A Margit-sziget.
A Margit-sziget.
Budapest tündérkertje! Egy darab a paradicsomból, – az édenkert tiltott fája nélkűl.
A Duna hosszú útjából Budapest alá érkezve, két hatalmas ágra szakad, melyek a hajóalakú gyönyörű Margit-szigetet ölelik körűl. E két ág a szigeten alúl nyomban újra egyesűl a Margit-híd hatalmas érczívei alatt és az egész fővároson végig húzódó szilárd kőpartok közé lép.
Ritka szép ez a zöld lombok árnya alatt rejtőző sziget ott a fejedelmi folyam kellő közepén, közre fogva a budai hegyek s a pesti kőpartok által. Előtte a hatalmas két hídon túl emelkedik a folyó jobb felén a királyi palota s még alább a Szent Gellért hegye, bal felén a főváros legszebb palotasora. Mögötte az újpesti és az ó-budai sziget, mind a kettő hajógyárral és kikötővel. Ezek fogják körűl. Mint egy anya az „aranyos” leányát, úgy hordja ölében a főváros a Margit-szigetet.
Még az ötvenes években csak a budai partról lehetett a Margit-szigetre átlátogatni. A dunaparti 372. számú házon volt egy harang, annak a kongására jött át a szigetről egy révész csónakkal, a ki a látogatókat átvitte és vissza is hozta. A szigeten lehetett kapni tejet és vajat.
Manapság már a Margit-sziget a főváros közönségének legkedvesebb mulatóhelye, s egyúttal üdítő fürdőintézet, hová minden félórában hordják a gőzösök a közönséget, mely mulatni, üdülni vagy gyógyúlni siet.
De mint mulatóhely fölött is ott lebeg a hajdani emlékek kegyeletes és áhítatos szelleme, mely a magyar nemzet előidejében e helyen találta menedékét.
A Margit-sziget legrégibb királyainknak vadas kertje, majd kolostortelep volt. Öt kolostor volt egykor e kies szigeten, azok között a legemlékezetesebb a Szent Margit szűzé, melyet IV. Béla király a tatárdúlás után Margit nevű leánya számára építtetett. E kolostor lett a temetkező helye is a királyleánynak és testvérének, V. Istvánnak. Az apáczák itt mind az ország legfőbb zászlós urainak leányai valának, kettő a nádoré, kettő IV. Béla király unokája. A kolostorhoz nagy javadalmak tartoztak, melyeknek jövedelmét a királyleány istenes czélokra, jótékonyúl osztá bőkezűleg. Még holta után is csodatetteiről beszél a legenda: Margit királyleánynak unokaöcscse, László („Kun László” király) halálos betegen feküdt kórágyán, a Szent Margitnak arczára borított fátyola kelté életre újra.
A királyi udvartartás pompáját is gyakran látta a kies sziget, s színhelye volt annak a véres drámának, a melyben IV. Béla király unokáját, Béla macsói herczeget megölték, s mely azután folytatását lelte a Magyar- és Csehország között föllobbant háborúban.
A mohácsi vész után az apáczák elmenekűltek a kolostorokból s az áhítatnak szánt szent hajlékokból a török vezérek csináltak laktanyákat és lovaik számára istállókat.
Száznyolczvan év múlva a török hódoltság után kerűlt vissza a Margit-sziget a Budán letelepűlt apáczák birtokába; de már akkor a kolostorok helyén csak romok álltak, félig eltemetve a süppedő talajba. E romok figyelemre méltók úgy régészeti, mint építészeti becsüknél fogva.
A múlt század végén, midőn II. József a kolostorok vagyonát secularisálta, a Clarissa-nénék tulajdonából a vallási alapéba ment át a Margit-sziget, a honnan később, a pilis-csabai uradalomhoz csatoltatva, József nádor birtokába kerűlt. A főherczeg ültetteté azokat a közel százéves fákat, melyek a sziget partjait övezik. Ő építteté az első kényelmes nyári kastélyt a szigeten, egy romhoz ragasztva.
A Margit-sziget. A sziget alsó része. Az alsó vendéglő. Az artézi kút zuhatagja. Hajó-állomás.
Rauscher Lajostól
Ilyen kegyeletre méltó romok fogadják a sziget látogatóját több helyen, melyek e század közepén még több tanúlmányra nyújtottak anyagot. Még láthatók voltak a régi fresco-festések, az aranyozások, a téglamozaikok rajtuk, a melyek azóta mind elporladtak.
A Szent Mihály kolostor homlokfala, melynek oldalához épűlt a nádor nyári lakása, még mutatja a hajdani csúcsíves ajtót és ablakot, az egész sűrűn befutva repkénynyel. Egy másik rom a Pestre néző parton emlékeztet a híres boldogasszony templomára. Ennyi maradt fönn a nagyszerű zárdából, melyet királyi pompával építtetett IV. Béla, Margit leánya menhelyéűl, olasz kőfaragók által. Egy magas torony emelkedik ki a düledékek közűl, benőve vadbozóttal, túlborítva százados topolyfák által. Az 1838-iki árvíz utáni talajegyengetés közben találtak e romok között egy sírüreget, s abban egy márványkoporsót, mely porladó csontokon kivűl egy koronát, gyűrűt és aranyhímzetű öltönydarabokat rejtett. Nem messze tőle egy gyermekkoponyát, gyöngyös diadémmel. Ezek nem apáczák maradványai lehettek, hanem világi fejedelmeké. A tudósok véleménye nem tud megállapodni kilétük felől.
A szigetre érkező vendégeket két pompásan berendezett vendéglő fogadja, egyik a sziget alsó, másik a felső részén. A főváros válogatott társaságainak kedvencz találkozó helye van itt, különösen a honatyáknak s gyakran megesik, hogy a míg a sziget felső vendéglőjében a többség pártja üli tűntető lakomáját, az alatt a kisebbség ellentűntetésűl az alsó vendéglőben lakomázik, s innen is, túlról is a rázendűlő tus hirdeti az országra szóló felköszöntéseket.
A sziget két végét összeköti egy lóvonatú vasút, melyen tíz percz alatt el lehet jutni a felső épületektől az alsókig folyton változó festői szép panorámák közt.
De a ki igazán élvezni akarja ez édenkert gyönyörűségeit, az nem sajnálja a gyalog sétát végig a két parton, a hol a hajdankor sugalmas emlékei fogadják, a megszentelt romok, körűlvéve gyümölcsösökkel, nagyszerű díszkertekkel, rózsaligetekkel és délszaki növényekkel, a kertészet diadalát mutatva be. Tavaszi délutánokon a virágok színpompája, a sűrű éjsötét lombok sűrűsége, a csalogányok hangversenye valami mythosi hangulatban egyesűl. Hát még az a sok szép asszony és leány! Budapest szépségkiállítása ez! – S a váltakozó sokaság között ott lehet látni magát a fenséges házi gazdát, József főherczeget, közszeretet környezte családtagjaival együtt.
A főherczegi lak s a mellette levő rom a Margit-szigeten.
Klotild főherczegnő Ő cs. és kir. Fenségétől
Egy régi népmonda szerint e szigeten vannak elásva a fejedelmi kincsek, melyeket elvinni nem volt idő, azok között a királyleány ezüst harangja is, s éjfélenkint Margit napján túlföldi fény gyúlad ki a királyleány sírja fölött: megcsendűl az ezüst harang, s ugyanaz a bűbájos illat árad szét a tájon, melyet a krónikák legendája említ a királyleány sírbatételénél s újból fölvételénél. – Mind ez manapság nem mese többé! A túlföldi fény megjön, a bűbájos illatárt meghozza minden tavasz, az ezernyi változtú rózsanyílás évadjában; a szigeten valódi fejedelmi kincsek ásatnak el, melyeket fenséges tulajdonosa, József főherczeg ruház be e birtokába, s e kincsekben az egész közönség részesűl, s megszólal az ezüst harang is. – E század elején még úgy jellemezhette Pestet és Budát egy külföldi író, hogy e két város annyira német, hogy a külföldről ide vetődő utazó Németországban képzelheti magát, – ugyan magyarúl is beszélnek itt-amott – a nemesi családoknál; de a művelt emberek társalgási nyelve (a magyaroknál) mégis csak a latin. És most – mindenhol és mindenha hallani „Margit királyleány ezüst harangjának” szavát: az édes anyanyelvet.
Csodatevő varázsa is van a Margit-szigetnek: a kőgyógyfürdője. A század elején csak egy kis hévíz forrás, melyből József főherczeg fejedelmi bőkezűsége, Zsigmondy Vilmos mérnök szakértő munkálata által a kontinens egyik legnevezetesebb ártézi forrását idézteté elő. Ismertetni fogjuk ezt részletesen a budapesti fürdőintézetek között. A népélet rovatában is aként említjük föl, mint a varázsszép sziget egyik legvonzóbb sajátságát. A hatvan ölnyi mélyből feltörő víztömeg, mely a fürdőket ellátja, fölöslegével egy hatalmas zuhatagot képez, mely hat öles magasból egy mesterséges romtorony tetejéből omlik alá a Dunába, télen-nyáron, sötétzöldre festve romokat és sziklákat, a melyeken átront.
A Margit-sziget a budapesti népéletnek a legszebb mozzanatait mutatja be quintessentiában.
Ezért híják ezt a főváros camaeájának, mely természettől magában is drágakő, melynek értékét a művészi idomítás felbecsűlhetlenné sokszorosította.
