BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ,
BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ,
BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Azt gondolom, ahhoz, hogy egy kicsit jobban megértsük ezt a problémát, amiről ez a törvénytervezet készült, menjünk bele azokba az adatokba, amit miniszter úr is említett a felszólalása elején. 2020-ban a KSH 234 ezer gazdaság termelési szerkezetéről és azok főbb jellemzőiről gyűjtött adatokat. Nagyon érdekes, ha ezt a felmérést megnézzük, hogy milyen következtetésekre jutott a KSH. Engedjék meg, hogy ezeket elmondjam!
2010 óta a gazdaságok száma kétharmadára csökkent Magyarországon. A főként állattartással foglalkozó gazdaságok aránya folyamatosan mérséklődik, csökken Magyarországon. 2010-hez képest arányuk 46 százalékról 25 százalékra csökkent. Ezzel ellentétben a főként növénytermesztéssel foglalkozók aránya közel ennyivel nőtt. 2020-ban a több mint 4,8 millió hektár mezőgazdasági földterület legnagyobb része, 82 százaléka szántóterület volt. A mezőgazdasági terület jelentős része az 5-300 hektárral rendelkező gazdaságok használatában van. A szőlő- és a gyümölcsterület közel háromnegyedét ezek a közepes méretű gazdaságok használják.
A fiatal gazdálkodók által használt terület aránya a gyümölcsösök esetében a legmagasabb, a szőlőterületek esetében a legalacsonyabb. 2010-hez képest az egy gazdaságra jutó földterület nagysága minden művelési ágban nőtt, a szőlő esetében több mint kétszeresére emelkedett. A felsőfokú mezőgazdasági képzettséggel rendelkező 40-64 év közötti irányítók nagyobb területű gazdaságokat vezetnek, átlagosan 109 hektárt használtak.
2020-ban a használt mezőgazdasági terület felét bérelték a gazdaságok, 45 százaléka pedig a gazdaságok saját tulajdona volt. 2010-hez képest a saját tulajdonú földterület aránya a 300 hektárnál nagyobb területen gazdálkodók esetében nőtt, míg az annál kisebb területek esetében csökkent. Itt engedjék meg, hogy megjegyezzem, ez nem a családi gazdaságokat jelenti, ha már 300 hektárnál nagyobb területeket művelnek. Földtulajdonhoz az egyéni gazdaságok juthatnak, közülük a fiatal gazdálkodók bérelnek nagyobb arányban területet. Az életkor előrehaladtával a saját tulajdonú területek aránya természetesen nő. Az állattartó gazdaságok irányítói nagyobb arányban rendelkeznek szakirányú képzettséggel, 32 százalékuknak van legalább középfokú mezőgazdasági végzettsége, a növénytermesztő gazdaságok irányítóinál ez csak 19 százalékos arányt mutat.
A kérdőív adatainak előzetes feldolgozása alapján 2020-ban a 40 év alatti irányítók aránya csak 10 százalék volt. Azt hiszem, ezt miniszter úr is említette. A gazdaságok irányítását tekintve 2010 óta megfigyelhető, hogy az irányítók életkora nőtt, a 65 év alatti gazdálkodók aránya 72 százalékról 65 százalékra csökkent.
Itt még engedjék meg, hogy érdekes adatokat is mondjak, ami nagyon fontos lenne, hogy egy kicsit többet foglalkozzunk vele. A női irányítók aránya az idősebb korosztályban volt magasabb, a legalább 65 éves gazdálkodók 30 százaléka nő, és lehet, hogy több figyelmet kellene fordítani a vidéki élet megszerettetésére, lehet, hogy többet kellene foglalkozni a nőkkel ebben a témakörben is, maguknál a gazdaságoknál is. A női irányítók körében alacsonyabb a mezőgazdasági képzettség előfordulása, 18 százalékuk rendelkezett legalább középfokú végzettséggel, szemben a férfiak 31 százalékos arányával. 2020-ban a gazdaságirányítók fele gyakorlati tapasztalatok alapján gazdálkodó 40 éves vagy annál idősebb.
Pozitív változás, hogy 2010 óta nőtt a mezőgazdasági végzettséggel rendelkezők aránya. A fiatalabb gazdaságirányítók nagyobb arányban rendelkeznek valamilyen szakirányú képzettséggel, mint az idősebb gazdálkodók. A felsőfokú mezőgazdasági képzettséggel rendelkezők aránya a legnagyobb termelési értékkel rendelkező gazdaságok esetében már 60 százalék. 2020-ban több mint 97 ezer állandó, 84 ezer időszaki és 33 ezer nem a gazdaság által közvetlenül foglalkoztatott alkalmazott dolgozott a gazdaságokban. Itt lesz egy nagyon érdekes adat, a mezőgazdaságban dolgozó időszaki alkalmazottak esetében a nők aránya magasabb, 46 százalék, mint az állandó alkalmazottak között. Ez egy nagyon érdekes adat.
A gazdálkodók legnagyobb része nem tudja vagy még nem gondolkodott rajta, hogy mi történik a gazdaságával a következő években, különösen érdekes, hogy a 65 év feletti gazdálkodók esetében ez 51 százalék. Ez egy nagyon-nagyon rossz adat, nagyon fontos odafigyelni rá. Azok a gazdálkodók, akik már tervezik az irányítás átadását, leginkább természetesen a családon belül gondolják ezt.
És egy kicsikét arról, hogy a XXI. századról mit tartalmaz ez a felmérés. Leggyakrabban a banki ügyintézéshez használtak számítógépet a gazdálkodók, mindegyik digitális eszköz használata a fiatalabb irányítók körében a legelterjedtebb, a precíziós gazdálkodáshoz kapcsolódó leggyakrabban használt eszköz a növényállapot-felmérés, a gazdaságok 5,3 százaléka végzi ezt saját eszközzel vagy vesz igénybe ilyen szolgáltatást, illetve ezt tervezik legtöbben használni. A legtöbb gazdálkodó azért nem használ precíziós eszközt, mert úgy gondolja, hogy nincs rá szüksége a termelés folyamán. Az említések gyakorisága eltér a különböző korcsoportokban. A második helyen a fiatal gazdálkodók a digitális eszközök magas árát jelölték meg a legnagyobb problémának, míg a 40 éves és annál idősebb gazdálkodók a szükséges ismeretek hiányát jelölték meg, hogy miért nem használják ezeket az eszközöket.
Szaktanácsadót a gazdaságok 15 százaléka alkalmaz, a fiatalabb irányítók az átlagosnál gyakrabban, 22 százalékuk. A magasabb mezőgazdasági képzettséggel nő a cégektől és a szaktanácsadóktól tájékozódó gazdák aránya.
Nagyon szerettem ezt a felmérést olvasni, mert nagyon érdekes adatok vannak benne, és rávilágít arra, hogy mi is a legnagyobb probléma most, ha arról beszélünk, hogyan kellene generációváltást elérni a vidéken meg a gazdaságokban, de sokkal összetettebb a probléma, mint ha csak ezt a felmérést nézzük meg.
Font Sándor képviselőtársam elmondta, hogy nagyon fontos, hogy arról beszéljünk, hogy a vidék népességmegtartó ereje hogyan fog alakulni a következő években. Én többször elmondtam már a parlamentben, hogy van egy felmérés, a Megyei Jogú Városok Szövetsége készítette jó néhány évvel ezelőtt, és az a felmérés tartalmazza, hogy a következő néhány évtizedben, ez körülbelül ötven év, 400-450 település fog Magyarországon eltűnni. Leírják, hogy szinte megmenthetetlenek ezek a települések. Most nem látnak olyan módot, hogy sikerülne ezt a folyamatot megállítani, 3200 településről beszélünk Magyarországon, ami most létezik, és ez egy igen magas arány, ha ezt a felmérést nézzük.
Képviselőtársam mondta, hogy talán el tudjuk azt érni, hogy vidékre visszaköltözzenek a fiatalok nem csak akkor, ha a mezőgazdasági tevékenységeket nézzük.
(16.50)
Ami az utóbbi években kialakult, mi is látunk egy visszarendeződést, hogy talán egy kicsit többen költöznek vissza vidékre. Ennek egyetlenegy oka van: a nagyon magas ingatlanárak, amik meggátolják őket abban, hogy nagyvárosokban tudjanak lakást szerezni vagy építeni. Én ezt látom, hogy ez az egyetlenegy oka, hogy a fiatalok inkább a vidéki, kisebb településeken vásárolnak ingatlant vagy építkeznek.
Nagyon fontos lenne, hogy ne csak ez okozza azt, hogy visszaköltözzenek vidékre. És hogyan is lehetne megszerettetni a fiatalokkal, és hogyan lehetne ezt a generációváltást megoldani? Én azt gondolom, hogy nemcsak Magyarország, hanem az európai országokban az összes többi állam keresi rá a választ, hogy hogyan lehetne ezt megoldani, és lehet, hogy nem is tudunk rá választ adni, mert ha azt mondjuk, hogy a vidéki élet, mindig az jut eszünkbe, hogy egy nagyon kemény, nagyon nehéz életformát választ az, ha valaki akár az állattenyésztéssel, akár növénytermesztéssel akar foglalkozni ezen az ágazaton belül.
Hogyan lehetne ezt jobban csinálni, milyen törvényekkel? Jobbikos képviselőtársam elmondta, hogy nem elég, hogy erre törvényeket alkossunk, hanem olyan életkörülményeket is kell teremteni vidéken, hogy megérje ott a fiataloknak letelepedni, ott maradni. Ehhez nemcsak az tartozik, hogy az agrárvállalkozásokat hogyan tudjuk generációkon át megtartani meg vonzóvá tenni, hanem a vidéki életnek ugyanazokat a perspektívákat vagy azokat a lehetőségeket kell biztosítani, amiket egy nagyvárosban megkapunk: legyen megfelelő oktatás, egészségügyi ellátás, úthálózat és a többi.
Még a törvénnyel kapcsolatban - és Font Sándor mondta el -: nekem nagyon érdekes, hogyha egy kicsit könnyítik ezt a földszerzéshez való jutást, mert ugyebár ma Magyarországon igen nehéz földhöz jutni. Egyetlenegy példát engedjenek meg, hogyha az ember egy külterületen meg akar vásárolni egy 0,1 vagy 0,2 hektáros területet, az most elég bonyolult folyamat, hogyha hozzáfogunk. Ugyebár megegyezik az eladó a vevővel, majd megírják a szerződést; az önkormányzatnál ki kell függeszteni, mert a szomszédos földtulajdonosoknak elővásárlási joga van. Az önkormányzatnak ugyebár 8 napja van, hogy kifüggessze, 60 napig kint kell lenni, majd, ha nem jelentkezik senki, jobb esetben, akkor az önkormányzatnak megint 8 napja van, hogy kiértesítse az eladót, hogy na, akkor mehet a művelet. Ez még nem azt jelenti, hogy most már megtörtént az adásvétel, hanem az Agrárkamarának el kell küldeni, és akkor az Agrárkamara majd jóváhagyja, hogy az adott árú értékesítés most áron alul történik, vagy ez magasabb, vagy egyáltalán elfogadja-e. És ha jól tudom, úgy van, hogy ha az Agrárkamara jóváhagyta, akkor utána megtörténhet az adásvétel, de ha nem, akkor az egész procedúra kezdődhet elölről. Tehát így is akár 1-1,5-2 év eltelhet, hogy egy ilyen bizonyos területet az ember meg tudjon vásárolni, ami eredményezheti azt, hogy az eladó is fél, hogy egyáltalán ennyit kibír-e a vevő. A vevőnek is nagy türelemre van szüksége, hogy egyáltalán odáig eljusson, hogy egy ilyen minimális, pici területet megvásárolhasson. Talán azt is mondhatjuk, az rendben van, hogy magát a földtulajdont védjük, de lehet, hogy ez kicsit túl is van szabályozva ilyen esetekben. De nem tudom, hogy ha itt engedményt teszünk, nem fog-e okot adni ez visszaélésekre, hogy azért láttunk már erre példát, hogy azért, ha a jogot ki lehet kerülni, meg kicsikét mellékutakat lehet szerezni, akkor azt a magyar ember ki is fogja használni. Azért lehet, hogy nem teljesen van rendben ez a módosítás.
A másik meg, hogy kicsit politikát is vigyek ebbe az ügybe, Orbán Balázs államtitkár úr egy konferencián - „A magyar jogalkotás minősége” - 2021. március 23-án elismerte, hogy a kormány nem fordít túl nagy energiákat a döntések előkészítésére; szeretik inkább a gyakorlatban kipróbálni a meghozott döntéseket, aztán vagy így sikerül, vagy nem úgy. Nagyon sokat láttuk már, hogy önálló képviselői indítványként nagyon hamar bekerülnek ezek a nagyon fontos törvények, nagyon gyorsan átverjük a parlament falai között, majd a gyakorlatban meg kiderül, hogy nem is volt az annyira jó, és gyorsan visszakerül, vagy nem is annyira gyorsan, hanem egy fél év múlva vagy egy év múlva a Ház elé, és akkor módosítani kell. Nagyon sokat láttuk már ezt az elmúlt időszakban.
Nagyon-nagyon sok kérdést tudunk ezzel kapcsolatban feltenni, hogy ez a törvény elegendő-e ahhoz, vagy csak egy lépcsőfok, hogy megtörténhessen a generációváltás. Én azt gondolom, hogy sokkal összetettebb problémáról beszélünk, sokkal több mindent kellene változtatni a kormányzatnak ahhoz, hogy vonzóvá tudjuk tenni a vidéki létet és magát az ezekkel a gazdaságokkal való foglalkozást. És persze, lehet, hogy többet kellene magukkal ezekkel a vállalkozókkal is foglalkozni, mert látszik ezekből a felmérésekből, hogy ezek a vállalkozók maguk sem tudják sok esetben, merthogy nem is gondolkodnak rajta, hogy mi áll előttük, hogy valamikor majd át kellene ezt a gazdaságot adni. Lehet, hogy egy roppantul jól működő gazdaságról beszélünk, és hirtelen oda jutunk, hogy egyik napról a másikra oda jut, hogy nincs örökös, vagy egyáltalán nincs, aki továbbvigye.
Ezeket megelőzve, én azt gondolom, hogy nagyon-nagyon sok mindent kellene a kormányzatnak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) tenni ahhoz, hogy ez a probléma megoldódjon. Köszönöm szépen, elnök úr, és lehet, a következő hozzászólásomban még folytatom. Köszönöm.
