A Dunától délre eső dombvidék. Commenda Jánostól, fordította György Aladár.
A Dunától délre eső dombvidék.
Commenda Jánostól, fordította György Aladár.
Commenda Jánostól, fordította György Aladár.
A Dunának Eferding régi vámhely körött terjedő széles alluvialis medenczéje délfelé lassanként egy hegyháttá emelkedik, melynek gneiss alapját itt-ott lősz és homok borítja, s mely a Dunavölgyet az Alpesek hosszában elterűlő széles mélyedéstől választja el. Ennek tetején fekszik a barátságos Maria-Scharten község, katholikus és protestáns egyházzal; szabad kilátás nyílik innen a Duna felé, éjszakra a Mühlnegyed hegyeire, s délnek a termékeny vidékre meg az Alpes hegylánczra. A szép májusi napokban igen kies ez a vidék. A baraczk- és cseresznyefák már behintették az útakat hófehér virágaikkal, erdők és rétek korán felöltik zöld mezöket s a tanyákat elfedő gyümölcsös kertekben levél rügyez, bimbó hasad. Fakadó magas alma- és körtefasorok övedzik az útakat, a nép e fákról nyeri nemzeti italát, a hűsítő gyümölcsbort; köztök itt-ott hatalmas diófákat láthatunk fényes új galyakkal, melyeken üde levelek s gyapjas barkák lógnak s zelniczevirág illata tölti be a bokrok közötti útakat. Messze szétterűlnek a kékes-zöld gabnaföldek, közben-közben sárga repcze-, világos-zöld búzavetés nyúlik el hosszú szalagokban. A kertek virágos lombjai között itt-ott egy-egy régies kis templom meredek tetőzete, avagy egy-egy jókora tanya, régi büszke parasztnemzedékek fészke, emelkedik ki, parasztnemzedékeké, melyek e helyen birtokaiktól körűlvéve több száz éve tartózkodnak. Minden ház mellett veteményes és díszkert is van, a melyekben erős illatú virágokat, valamint sok más illatos füvet s orvosi czélokra szolgáló fűszert tenyésztenek, mint a milyeneket egykor Nagy Károly császár Pfalzjában termesztetett. A veteményágyakat szétválasztó, puszpánggal szegélyezett út mellett, szegfű, sárga viola látható a hálószoba ablakában, de nem hiányozhatik a gondosan őrzött rozmaring sem, az erényes leány menyasszonyi ékessége. Az Inn patak fölött az egykor oly hatalmas Schaumburg romjainál széles fennsíkon, a Maierhofi hegyen egy tekintélyes őrtorony emelkedik, melynek ormójáról minden oldalra pompás kilátás nyílik. A gneiss hegyvonalat, melynek túlsó oldalán egy magasan kiálló sziklacsúcson a régi Stauf várad hatalmas tornya emelkedik, mély völgy szeli át, melyen a lassú folyású Aschach fut végig. Nem messze innen látható St.-Agatha mellett a Fadingerhof, e hatalmas fehérlő négyszög; a vitéz parasztvezér, Fadinger István, ősi háza azonban St.-Agathában csalán és törmelék között romban hever. Innen egy régi, már a rómaiak által használt kocsiúton haladunk tovább, folytonosan a széles hegyhát mentén, mely a Sauwaldig felhúzódik. Észrevehetőleg zordabbá válik a vidék; a völgyben már eke hasogatja a kopár tarlókat s itt még lábon áll a silány kalász, a zab még zöld; az út szélén nehány vihartépte apró gyümölcsű cseresznyefa látható s az erdőszéleken itt-ott szegényes kunyhók tűnnek föl. Majd elvégződnek a szántóföldek s mohos rétek tűnnek elő, melyeknek halványzöld színét száraz helyeken hússzínű hangabokor, források fakadásánál káka- és nádrétegek szakítják félbe, körülöttök gyér tűlevelű erdőség lombos galyakkal, melyeknek bimbóit fajdtyúk és nyírfajd csipdesik. Ilyen táj kisér bennünket föl a Jungfernsteinig, egy hatalmas háromszögű sziklatömbig, mely régi pogány áldozó oltár volt s úgy áll a helyén, hogy bárki könnyen megmozgathatja. Még ma is mutogatják a szent ösvényt, melyen egykor derült nyári éjeken szótlan szűzek lépdeltek ide áldozati adományaikkal.
Stauf romjai Aschach mellett.
Schauer Jánostól
Még pár óra s elérjük a Haugsteint, a Sauwald csúcsát. A tágas kilátást, mely innen Felső-Ausztria legnagyobb részére s a délen az Alpesek hosszú lánczaig terjedő bajor fennsíkra nyílik, különösen a szomszéd Bajorországban ismerik. Minket főleg az a tágas lapály ragad meg, melyet az Inn Braunautól Schärdingig nagy ívben szel át. Ott a festői völgyszurdok mellett, melyet a folyó Schärding és Passau között a gneissrétegben vájt, délre a Wernstein és a Neuburg tekintélyes sziklavár között levő kőszirttől, szemben a régi Vornbach apátsággal pompás kép tárúl föl. A zúgó Inn mellett, a melyen hosszú fahíd vezet át Bajororszába, kényelmesen szétterülve fekszik Schärding határváros tiszta utczáival s régi kapui előtt árnyas kertekkel. Szembeszökő a két part közötti ellentét. A jobboldali osztrák part meredek; töredező oldalain, melyeket folyton vájkál az Inn, egész sereg kies hely fekszik, ú. m.: St.-Florian, az egykori apátság s most fegyház Suben tornyai, Reichersberg zárda s Obernberg, egykor az Innen lefelé űzött gabnakereskedelem főhelye. Távolabb már kékes ködben vész el a vidék, de jó szemű ember még megláthatja Braunau város templomának hegyes tornyát. A baloldali bajor partot jó messzire alluvialis rétegek borítják. Még egy pillantást vetünk a távoli Alpes hegyláncz hóborított csúcsaira, melyek között különösen világosan látszanak a salzburgi hegyek, a tömör Untersberg, a Watzmann meredek csúcsa s az Übergossene Alm csillámló firnmezeje, míg távolabbról a Schafberg és a Dachstein csatlakoznak ide s kelet felé a Sauwald nyúlványai zárják el a kilátást úgy, hogy csak a Traunsteint és Prielt lehet a távolban kivenni.
Az alsó Inn vidéke egy nagy, az Inn felé nyíló medenczét képez, a tartomány többi részeitől a Sauwald, Hausruck s ezek nyúlványai különítik el. Terjedelmes pompás szántóföldek s gazdag, dongóbúgta lóherések terülnek rajta; a patakok mellett háromszor kaszálható dús rétek kövér szarvasmarhákat és gyorsan futó lovakat táplálnak, a tekintélyes, ősbajor szokás szerint gyakran egészen fából épűlt és széles, kővel megrakott födelű tanyákat gyümölcsfacsoportok veszik körűl. Szétágazó úthálózat vezet innen már a rómaiak kora óta az Alpesek felé s a Duna mentén; sok paraszttanya áll egykori kémlőtornyok helyén; az eke másfélezer év alatt sem volt képes a kőfalak és árkok nyomait megsemmisíteni. Ott, hol kis patakok mutatják az útat a sebes határfolyó felé, a hídfőknél két oldalt, mint egykor a rómaiak korában, ma is Schärding-Neuhaus és Braunau-Simbach a legjelentékenyebb helységek.
Braunautól dél felé széles, nagyobbrészt erdővel borított magas gerincz húzódik le a Salzachnak Laufen melletti kanyarúlatától egész a Traun vidékeig. A gerinczet a Mattig-völgy két egyenlőtlen részre osztja. E völgy déli részén, a tartománynak Salzburg felőli határán Tannbergről nyílik erre a legszebb kilátás. Ha már eléggé kigyönyörködtük magunkat a salzburgi Alpeseknek és azok hófedte előhegyeinek nézésében, éjszak felé fordúlva megint új szépségekre esik tekintetünk. Nyugot felé terjedelmes erdővidék látható, a Weilhardt, egy kúpsorokkal és hegylánczokkal megrakott fennsík magánosan fekvő falvakkal, a melyek egyikében játszódott le Helmprecht Meier története, a legrégibb német regény. A Salzach-jégár egykor ide hozta magával a talaját képezett törmeléktömegeket; a dombsorok régi moréna-sánczok, a messze terjedő mocsáros vidékek, a sötét tómedenczék, melyekben s a hozzájuk tartozó nádasokban ma sok ritka vízimadár lel nyári tanyát, mind egykori jégártavak maradványai. A Salzach völgye felé terraszokban s meredek partokban hanyatlik alá a komor erdőség; nagyobb helységek ennélfogva inkább a laposabb bajor partokon találhatók; ott vonúlnak el a közlekedési útak is; a régi Bajorország legelmaradottabb darabja ez itt a felső-ausztriai határ mentén.
Kilátás Schärdingnél dél felé.
Schauer Jánostól
A Tannbergtől éjszakra fekszik a Mattig-völgy, e rétekben gazdag vidék, melynek közepén alacsony partok között kényelmesen hömpölyög a Mattig sötét, de tiszta vize. A folyó hosszában kies községek feküsznek; szép kilátás nyílik az erdő borította változatos oldalnyílásokba. Ott van Lengau a Schwemm pataknál, mely a Kobernausi erdőben ered, Friedburg és Heiligenstatt, mint fecskefészkek tapadva oda a jobboldali völgylejtő martján, alább Palting és Jeging községeken túl a tekintélyes Mattighofen, egykor császári birtok. Ezekhez a facsoportok között kiesen fekvő Uttendorf, meg a tekintélyes Mauerkirchen csatlakoznak még a völgy mentében.
A dús réteg s itt-ott az ingoványos talajon sötétlő nádassal szegélyezett pocsolyák, melyek fölött sárga tavirózsa terjeszti szét leveleit s kék szitakötők röpdesnek, lólegeltető helyek; már évezredekkel ezelőtt egy lovas kelta nép tartózkodott itt s e régi nép hősei és főnökei ékszereikkel és fegyverzeteikkel ma is ott nyugosznak ama lapos sírhantok alatt, melyeket a nép nemzedékről nemzedékre ma is „Gälbühel”-eknek nevez.
A Mattig völgyétől keletre fekszik a sokfelé elágazó Kobernausi és Hausruck-erdőség. Lágy kavicsos talajon, egykori nagy tengeröböl törmelékén terűlt szét itt egykor egy nagy mocsáros táj, ingoványos erdőktől félbeszakítva, melyeknek átalakúlt nyomait ma mint gazdag tőzegtelepet használják. Az őskorban hatalmas folyók raktak le e helyre nagy mennyiségű hordalékokat, melyeket a legutolsó geologiai korszak vizei barázdoltak össze-vissza. Több magános erdei völgy nyílik éjszak és dél felé, a torkolatnál csöndes falvak feküsznek, a melyeknek faházai alig vehetők észre a régi gyümölcsfák lombfödele alatt s a melyeknek alapzatát gyakran kőszéntömbök alkotják, mivel épületkövek ezen a vidéken hiányoznak. Ilyen falu Gross-Piesenham; itt van a legtehetségesebb felső-ausztriai népköltő, Stelzhamer Ferencz, „Muedastübl”-je. Még egy pillantást vetünk vissza Ried áldott vidékére, az Inn negyed mai székhelyére s azután dél felé az árnyas szálerdőn haladunk át. Ott, hol a hegygerincz dél felé hajol a Vöcklához, Hochlehennél, avagy ott, hol Frankenburg régi vára állott, meglepő kilátás nyílik. A messze elágazó Hausruck- és Kobernausi erdőség egészen ellepi a széles Vöckla-völgy éjszaki részét, hol egykor a római út vonúlt el Juvavia felé. Ott a Haushamerfeld mellett állott egykor az a széles koronájú hársfa, melyre a vérengző Herberstorf poroszlói kisorolt áldozataikat akasztották föl; ama csendes erdős völgyben, a honnan andalító harangszó hatol föl hozzánk, van Ampfelwang, hol a vallásos rajongás még ebben a században is véres emberáldozatokat követelt s fölötte egy pompás erdőség terűl szép sűrű fáival, csak itt-ott szakítva meg egy-egy tisztás, egy-egy virággal borított vágás által. Ha azonban korlátlan kilátást akarunk nyerni le a kékellő vidékre, vagy az Alpes-lánczolatig, megkapjuk azt a Wolfsegg melletti sánczról. Elragadóan szép e helyről az Alpes-hegyláncz képe az Untersbergtől egész az Ötscherig. A Hochkalter, Watzmann, Göll, az Übergossene Alm hómezei, a Schafberg sziklameredekségei, előttük egy csillámló darabja az Atter-tónak, a czikk-czakkos Höllengebirge, a Dachstein-jégár, egyenesen szemben a Traunstein pompás sziklagúlája a gyönyörű Salzkammergut kezdeténél, a Prielcsoport hófehér szirtfala, a Krems- és Steyrvölgy hegyi, az Enns mellett levő hegyek sokasága s végre a csillámló Ötscher egymásután tűnnek föl előttünk. Egy tágas mélyedés választja el nézőhelyünket a zöld előhegyektől, e pompás kerti vidéktől, melytől számtalan falu és város tekint föl hozzánk.
A Mattig-völgy Uttendorf mellett.
Schauer Jánostól
Átellenben, hol a hegyek színfalszerűleg sorakoznak egymás mögé, fekszik Vöcklabruck, odább Attnang, melytől széles völgy vonúl föl a Hausruckig, melynek széntelepeit itt legkönnyebben meg lehet közelíteni s Thomasroithban és Kohlgrubban csakugyan vannak használt szénbányák. Ott lenn az Ager mellett van a jómódú lakosságú Schwanenstadt, Puchheim régi várával s több más hely azon a zöld, kavicsos, lépcsőzetes talajon, melyen az Ager és Vöckla szeszélyes kanyargások között futnak végig egyesűlésükig.
Dús lombú hársfák árnyában kápolnák s ősrégi templomok mellett haladunk a Traun felé, mely mély völgycsatornát ásott a kavicsos talajban, melyet egykor az előbbi geologiai korszakokban az Alpesek vizei hömpölyögtettek ide.
A habzó folyó mindkét oldalán egy darabit erdős part vonúl; a kristálytiszta zöld víz, mely több tómederben tisztúlt meg, végre egy a medrén keresztűl vonúló ferde állású sziklaszakadékon omlik alá, itt széles szalagban, amott keskeny vízerekben, mennydörögve s tajtékokat vetve úgy, hogy habtajtéka fölszáll s a sziklákra porrá zúzott víz ködfátyola borúl, mely a tiszta napfényban pompás szivárványszínekben játszik.
Régi csatorna viszi le a sóval terhelt hajókat nyilsebességgel a zord vízesés mellett Lambach zárda felé, hol az Agerrel megerősödött Traun egy kis áradványos síksághoz ér, mely Welser Haide (welsi puszta) nevet visel.
Még száz évvel ezelőtt e helyen az ősrégi Welstől kezdve kopár sziklamező volt alpesi törmelékekből, melyeket a Traun terített szét lassanként. A kopár vidéket azonban kitartó munka mívelt talajjá változtatta, s most itt a vékony földrétegen fenyőligetek, tatárka- és burgonyaföldek láthatók.
Hörschingen túl a puszta a termékeny linczi medenczévé változik át; a Tauntól dél felé láthatók az ennek végét alkotó terraszon át St.-Florian tornyai. Közelében ömlik be a zöld Traunba a Krems; e mellett húzódik föl a kies Kremsvölgy; kezdetben csak kevéssé mélyed be a termékeny földbe, később azonban már egészen szűkre szorítják a göröngyös gabnaföldek és tarka rétek, majd szétterűl s széleit égerfák és mogyoróbokrok övedzik. Itt egy domb emelkedik s rajta hófehér tanya hívogat a körűlötte fekvő gyümölcsössel, amott a lapos medenczében az országút egy falucska felé vezet; széles vízárkokkal körűlvett kastély, egy-egy régi templom mutatkozik itt-ott, míg végre észrevétlenűl feljutunk a tetőre s előttünk van Kremsmünster kolostor hatalmas épülete, mely mintegy őrtorony áll ott az Alpesek zöld előhegyei és meredek sziklaflai előtt.
Wolfsegg.
Schauer Jánostól
