DR. VÖLNER PÁL
DR. VÖLNER PÁL
DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az Önök előtt lévő T/17438. számú törvényjavaslat az elmúlt évek tapasztalatait, javaslatait feldolgozva igyekszik végrehajtani mindazon módosításokat, amelyek a jogrendszer koherenciáját erősítik és a jogalkalmazók munkáját segítik, ahol lehet, megkönnyítik.
A törvényjavaslat több mint egyharmadát a három büntetőjogi kódex, a büntető anyagi, eljárási és végrehajtási törvény módosítása teszi ki. E változtatásokhoz közvetlenül vagy közvetett módon kapcsolódva azonban számos egyéb büntetőjogi tárgyú törvény, valamint büntetőjogon kívüli jogszabály módosítását is elvégzi a javaslat. A következőkben a legfontosabb, kiemelt jelentőségű változtatások rövid bemutatására törekszem, míg a részletek megismeréséhez javaslom a törvényjavaslat kellően alapos indokolásának áttanulmányozását.
Tisztelt Ház! A törvényjavaslat több olyan problémát, hiányosságot igyekszik kezelni, amely jellegénél fogva nem egy jogszabály, hanem egymással összefüggő törvények koherens módosítása útján orvosolható csak. Ennek egyik eklatáns példája az alapvető jogok biztosa által feltárt azon szabályozási ellentmondás, amely a kétszeres elvonás tilalmának elvét nem engedi érvényesülni. Az anomália feloldása érdekében az adózás rendjéről szóló törvény és a büntető törvénykönyv egyidejű módosítása szükséges, amelynek hatására a párhuzamosan folytatott eljárásokban az eljáró szervek a másik eljárásban már megállapított, ugyanolyan jellegű vagyonelvonást figyelembe kell hogy vegyék.
Ehhez hasonlóan több törvény módosítása révén volt kezelhető a ne bis in idem elvét csorbító azon visszásság, amely szerint jelenleg csak a szabálysértési eljárás során eljáró bíróság határozatával elbírált szabálysértés eredményez ítélt dolgot büntetőeljárási szempontból, a helyszíni bírság vagy a szabálysértési hatóság által elbírált szabálysértés nem.
Az illetéktörvény 2021-es módosítása hívta életre a törvényjavaslat azon változásait, amelyek egyrészt a büntetőeljárás során felmerülő illetékfizetési kötelezettség szabályait egyszerűsítik, teszik koherenssé, másrészt az adminisztratív és pénzügyi terheket csökkentik.
Olykor bizonyos intézményi átalakulások vezetnek a gyakorlatban olyan problémákhoz, amelyek kezelése átfogó megoldást kíván. Ez a helyzet az idegenrendészeti hatóság jogkörének változása tekintetében is. A korábbi büntető törvénykönyv ugyanis a kiutasítás mellékbüntetésre vonatkozóan nem határozott meg konkrét tartamot, hanem annak utóbb, határozatban történő megállapítását az idegenrendészeti hatóság hatáskörébe utalta. Időközben a hatóság e jogosultsága megszűnt, ezért az időtartam utólagos megállapításának lehetőségét szükségessé vált új módszerrel, a büntetőeljárásban egy új, különleges eljárás bevezetésével biztosítani. Ezzel párhuzamosan a végrehajthatóság megszűnésének megállapítására alkalmas új büntetés-végrehajtási bírói eljárás bevezetése is szükségessé vált.
A kormány büntetőpolitikája az elmúlt években prioritásként kezelte a bűnözés vagyoni hasznának, a bűncselekményből származó vagyonnak a hatékonyabb elvonását. Habár e követelmény a büntetőjogi szabályozásban megfelelően teret nyert, továbbra is felfedezhetők nehézségek a jogágak olyan határterületén, ahol a bűnügyi vagyonvisszaszerzési érdek az egyéb jogos érdekekkel kerül konfliktusba. Ilyen, jelenleg problémás konfliktushelyzet áll fenn a felszámolásban megjelenő hitelezők - gyakran a bűncselekmény miatt károsult személyek - és az állam vagyoni igényei között.
A törvénymódosítás célja, hogy az érdekek összeütközése esetén megfelelő összhang alakuljon ki. Ez akkor biztosítható, ha a büntetőjogi intézkedéssel érintett társaság vagyona nem értéktelenedik el, a jogszerűen szerzett hitelezői jogok érvényesülése nem lehetetlenül el, a fontosabb igényekre tekintettel a hátrébb sorolt igények nem szenvednek szükségtelen károkat, és az egyes igények közötti fontossági sorrendet a törvény következetesen rögzíti.
A törvényjavaslat e célkitűzések érdekében lehetővé teszi a felszámolási vagyont érintő egyes büntetőintézkedések esetén, hogy ha az adós vállalkozás fizetésképtelen, megindulhasson a bírósági felszámolás, ne kerüljön sor a felszámolási eljárások felfüggesztésére, hanem az államnak a büntetőeljárásban keletkezett, pénzfizetésre irányuló igényei büntetőjogi igényként a felszámolási eljárásban kerüljenek érvényesítésre. A felszámolási eljárásban az összhitelezői érdekeket az is szolgálja, ha a büntetőeljárás nem késlelteti a felszámolási eljárás lezárását, és az adós vagyona sem veszít értékéből a felszámolás elhúzódása miatt.
A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló törvény módosítása szerint a felszámolási eljárásban az állam képviseletében az állami adó- és vámhatóság bűnügyi hitelezői igényt jelent be és érvényesít azokban az esetekben, ha az adós vállalkozás vagyonára büntetőeljárásban elrendelt, zár alá vételből, vagyonelkobzásból, pénzbírságból vagy bűnügyi költségből származó pénzbeli igényt érvényesít.
Fontos hangsúlyozni, hogy nem valamennyi büntetőjogi igény vonható be a felszámolásba. Nem tartoznak ide azok az esetek, ha a büntetőügyben lefoglalást, elkobzást rendelnek el, vagy olyan vagyonelkobzást, zár alá vételt, amely szerint az állam büntetőjogi igénye nem egy pénzösszeg biztosítására irányul, hanem magára a vagyontárgyra vonatkozik, annak tulajdonjogát vonja el. Ez utóbbi esetekben változatlanul a büntetőeljárási, büntetés-végrehajtási és a rájuk épülő szabályok szerint történik az adóstól a vagyontárgy elvonása, hiszen ezekben az esetekben a jogi természetű vita nem egy követelés érvényesítéséről, egy pénzösszeg behajtásáról, hanem az adott vagyontárgy tulajdonáról szól.
A szabályozás újdonsága tehát, hogy a büntetőigény fedezeteként zár alá vett vagyontárgy értékesíthető a felszámolási eljárásban a felszámolási eljárás szabályai szerint, azonban az állam a büntető hitelezői igénye alapján részesedik a vételárból, illetve a vagyonfelosztásra került vagyonból.
A törvénymódosítás számol azokkal a kockázatokkal is, ha egyes hitelezők csalárd módon, nem valós követeléssel lépnek fel a felszámolási eljárásban, csökkentve ezzel a többi jóhiszemű hitelező részére történő kifizetések fedezetét.
(9.10)
Az ilyen kockázatok megfelelő ellensúlyozására új jogintézményt hoz létre. Ha büntetőeljárásban a gyaníthatóan fiktív követelés zár alá vételét rendelik el, akkor a felszámolási eljárásban erre a hitelezői igényre kifizetés nem történik, de a hitelező feltételes jogszerzését nyilvántartásba veszik. Ezután, ha a büntetőeljárásban ezt a hitelezői követelést a hitelezőre vonatkozó vagyonelkobzással elvonják, akkor a javaslat nóvuma szerint a hitelező nem szerez semmit, viszont a rá eső vagyont nem az állam, hanem az adós gazdálkodó szervezet szerzi meg. Ennek eredményeként megakadályozható, hogy a fiktív hitelező a követeléséhez jusson, helyette a valós hitelezők - köztük a maga igényével az állam is - megszerezhetik a kérdéses vagyont.
A törvénymódosítás a csődtörvény szabályaival való összhang érdekében a büntetőjogi rendelkezések módosítását is elvégzi. Ennek legfontosabb része, hogy a büntetőeljárási törvény és a jogi személy büntetőjogi felelősségéről szóló törvény módosításával a zár alá vételről rendelkező határozat kellékei kiegészülnek, amely alapján egyértelműen eldönthető, hogy mely esetekben vonható be a felszámolásba az érintett vagyon. További lényeges rendelkezés, hogy a büntetőeljárási zár alá vétel nem szűnik meg a felszámolási eljárás során, csak a tárgya változik, először a hitelezői igény lép az eredeti tárgy helyébe, utóbb pedig a felszámolásban felosztott vagyon. Mindezekre úgy kerül sor, hogy erről külön határozatot nem kell hozni.
Végül az új rendszer működőképessége szükségessé tette az adóvégrehajtásról szóló törvény módosítását, hogy a büntetőjogi vagyoni igények többségét egyébként végrehajtó állami adó- és vámhatóság ezzel kapcsolatos feladatai egyértelműen rögzítve legyenek.
A törvényjavaslat mindezekkel együtt a vagyonrendezési eljárás újragondolását kezdi meg, a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény módosításával. Vagyonrendezésre kerül sor, ha a cégnyilvántartásból törölt cég tulajdonában álló vagyon kerül elő. Jogi alapvetés, hogy a vagyonrendezési eljárásnak nem az a célja, hogy az előkerült vagyontárgy jogos tulajdonosát fellelje, hanem az, hogy az értékesítésből befolyó vételárból a hitelezők kielégítést nyerjenek. Változtatni kell ugyanakkor ezen az alapvetésen, ha a vagyontárgyra tulajdoni igényt jelentenek be, és a tulajdonjog megállapítása iránt pert indítanak. Ebben az esetben a jövőben a vagyonrendezési eljárást fel kell függeszteni a per befejezéséig.
A vagyonrendezési eljárás továbbá megteremti a speciális szabályokat arra az esetre, ha a vagyontárgy olyan cégé, amelyet felszámolási eljárásban utóbb töröltek. A vagyonrendezésnek ebben az esetben a felszámolási eljárás utóeljárásaként kell működnie, és érvényesülnie kell a hitelezői besoroláson alapuló kielégítési sorrendnek.
Tisztelt Képviselőtársaim! A büntető törvénykönyv módosítása mögött elsősorban a jogalkalmazói tapasztalatok, javaslatok húzódnak meg. A joggyakorlat részéről értelmezési eltérésekhez vezetett, hogy mi a teendő akkor, ha a természetes vagy a törvényi egységbe tartozó részcselekmények a büntetőeljárás alatt is folytatódnak, az eljárás tárgyának, a peranyagnak a folyamatos kiegészítésére azonban nincs lehetőség.
A hatályos szabályozás akadályát képezheti annak is, hogy az újabb cselekmény elkövetése miatt a hatóságok új eljárást folytassanak le. Ha pedig a korábbi eljárásba az újabb cselekmény már nem vonható be, azzal nemcsak az állam büntetőigénye, de a sértettek érdeke is számottevően csorbulhat. A törvényjavaslat ennek megoldása érdekében biztosítja, hogy a büntetőeljárás bizonyos pontján túl az újabb részcselekmény elkövetése esetén már ne tartozhasson a bűncselekményegység körébe.
A kiutasítás büntetés ténylegesen akkor érvényesül, és tekinthető megkezdettnek a végrehajtás, ha az elítélt Magyarország területét elhagyja. Ezzel szemben a Btk. jelenleg úgy rendelkezik, hogy a kiutasítás az ügydöntő határozat jogerőre emelkedésével kezdődik. A megfelelő összhang biztosítása érdekében a törvényjavaslat elvégzi a Btk. szükséges módosítását.
A bűnszervezetben történő elkövetés vonatkozásában a jogalkotói szándék egyértelmű közvetítése érdekében a törvényjavaslat világossá teszi, hogy ha a büntető anyagi jogszabály a korlátlan enyhítést a bűnszövetségben elkövetés esetére nem teszi lehetővé, úgy a korlátlan enyhítésre a bűnszövetséghez képest súlyosabb társas bűnözési forma, a bűnszervezetben elkövetés esetén sincs lehetőség.
A büntetőjogi szabályozás módosítását kiváltó okok mögött egyre gyakrabban áll a nemzetközi jog által meghatározottaknak való megfelelés. Az Európa Tanács kulturális örökséggel kapcsolatos bűncselekményekről szóló egyezményének hazánk általi aláírása és ratifikálása szükségessé tette a büntető törvénykönyv és a kulturális örökség védelméről szóló törvény felülvizsgálatát és az egyezményben meghatározott követelményekhez igazítását, amely feladatnak szintén eleget tesz a törvényjavaslat.
Tisztelt Ház! Nagyobb volument képvisel a törvényjavaslaton belül a büntetőeljárási törvény módosítása is. Ennek keretében rendezésre kerül például a külföldön elbírált részcselekményhez fűződő jogerőhatás kérdése abból a célból, hogy a magyar büntetőigény ne enyészhessen el pusztán azon az alapon, hogy a bűncselekményegységbe tartozó valamely részcselekményt külföldön elbírálták.
A törvényjavaslat a „Digitális jólét” program keretében kidolgozott, rövid távon megvalósítható újításoknak is teret enged a büntetőeljárásban azáltal, hogy utat nyit az elektronikus kapcsolattartásba be nem vont, általánosan elterjedt elektronikus csatornáknak, mint például az e-mail, valamint megfelelő garanciák mellett biztosítja a telekommunikációs jelenlét bővítését is.
A büntetőeljárási törvény 2021. január 1. napjától - az izlandi Barnahus-módszer mintájára - megteremtette az igazságszolgáltatás és a gyermekvédelem intézményes együttműködését az eljárási cselekmények során. A szabályozás lehetővé teszi, hogy a Barnahus-módszer mellett más, a gyermekek védelmét, kíméletét elősegítő, szakmailag megalapozott módszer is felhasználható legyen. Az új szabályozással összefüggésben felmerült elméleti és gyakorlati kérdések feldolgozása érdekében folyamatos szakmai egyeztetés folyik az érintett jogalkalmazó szervek, illetve gyermekvédelmi szakemberek között, hogy a gyermekek védelmét és kíméletét szolgáló speciális eljárásrend a gyakorlatban is működhessen. A törvényjavaslat a szakmai visszajelzések fényében pontosítja az ezzel kapcsolatos büntetőeljárási szabályokat.
A 10/2021. Ab-határozat megállapította, hogy alaptörvénysértő a letartóztatás felső határának a hiánya az életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető bűncselekmények terheltjeinek esetében. A törvényjavaslat a probléma orvoslása érdekében meghatározza e cselekmények kapcsán is a letartóztatás felső határát, mégpedig azok súlyához, jellemzően bonyolult megítéléséhez igazodóan öt, illetve bizonyos esetekben hat évben. A gyakorlat részéről érkező tapasztalatok alapján a törvényjavaslat biztosítani kívánja, hogy a részjogerő megállapítható legyen akkor is, ha az úgynevezett klasszikus járulékos kérdésekről szóló rendelkezésekkel szemben az arra jogosultak fellebbezést jelentettek be, vagy a fellebbezésre részükre nyitva álló határidő még nem telt le.
Az Alkotmánybíróság határozatában vizsgálta a relatív eljárási szabálysértés esetén a felülvizsgálat terjedelmének kérdését. A törvényjavaslat a testület megállapításaival összhangban újraszabályozza a kérdést, és az úgynevezett relatív eljárási szabálysértések felülbírálatára is lehetőséget teremt.
(9.20)
Tisztelt Képviselőtársaim! A koronavírus hazánkba történő betörésével számos olyan helyzetre kellett a büntetés-végrehajtásnak is reagálnia, amelyre korábban nem volt példa. Habár a vírus okozta kényszerhelyzet bizonyos szükségmegoldások bevezetését elkerülhetetlenné tette, a tapasztalatok rámutattak, hogy egyes újításoknak, speciális rendelkezéseknek a különleges jogrendi időszak megszűnését követően, a hétköznapi működés visszatérésével is létjogosultsága lehet, ezért a büntetés-végrehajtási kódex ilyen irányú módosítását is elvégzi a törvényjavaslat.
Ilyen módon a törvényjavaslat az ügyirat egyszerűsített kézbesítésével, valamint a telekommunikációs eszköz útján biztosított jelenlétnek az eljárás résztvevője saját eszközével történő megoldásával összefüggő egyes szabályok büntetés-végrehajtási ügyszakban történő alkalmazását is lehetővé kívánja tenni. Ugyancsak a veszélyhelyzet mutatott rá, hogy a fogva lévő elítélt és egyéb jogcímen fogvatartott esetében a jelenlét telekommunikációs eszköz útján történő biztosítása jól funkcionáló megoldás, ezért célszerűnek tűnik ezt a formát főszabályként meghatározni a büntetés-végrehajtási bírói eljárásokban.
A fogvatartotti körülményekhez való sikeres alkalmazkodás elősegítését szolgálja, hogy két új speciális részleg kerül kialakításra a büntetés-végrehajtási intézetekben. Az első alkalommal végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek részlege az úgynevezett első bűntényes elkövetők esetén hivatott a börtönártalmakat minimalizálni és a társadalomba való visszailleszkedést minél hatékonyabban elősegíteni. Az ilyen elítéltek tekintetében a kapcsolattartás minőségére jóval nagyobb hangsúly helyezendő, annak gyakorisága pedig fokozottabb kell hogy legyen a társadalmi kapcsolatok fenntartása, erősítése és így a reszocializáció sikeressége érdekében.
Az időskorúak részlegére a hatvanadik életévüket betöltött elítéltek helyezhetők. Az ő tekintetükben a speciális bánásmódot egyrészt a börtönhierarchián belüli jellemzően alacsony státuszukkal járó veszélyek csökkentése indokolja. Emellett gyakori e korosztálynál a kognitív képességek és az egészségügyi állapot romlása, a szociális kapcsolatok leépülése, illetve az aktív életmód elsorvadása. Mindez indokolja, hogy e fogvatartotti réteg vonatkozásában a jó egészségi és mentális állapot fenntartása, valamint a kapcsolattartás nagyobb hangsúlyhoz jusson a fogva tartás során.
A bűnügyi nyilvántartási rendszerről szóló törvény módosítása mögött álló legfőbb ok az Európai Bűnügyi Nyilvántartási Információs Rendszer, röviden az ECRIS kibővülése. Az ECRIS teszi lehetővé a tagállami bűnügyi nyilvántartásokból származó információk cseréjét a tagállamok illetékes hatóságai között, azonban a rendszer korábban nem biztosította a harmadik országbeli állampolgárokkal kapcsolatos megkeresések gyors és hatékony lebonyolítását. Ezen változtatott a 2019-ben elfogadott két új uniós jogi aktus, amelynek révén a kibővült ECRIS immár a harmadik országbeli állampolgárokra vonatkozó megkeresések teljesítését is lehetővé teszi. A törvényjavaslat ezekkel összhangban kívánja módosítani a bűnügyi nyilvántartási rendszerrel kapcsolatos hazai szabályozást.
A nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló törvény módosítása egyrészt az Európai Unió Bíróságának ítéletére vezethető vissza, amely szerint a harmadik ország kiadatási kérelme okán az ideiglenes letartóztatásba helyezésre csak akkor kerülhet sor, ha az a ne bis in idem elvét nem sérti. Másrészt a törvény módosítását tette szükségessé az is, hogy 2021. január 1-jétől Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága harmadik országnak minősül, így a kiadatási szabályok pontosítása elkerülhetetlenné vált.
Az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló tanácsi kerethatározat nem teljes körű átültetése miatt hazánkkal szemben kötelezettségszegési eljárások indultak. Az ezek során Magyarországgal szemben meghatározott követelményeknek tesz eleget hazánk az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló törvény módosítása révén.
Emellett a módosítás nyomán orvoslásra kerülnek egyes, a gyakorlati tapasztalatok által felszínre hozott szabályozási hiányosságok a bűnügyi költség végrehajtásának átadása, a sértett és a köz javára történő jóvátétel átvétele és átadása, illetve a párhuzamosan kiadott európai elfogatóparancsok vonatkozásában.
Végül részben az elmúlt évek büntetőjogi változásainak átvezetése céljából, részben szakmai visszajelzések alapján kerül sor egyes nem büntetőjogi tárgyú törvények módosítására is. Ezek közül az adózás rendjéről szóló törvényt kívánom kiemelni. A módosítás megteremti annak feltételeit, hogy ha a költségvetési csalás elkövetője által az okozott vagyoni hátrány megtérítésére sor kerül, akkor a NAV által kezelt elkülönített számlára történő befizetés jogi státusza megfelelően rendezett legyen.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy a legtöbb hasonló terjedelmű és komplexitású törvényjavaslatnál elmondható, az önök előtt fekvő javaslatra is igaz, hogy az jelen formáját komoly egyeztetési folyamatot követően, a társszervek és a jogalkalmazás résztvevőivel folytatott aktív párbeszéd révén nyerte el. Az Igazságügyi Minisztérium a törvényjavaslat előkészítőjeként kiemelt figyelmet fordított arra, hogy a társtárcák mellett a jogalkalmazók, a szakértői szervek, valamint a szakmai érdekképviseleti szervek javaslatai, meglátásai is beépítésre kerülhessenek a végleges normaszövegbe.
Mindezekre tekintettel kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy támogassa a T/17438. számú törvényjavaslatot. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
