszi még. –
Kérlek, bocsáss el, felség: a keserv
Vigaszt s az agg kor pihenést ohajt.
Lenóra, lát’d, a törvény szava szóla,
S kit ez itélt el, azt nem védhetem.
| (A herczegnő és a többi foglyok őrizettel el.) |
Ah Humprey! agg korodban e gyalázat
Fejed’ kínjával sírba viszi még. –
Kérlek, bocsáss el, felség: a keserv
Vigaszt s az agg kor pihenést ohajt.
HENRIK KIRÁLY.
Add át botod’: Henrik lesz védnöke
Önönmagának; s Isten lesz reményem,
Támom, kalauzom s fénye lábaimnak.
Békébe’ menj el, épen úgy szeretve,
Mint a midőn protectorunk valál.
| Várj; mielőtt mégy, Gloster herczege; |
Önönmagának; s Isten lesz reményem,
Támom, kalauzom s fénye lábaimnak.
Békébe’ menj el, épen úgy szeretve,
Mint a midőn protectorunk valál.
MARGIT KIRÁLYNÉ.
Okát nem látom, nagykorú királyt
Hogy védni kelljen, mint egy gyermeket.
Isten s Henrik vezéri Angliának.
Add át botod’ s a kormányt a királynak.
Okát nem látom, nagykorú királyt
Hogy védni kelljen, mint egy gyermeket.
Isten s Henrik vezéri Angliának.
Add át botod’ s a kormányt a királynak.
GLOSTER.
Botom? Im itt van, jó Henrik, botom:
Oly kész örömmel nyujtom néked át,
Mint nékem adta egykoron atyád,
S eléd teszem le oly készen magam,
Mint nagyravágyva fölvennék sokan.
Isten veled! – Ha nem vagyok, királyom,
Botom? Im itt van, jó Henrik, botom:
Oly kész örömmel nyujtom néked át,
Mint nékem adta egykoron atyád,
S eléd teszem le oly készen magam,
Mint nagyravágyva fölvennék sokan.
Isten veled! – Ha nem vagyok, királyom,
| Trónodra béke tisztessége szálljon. | (El.) |
MARGIT KIRÁLYNÉ.
Henrik: király most; és Margit: királyné;
És Humphrey herczeg: alig önmaga.
Rutúl megcsonkult: rögtön két csapás:
Száműzve nője, és egy tagja csonka.
E kicsikart bot oda lesz letéve,
A hova illik, a király kezébe.
Henrik: király most; és Margit: királyné;
És Humphrey herczeg: alig önmaga.
Rutúl megcsonkult: rögtön két csapás:
Száműzve nője, és egy tagja csonka.
E kicsikart bot oda lesz letéve,
A hova illik, a király kezébe.
SUFFOLK.
Most csügg a bágyadt lombu tölgy a földre
S vég napjain bukik Lenóra dölyfe.
Most csügg a bágyadt lombu tölgy a földre
S vég napjain bukik Lenóra dölyfe.
YORK.
Hagyjátok őt már. – Engedj meg királyom,
A viadalra e napot szabád;
És készen áll a vádlott s vádoló,
Hogy víjon: a kovács és inasa;
A viadalt megnézni légy kegyes.
Hagyjátok őt már. – Engedj meg királyom,
A viadalra e napot szabád;
És készen áll a vádlott s vádoló,
Hogy víjon: a kovács és inasa;
A viadalt megnézni légy kegyes.
MARGIT KIRÁLYNÉ.
Ugy, ugy, uram; az udvart ép ezért
Hagyám el, a pört hogy eldöntve lássam.
Ugy, ugy, uram; az udvart ép ezért
Hagyám el, a pört hogy eldöntve lássam.
HENRIK KIRÁLY.
Isten nevében, minden készen álljon:
Itt víjanak, s ég védje a jogot.
Isten nevében, minden készen álljon:
Itt víjanak, s ég védje a jogot.
YORK.
Még soh’se láttam oly nyúlszívü ficzkót
S úgy félni harcztól, mint a vádolót,
Fegyverkovácsunk inasát, urak.
Egyfelől Horner jő, szomszédaival, kik annyira itatják, hogy megrészegszik; egy póznát tart, rajta homok zacskó, előtte dob; másfelől Péter jő, dobbal és hasonló póznával; inastársai kisérik, kik itatják.
Még soh’se láttam oly nyúlszívü ficzkót
S úgy félni harcztól, mint a vádolót,
Fegyverkovácsunk inasát, urak.
Egyfelől Horner jő, szomszédaival, kik annyira itatják, hogy megrészegszik; egy póznát tart, rajta homok zacskó, előtte dob; másfelől Péter jő, dobbal és hasonló póznával; inastársai kisérik, kik itatják.
1. SZOMSZÉD.
Nesze, Horner szomszéd, ezt a kupa aszút köszöntöm rád. Aztán ne félj, szomszéd, megállasz te emberűl.
Nesze, Horner szomszéd, ezt a kupa aszút köszöntöm rád. Aztán ne félj, szomszéd, megállasz te emberűl.
2. SZOMSZÉD.
Ne, szomszéd, itt egy kupa charneco.
Ne, szomszéd, itt egy kupa charneco.
3. SZOMSZÉD.
Itt meg egy kanta jó erős ser, szomszéd! Igyál; ne félj az inasodtól.
Itt meg egy kanta jó erős ser, szomszéd! Igyál; ne félj az inasodtól.
HORNER.
Csak ide vele! Engem ugyse, mindnyájatoknak állok; ügyet se vetek Péterre!
Csak ide vele! Engem ugyse, mindnyájatoknak állok; ügyet se vetek Péterre!
1. INAS.
Ezt a poharat köszöntöm rád, Péter: igyál, ne félj.
Ezt a poharat köszöntöm rád, Péter: igyál, ne félj.
2. INAS.
Vígan, Péter, ne félj a mesteredtől; harczolj az inasok becsületiért.
Vígan, Péter, ne félj a mesteredtől; harczolj az inasok becsületiért.
PÉTER.
Köszönet mindnyájatoknak; igyatok és imádkozzatok értem, szépen kérlek: mert ugy hiszem, én már megittam utolsó kortyomat ezen a világon. – Ha meghalok, Robin, bőrkötényemet hagyom reád: tied, Will, kalapácsom legyen; te, Tamás, vedd minden pénzemet, a mim csak van. – Oh Istenem, kérlek, légy irgalmas, mert soha sem leszek én képes megmérkőzni mesteremmel, hisz oly sokat gyakorolta ő magát a vivásban.
Köszönet mindnyájatoknak; igyatok és imádkozzatok értem, szépen kérlek: mert ugy hiszem, én már megittam utolsó kortyomat ezen a világon. – Ha meghalok, Robin, bőrkötényemet hagyom reád: tied, Will, kalapácsom legyen; te, Tamás, vedd minden pénzemet, a mim csak van. – Oh Istenem, kérlek, légy irgalmas, mert soha sem leszek én képes megmérkőzni mesteremmel, hisz oly sokat gyakorolta ő magát a vivásban.
SALISBURY.
Gyertek; elég volt már az ivásból, kezdjétek a verekedést. – Fiú, mi a neved?
Gyertek; elég volt már az ivásból, kezdjétek a verekedést. – Fiú, mi a neved?
PÉTER.
Hát – Péter.
Hát – Péter.
SALISBURY.
Péter! Hát a másik?
Péter! Hát a másik?
PÉTER.
Püff.
Püff.
SALISBURY.
Püff! No hát csak rajta légy, hogy mesteredet jól elpüföld.
Püff! No hát csak rajta légy, hogy mesteredet jól elpüföld.
HORNER.
Szomszédok, én az én inasomnak, hogy úgy mondjam, czitálására jöttem ide, megmutatni, hogy ő gazember, én pedig böcsületes ember vagyok; a pedig York herczeget nézi, akár meghalok, hogy soha sem gondoltam ellene semmi roszat, sem a királyné ellen. Azért, Péter, vigyázz, mert most egyenesen leütlek.
Szomszédok, én az én inasomnak, hogy úgy mondjam, czitálására jöttem ide, megmutatni, hogy ő gazember, én pedig böcsületes ember vagyok; a pedig York herczeget nézi, akár meghalok, hogy soha sem gondoltam ellene semmi roszat, sem a királyné ellen. Azért, Péter, vigyázz, mert most egyenesen leütlek.
YORK.
Dologra! E gaz nyelve már dadog.
Fúdd meg a jelt a harczra, trombitás.
Dologra! E gaz nyelve már dadog.
Fúdd meg a jelt a harczra, trombitás.
| (Harsona. Vínak, és Péter leüti mesterét.) |
HORNER.
Állj meg, Péter, állj meg! – Megvallom, megvallom árulásomat. (Meghal.)
Állj meg, Péter, állj meg! – Megvallom, megvallom árulásomat. (Meghal.)
YORK.
Vegyétek el fegyverét. – Ficzkó, köszönd Istenednek, s a jó bornak, mely mestered utját elárasztá.
Vegyétek el fegyverét. – Ficzkó, köszönd Istenednek, s a jó bornak, mely mestered utját elárasztá.
PÉTER.
Oh Istenem! hát legyőztem ellenségeimet e gyülekezet előtt? Oh Péter, megvédted igaz ügyedet.
Oh Istenem! hát legyőztem ellenségeimet e gyülekezet előtt? Oh Péter, megvédted igaz ügyedet.
HENRIK KIRÁLY.
Vigyétek el az árulót előlünk:
Halála bűnét bizonyítja be.
Az igaz Isten nyilván kijelenté,
Hogy bűntelen volt e szegény fiú,
Kit meg akart az ölni czudarul. –
Vigyétek el az árulót előlünk:
Halála bűnét bizonyítja be.
Az igaz Isten nyilván kijelenté,
Hogy bűntelen volt e szegény fiú,
Kit meg akart az ölni czudarul. –
| Fiú, kövess és vedd jutalmadat. | (Mind el.) |
