Ipar, kereskedelem, közlekedés. Gelcich Jenőtől, fordította Paszlavszky József
Ipar, kereskedelem, közlekedés.
Gelcich Jenőtől, fordította Paszlavszky József
Gelcich Jenőtől, fordította Paszlavszky József
A talajnak silány termő ereje, a lakosság nagy részének csekély életszükséglete, a közlekedés kellő eszközeinek hiánya s végre a műveltségnek a szomszéd török tartományokban egész a legújabb időkig való alacsony foka volt az osztrák tengerparton és Dalmácziában az ipar és kereskedelem késlekedő fejlődésének az oka s részben az még ma is. Csak az újabb időkben vehető észre örvendetes föllendűlés, kivált mióta a monarchia megszállotta Boszniát és Herczegovinát, s mióta a dalmát borok kivitele oly bámulatos mértékben emelkedett. Nem kevéssel járúlt hozzá az állapotok javúlásához a sarajevo-mostar-metkovići vasútvonal építése és az ezzel kapcsolatos Narenta-szabályozás; a jó szekérútak csinálása, melyek a beljebb fekvő tartományokkal és Montenegróval való közlekedést megkönnyítik, magán hajóstársaságok vállalkozó szelleme, melyek a Lloyd-társúlattal kapcsolatban a dalmát partok nehány főbb pontjával (Metković, Ragusa, Spalato, Zára) és Trieszttel meg Fiuméval élén közlekedést tesznek lehetővé s mellékvonalak létesítésével a kisebb városokat is bevonták a közlekedésbe. A legnagyobb lendűletet reméli azonban Dalmáczia az osztrák-magyar vasút-hálózatba való bevonásától, a mi által Castelli, Spalato, Sebenico és Gravosa kitűnő kikötői elérik azt a fontosságot, mely kedvező fekvésöknél és természetes sajátságuknál fogva megilleti őket. Ezek a jeles kikötők valóban a legczélszerűbb összekötő pontok a Balkán-félsziget belseje és a Nyugat között. Kedvező összeköttetés esetén nemcsak Bosznia és Herczegovina, hanem Horvátország, Dél-Magyarország, Szerbia és Románia termesztményeinek is legalább részben Gravosába és Spalatóba kellene kerülniök, hogy onnan vitessenek azután tovább hajón. Természetes, hogy ezen az úton egyenesen csak az átviteli kereskedés emelkednék; de Dalmácziának helyzeténél és más körűlményeinél fogva első sorban erre is kell törekednie. A vasút jelenleg Spalatót Perkovich, Siverich és Knin helységekkel kapcsolja össze; Percovichból szárnyvonal vezet Sebenicóba. Kiindúló-pontúl Spalatót választották kitűnő kikötője miatt; továbbá azért, mert a hajók számát és tonnatartalmát tekintve, a legélénkebb közlekedése van, és végre mert, mint a monarchiának kelet felé legtávolabb eső nagy kikötőhelye, Kelet-Indiával és a Levantével való átviteli kereskedésre a legalkalmasabbnak látszik. Ez utóbbi pontra nézve legyen elég fölhozni, hogy Spalato a Suez-csatornától körűlbelűl 1.100 tengeri mérföldre van, holott e távolság Trieszttől 1.300, Genuától 1.400, Marseilletől 1.450 tengeri mérföld.
A Cattaróból Cettinyébe vezető csinált út.
Charlemont Húgótól
A tervezett dalmát vasút czélja, hogy közlekedést létesítsen egy részt Livnón, Kupresen és Travnikon át Zwornik és Serajevo, más részt Kljucon, Banyalukán, Dubrovacon át Bród és Eszék között. Így Spalato egyenes összeköttetésbe jutna a pécsi kőszénmedenczével és a magyar gabonatermesztés főterületével s Dalmáczia kereskedelmének nagy lendűletet adna. Az eredeti tervezés szerint Thoninnál a magyar állami vasúttal is kapcsolatba jutna; továbbá tervezték, hogy Zárát is belevonják a hálózatba. E vonal Ocestovóból Kistanyén és Benkovácon át vezetne a dalmát fővárosba. Ezek a tervek egyelőre csak tervek, azonban a Serajevo és Metković közti vonal már kész s a Narenta völgyében a közlekedést mindenesetre meg fogja eleveníteni.
Dalmácziának fő kereskedelmi czikkei a bor, az olaj és a déli-gyümölcsök. Dalmáczia borait csak akkor kezdték jobban megismerni és becsűlni, mikor a filloxera Franciaország szőleit pusztítani kezdte s az osztrák tartományokban e borok, a különféle kiállítások révén hírre vergődtek. Franciaországba kivált a Sebenico, Spalato, Solta és Brazza környéki erősebb borokat viszik, minthogy ezek könnyebben földolgozhatók , a Lissa környékiek ellenben magában Ausztriában keresettek. Palaczkos bor a kereskedésben nem sok van; 1886-ban 84 métermázsát adtak el. A dalmát olaj a legelhanyagoltabbak közé tartozik. Évenként mintegy 40.000 métermázsát szállítanak külföldre olcsó áron, többnyire mint gépolajat.
Boron és olajon kivűl kereskedésre jutnak még a déli-gyümölcsök is, közöttök a lesignai füge, mely ízére nézve a smyrnaival vetekedik, csakhogy kikészítése nem olyan gondos, mint amazé. A friss gyümölcs is fontos kereskedelmi czikk; így a Selvén korán érő szőlőt Polába, Triesztbe és Bécsbe küldik, a gesztenyét és cseresnyét a Bocchéből Éjszaki-Dalmácziában, a dinnyét Spalatóból Déli-Dalmácziában, Isztriában, Triesztben adják el. Nagy jövedelmet húz Dalmáczia a Chrysantemum-virággal (rovarpor) való kereskedésből. Végre a babérlevélnek a szigetekről való kivitelét sem hagyhatjuk említés nélkül.
Ha a Narenta szabályozása elkészűl és 20.000 hold területű deltája mívelés alá kerűl, ez a gyönyörű síkság Dalmácziának gabona-tárháza lesz. Jelenleg a gabona- és liszt-szükségletnek legnagyobb részét máshonnan szállítják be.
A déli kerületek szűk bortermése a parti hajósokat, a kik különösen a szigetek és Stagnótól Buduáig terjedő partrészlet között járnak, igen élénk közlekedésre kényszeríti. Cattaro riváján pl. minden évszakban egész sor bárkát láthat az ember, melyek pusztán borral vagy részben borral és részben gabonával vannak megrakva. E hajók egyszersmind a kicsinyben való eladást is végzik s így tulajdonképen úszó korcsmák. Oda állanak a parthoz s a míg a kikötőben időznek, sátoruk is ott van; födélzetökön olykor, nevezetesen ünepi és vásári napokon, élénk, tarka élet van. Haza menet rendesen szárított folyami halat (scoranze) visznek Montenegróból és füstölt juhhúst (castradina), a mi az éjszaki részeken nincsen. – A hol erdők még vannak, onnan tűzifát is szállítanak a tartomány számára, valamint Isztriába és Velenczébe is. Tetemes jövedelme van ebból Arbe szigetének, a Selve szigete és Zára között fekvő szigeteknek, valamint Curzola, Lesina, Meleda és más szigeteknek is.
A Torre di Norino a Narenta mellett.
Charlemont Húgótól
Az állati termékek közűl az éjszaki szigeteken (Arbe, Pago, Selve, Incoronata) igen egyszerű módon készűlő sajtot a szárazon nagyon kedvelik. Állati bőröket mindenünnen visznek ki; a gyapjú csak a belföldi kereskedés tárgya. Élénk kereskedés van szarvasmarhával a határokon, a hol belföldi használatra, valamint tengeren való kivitelre is vásárolják. Szarvasmarhát és juhot Dalmáczián át a túlnan fekvő tartományokból, juhot magából Dalmácziából is szállítanak hajón Olaszországba, Isztriába s olykor Triesztbe is. A kivitel körűlbelől 100.000 darab évenként. A méhészet emelkedőben van, ellenben a selyemtenyésztés hovatovább hanyatlik. Kiváló hírben áll a Lesina szigetéről való méz, mely fehér, mint a czukor s a rozmaringtól pikáns mellékíze van.
A kőszénbányák a Monte Promina hegyben, Dernis közelében Siverich mellett, azután a Dubrovice és Velikaglava mellettiek élénk forgalomra adnak ugyan alkalmat Sebenicónál, a tartománynak azonban épen nincs belőle valami különös haszna, mert az eddig kiásott mennyiség csekély s a minősége is silány. A vergoráći hegyekben kemény szurkot és Sign kerületben kátrányt készítenek; az árú a tengerparton kerűl piacra. A seghettói, valamint a Curzola és Brazza szigetbeli kő- és márványbányák majdnem az egész országot ellátják jobb minőségű építő-kővel, s a juramész tömzsökei Verbosca mellett fehér, márványszerű mészpalát szolgáltatnak, melyet fedőpaláúl használnak. Brazza szigetéről tetemes mennyiségű aszfaltot visznek ki.
Arbe, Pago és Slano szigetén némi fontossága van a tengervízből készűlt sónak; mindamellett a tartománynak még bevitelre is van szüksége, minthogy a határvárosokból, nevezetesen Cattaróból sokat visznek ki a szomszéd tartományokba és Montenegróba.
Majdnem minden iparczikk külföldről kerűl ide, még a legközönségesebbek is; szintén kivűlről vesznek gabonát, lisztet, sört (17.000 métermázsát), alkoholt és pálinkát (19.500 métermázsát), épületfát, bútort, apró- és rőfösárút, stb. A városok egész kerületeknek tárházaiúl szolgálnak, azért gyakran kis helységekben is aránylag gazdagon fölszerelt boltokat lát az ember. Cattaro városában pl., melynek csak 2.000 lakosa van, annyi kereskedés van, hogy 40.000 lakosú városnak is elég volna. Azonkivűl az ú. n. bazárok (heti vásárok) is fontosak a városi kereskedőnek. Bazár egyszer, kétszer, sőt háromszor is van hetenként. Ekkor messze földről sereglenek a városba a parasztok, hogy a föld termékeit és ipari készítményeiket árúlják. A határvárosok vásárait a herczegovinaiak, montenegróiak és bosnyákok is látogatják. Ha termékeiket szerencsésen eladták, szinte tódúlnak a pálinkás kocsmákba és boltokba s kapott pénzöket megint csak a városban hagyják.
E rendszeres és gyakori hetivásárok, melyek eredetileg a hiányos közlekedés miatt keletkeztek, előmozdítják ugyan a kereskedést, de ártanak az ipari tevékenységnek és a földmívelésnek. A hol hetenként több vásár van, ott a falusi embernek, a ki gyalog jár a városba és haza, sok mívelő napja megy veszendőbe. A heti vásárokon kivűl vannak országos vásárok s némely vidéken külön baromvásárok is. Igen érdekes és nagyon látogatott a salonai országos vásár szeptember 8-ikán, meg a primorjei augusztus 15-ikén. Némely helyütt, mint Arbe városában, az ilyen országos vásár teljes három napig tart s ekkor a falusi ember a szó teljes értelmében eladja mindenét, a mit csak eladhat.
Az árú-forgalom a partok mentén első sorban gőzhajókon történik. A Lloyd-társaságon kivűl hat magánvállalat tart fönn gőzhajó-összeköttetést Trieszttel és Fiuméval, valamint a dalmát kikötők között is. E tekintetben jelenleg a Herczegovinával való élénk átviteli kereskedése miatt, Metković részesűl elsőbbségben. A gőzhajókon kivűl a parti hajósok is igen tevékenyek. A hajók mozgalma a nagyobb kikötőkben csakis a kereskedelmi, vagyis csak azokat a hajókat véve számba, a melyek rakománynyal érkeztek és rakománynyal távoztak, 1886-ban a következő volt:
| Érkezett | Távozott |
| Zára | 1.087 hajó, 254.057 tonnával. | 817 hajó, 246.172 tonnával. |
| Sebenico | 1.123 " 198. 755 " | 1.043 " 196.924 " |
| Spalato | 1.814 " 286.366 " | 1.462 " 280.733 " |
| Makarska | 758 " 100.734 " | 720 " 100.080 " |
| Metković | 580 " 52.362 " | 505 " 48.842 " |
Ragusa-Gravosa 1.096 " 207.079 " 939 " 200.850 "
| Curzola | 505 " 144.954 " | 554 " 142.032 " |
| Cattaro | 343 " 95.815 " | 267 " 93.583 " |
A szárazon való közlekedésre két fő országút szolgál: a „Strada mediterranea”, mely az egész tartományon végig vonúl, és a „Strada littorale”, mely Zárából Almissa felé megy. Fontos közlekedő vonal 1831-től az ú. n. horvát út is, mely a Velebiten keresztűl a legrövidebb kapcsolat Zára és Károlyváros között. Ennek építése annyi nehézséggel járt, hogy a szakemberek a híres simploni és splügeni út mellé helyezik. Különösen csodálatra méltó a Praghs-szorosban levő szakasza, hol a munkásoknak kötélen függve kellett a mélységek fölött dolgozniok. Legmagasabb pontja mintegy 1.000 méter magasan van a tenger színe fölött, a hol egy emlékkő Ferencz császár nevét örökíti meg. Bosznia elfoglalása után számos mellék-ág épűlt, melyek Metković, Klek, Ragusa, Risano, Cattaro városokból a szomszéd tartományokba vezetnek. Ezek közűl a cattaro-cettinyei út kiválóan nevezetes, mint a mai technikának valóságos remekműve. A spalato-livnói út már az előtt megvolt. Épen a megszállás előtt nyílt meg a makarska-vergoraci katonai út, mely különösen fontos kereskedelmi út, mert egyike a legrövidebb egyenes összeköttetéseknek az Adriai tenger és a megszállott tartományok között. Ezt minden állami segély nélkűl a vonalmelléki lakosságnak ingyenes közreműködésével építették útász- és mérnök-csapatok. Hoszsza 32 kilométer s költségét 250.000 forintra becsűlték. A „strada mediterranea” országúttal való kereszteződése helyén egy hatalmas, piramis alakú emlékkő emelkedik, melynek tetején a császári korona van és az osztrák lobogó leng, oldalán pedig ez a szláv nyelvű fölirat olvasható: „I. Ferencz József császár ő felsége uralkodása alatt, báró Rodich Gábor cs. k. helytartó és Dr. Luxardo cs. k. kerületi kapitány idejében épűlt ez a Rodich-út. Blondein Gusztáv cs. k. mérnök-kapitány tervezte és alkotta meg s a nép közreműködésével az útászezred 18-ik s a 2-ik mérnök-ezred 8- és 9-ik százada építette. Megnyílt 1878-ik évben.” 1882-ben mintegy 2.300 kilométer csinált út volt. Azóta kezdették meg, vagy végezték be a Castelnovóból Cattaróba, azután a Castelnuovóból Ragusába vezető útat s más kevésbbé fontos útakat.
Mindamellett, hogy ez állapotok a szárazföldi közlekedésre nem kedvezőtlenek, a szekér és talyiga, kivált Dalmáczia déli részén, meglehetősen ritka, minthogy jobban szeretik a teherhordó állatokat. Az árút, a melyet teherhordó állaton akarnak e tartomány belsejébe szállítani, legfölebb 75 kilogramm sulyú kis málhákba kell csomagolni. Gyakran asszonyok és férfiak szállítják a holmit, még pedig a fejökön, ha a teher könnyebb és kisebb távolságra kell vinni, de a hátukon, ha nehezebb és ha nagyobb távolságra kell szállítani. A hegyvidékeket a gőzhajók góczpontjaival teherszállító posta kapcsolja össze.
A külföldel való egyenes, rendes összeköttetésre Dalmácziának három vonala van a tengeren: egy Görögországba és Albániába Corfuig (Lloyd), egy Zára és Ancona (Navigazione Generale italiana), meg egy Ragusa és Bari között. Szüret táján évenként nyolcz-tíz nagy külföldi gőzhajó érkezik Spalatóba, hogy borral rakodjék meg; ekkor Spalato kikötője élénk és érdekes látvány.
Dalmácziában az összes lakosságnak körűlbelűl 2 1/2 százaléka adja magát kereskedésre. Az árúforgalom értéke 16 millió forint, melyből 33 százalék esik a tengeren, 8.5 százalék pedig a szárazon való bevitelre, 36 százalék a kivitelre és 22 százalék az átviteli árúkra.
A szeptember 8-iki vásár (bazár) Salonában.
Charlemont Húgótól
Ipari szempontból mindenekelőtt a zárai „maraschinó”-t kell megemlíteni, mely világhírű. Főznek ugyan maraschinót Spalatóban, Sebenicóban, Traůban, Lesinában s más helyeken is, de eme, többnyire csak a helyi fogyasztásra dolgozó gyáraknak egyike sem készít olyan jót, mint a zárai. Zára évenként 1.880 métermázsa maraschinót szállít külföldre. Újabb időben Zárában a Vlahov-féle szeszgyár létesűlt, mely az ugyancsak „vlahov” nevű, igen ismeretes erősítő italt készíti.
A maraschinót egy különös fajta savanyú cseresnyéből főzik, mely kivált a spalatói és sebenicói kerületben terem. A gyümölcsnek előbb kiszedik a magvát, azután a húsos részét több napig erjesztik; erre az így keletkező anyaghoz a „maraszka-fa” összezúzott nyeletlen levelét s egy kevés bort kevernek. Ezt leszűrve, a levét fínomított czukorral édesítik meg s végre gyapoton szűrik át nagy gonddal. A cseresznyének magvától való megtisztitására a nagyobb gyárakban nehány év óta külön gépeket használnak; a kisebbekben asszonyok és gyermekek végzik ezt a munkát.
Fontos itt a nemzeti ruházat készítése s a hozzá tartozó arany- és ezüsthímzés, valamint az ezüst-ékszerek, mint gombok, karpereczek, nyak-ékek, haj- és mell-tűk s más egyebek gyártása. E tekintetben leginkább kitűnik Ragusa és Cattaro városa, nevezetesen pedig Cattaro a nemzeti ruházatban, Ragusa a filigrán ezüstmunkában. Nagy számmal vannak az opánkakészítők, kiknek árúi Montenegróban, Herczegovinában és Albániában is igen kelendők.
Kiválóan nemzeti ipar-ág, mely Sign és Imoschi kerületben sok iparosnak ad foglakozást, az agyag-pipák és a házi használatra való durva cserépedények gyártása, továbbá házi és mezőgazdasági eszközök készítése a belföldi szükséglet kielégítésére. Meg kell adni, hogy az Imoschi és Risano műhelyeiben készűlt finom metszésű fapipák igen csinosak. Sign környékének határszéli lakosai élénk házaló kereskedést űznek árúikkal s durva konyha- és zsebkésekkel a szomszéd tartományokban, Isztriában , Horvátországban és Boszniában; vándorolgatások közben eljutnak Fiumeig és Triesztig is.
Más tekintetben Dalmáczia ipari állapota szempontjából nagyon mögötte áll Ausztria többi tartományainak. Sok kisebb városban még a jobb kézmívesek is hiányzanak és sok mindent pénzen vesznek, a mit otthon is könnyen elkészíthetnének. Így pl. Zára, Spalato és Sebenico városában készítenek fínomabb bútorokat, de korántsem olyan mennyiségben, hogy legalább a legközelebbi környék szükségletét kielégíthetnék. Még a durva, fényezetlen, egyszerűen mázolt székek, asztalok és nyoszolyák nagy részét is Fiuméből szállítják. Festőkben ugyan nincs hiány, de munkájok csak a szerényebb követelést elégíti ki s csak a nemzeti ruházatra, illetőleg durvább szövetekre való. Ugyanez mondható sok más iparágról is. A tőkepénz egyesítésével s kereskedelmi és ipari szakiskolák létesítésével bizonyára sok bajon lehetne segíteni. A tartományi bizottság e szemponttól vezéreltetve, Curzolában külön kőfaragó iskolát állított s a kormány igyekezett, hogy Ragusában kereskedelmi iskolát nyisson. Az az eredmény, melyet e téren a gyéren látogatott polgáriskoláktól vártak, meglehetősen csekély.
Ezüst filigrán ékszerek és hímzett kendők Ragusából.
Charlemont Húgótól
A lakosság vállalkozó szellemét illetőleg meg kell említeni, hogy nem rég három gőzmalom kezdé meg működését: Zárában, Milnában és Comburban (Bocche di Cattaro); az ipari tevékenység eme kisérletein kivűl említésre méltó még egy üveggyár alapítása Zárában, egy czementgyár Spalatóban, egy bőrgyár Brenóban (Ragusa mellett), egy tűzszerszámgyár Zárában, egy szövőgyár Sebenicóban, szappanfőzők Spalatóban és Ragusában s végre egy harangöntő-műhely Spalatóban. Spalato halász-hálók készítésében is jeleskedik; Zárában egy kisded gyárban gyógyszerészeti és chemiai készítményeket állítanak elő. Zára továbbá az egyedűli város Dalmácziában, hol egy nagyobb rézmíves műhely is van. A művelt elemekhez viszonyítva, könyvsajtó sok van: Zárában van öt, Spalatóban kettő, Ragusában egy.
Csak helyi fontosságú Lesina szigetén a rozmaringszesz, melyet a rozmaring-növényből gyártanak s „aqua della regina” néven árúlnak. Jó vezetés mellett sajátszerű iparággá lehetne a Dalmáczia déli részén és a szigeteken tömegesen tenyésző amerikai agáve (áloé) földolgozása, melynek rostjaiból igen fínom, ruházatnak való szövet készíthető; a jeneszter (Spartium junceum) pedig durva vászonszövetnek alkalmas. Lissában meg is kezdték az agáve-növény értékesítését; Arbe szigetén pedig a jeneszter földolgozása régóta ismeretes. A parasztok vitorlát, ágyterítőt, sőt alsó ruhát is készítenek belőle.
A tengeri kereskedelem hanyatlása nagyobb, síktengerre való hajókat Dalmácziában már egyáltalában nem, parti hajót is csak keveset építenek. Egyes helyek, mint példáúl Curzola, hol a hajóépítés számára alsórangú ipariskola is van, még őrzik jó hiröket és az adriai partok más helyeiről is kapnak megrendeléseket. 1886-ban összesen 17 hajógyár működött 230 munkással. Az iparűzők száma Dalmácziában nem egészen 20.000, a mi az összes lakosságnak körűlbelől 33/4 százalékát teszi.
Postagőzös a Narentán, Opus erősség mellett.
Charlemont Húgótól
