2.
Érparton ült a szép Vénus s vele
A fris Adonis, gyermek-ifju még;
Szeme oly csáb-nézéssel volt tele,
Milyen csupán a Vénuséban ég.
Fülét lekötni el-mesél neki,
Kegyet mutatgat a szemét igézni,
Szivét megnyerni itt s ott illeti:
Ez édes újj erényt le tudna győzni!
De, vagy nem értik az éretlen évek,
Vagy nem kivánja a mit így kinál:
A szende pedzőn nem fog a csalétek;
Nevet csak mind e csábításinál.
A fris Adonis, gyermek-ifju még;
Szeme oly csáb-nézéssel volt tele,
Milyen csupán a Vénuséban ég.
Fülét lekötni el-mesél neki,
Kegyet mutatgat a szemét igézni,
Szivét megnyerni itt s ott illeti:
Ez édes újj erényt le tudna győzni!
De, vagy nem értik az éretlen évek,
Vagy nem kivánja a mit így kinál:
A szende pedzőn nem fog a csalétek;
Nevet csak mind e csábításinál.
| A szép királyné eldől most hanyatt: |
| A balga bárgyu meg kelt, s elszaladt. |
