5.
Szerelmem szép, s még csalfább, lebbenékeny,
Galambszelíd, bár sem hű, sem igaz;
Fénylő üvegnél, s mint üveg törékeny,
Rozsdát fogó vas, bár lágy mint viasz;
Galambszelíd, bár sem hű, sem igaz;
Fénylő üvegnél, s mint üveg törékeny,
Rozsdát fogó vas, bár lágy mint viasz;
| Hó líliom mit színez rózsa szála; |
| Nincs senki szebb, sem csalfább senki nála. |
Ajkamra ajkit mennyiszer tevé le,
Hűséget eskve minden csókja közt!
Hány mesét költe múlattatni véle,
Ijesztve szívem, bár félt, hátha veszt.
Hűséget eskve minden csókja közt!
Hány mesét költe múlattatni véle,
Ijesztve szívem, bár félt, hátha veszt.
| S mi közben ennyi szót eltékozolt: |
| Hit, eskü, köny és minden tréfa volt. |
Égett a lángtól mint a szalma ég,
Kiége gyorsan mint szalma elég;
Szítá és oltá a szerelmi vágyat,
Bucsút vőn, és meg visszatérni vágyott.
Kiége gyorsan mint szalma elég;
Szítá és oltá a szerelmi vágyat,
Bucsút vőn, és meg visszatérni vágyott.
| Inkább ledér volt ez vagy szerető? |
| Legjobba’ rosz, s egyben sem kitünő. |
