SZÁVAY ISTVÁN
SZÁVAY ISTVÁN
SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Örömmel láttam, hogy itt maradt erre a felszólalásra, több alkalommal szólaltam már fel ugyanis a Ház falai között a külhoni magyar közösségek és Magyarország közötti nehézkes tömegközlekedés problémáival kapcsolatban. Meggyőződésem, hogy Magyarországnak fontos feladata elősegíteni nemcsak a minél gyorsabb és egyszerűbb határátlépést, hanem a határ menti települések közötti utazást is, ezzel is erősítve a magyar-magyar kapcsolattartást és együttműködést.
Tisztelt Országgyűlés! E gondolatok mentén tekintettem át az elmúlt napokban a határ menti vasúti közlekedés helyzetét, a kép azonban szinte az összes régióban lesújtó. Csak néhány példa: Szegedről közúton a 154 kilométerre lévő Temesvárra vagy a 103 kilométerre fekvő Aradra csak Békéscsabán keresztül lehet eljutni, az átszállás és a ritkás közlekedés miatt öt, illetve négy óra menetidővel. Békéscsabáról a naponta közlekedő hét vonat átlagosan kétórás menetidővel teszi meg a közúton 87 kilométeres távot Aradra. Debrecenből Nagyváradra, Nyíregyházáról pedig Szatmárnémetibe nem lehet vonattal közvetlenül utazni. A közúton 75 kilométeres Debrecen-Nagyvárad távon átszállásokkal együtt a menetidő két és fél óra, Nyíregyháza és Szatmárnémeti viszonylatában pedig több mint négy óra a 102 kilométeres út megtétele. Debrecen és Szatmárnémeti között már van közvetlen vasúti összeköttetés, két vonat közlekedik naponta háromórás menetidővel a 108 kilométeres szakaszon. Mátészalkáról a 35 kilométerre fekvő Nagykárolyba szintén közvetlenül két vonattal, közvetetten pedig a 9 óra 12 perces debreceni vonattal lehet eljutni, a menetidő elképesztően sok: 1 óra 11 perc, amíg például a Nyíregyháza-Debrecen közötti 50 kilométert 30-40 perc alatt lehet megtenni még személyvonattal is. Arról már nem is beszélek, hogy majdnem lehetetlen a keresztirányú, például Nagyváradról Szegedre történő utazás a ritkás tömegközlekedés és a többszöri átszállás miatt.
Tisztelt Képviselőtársaim! Kárpátalján, Felvidéken és Délvidéken sem jobb sajnos a helyzet. A 73 kilométeres Nyíregyháza-Csap viszonylatot két óra alatt teszi meg a vonat, és Ungvárra még csak-csak el lehet jutni, de Munkácsra, Beregszászra vagy Nagyszőlősre már nem, mivel semmilyen vasúti összeköttetés nem létezik. A Szalóka és Tiszaszentmárton közötti vasúti összeköttetés újraindításának fontosságáról múlt héten Gyüre Csaba képviselőtársam beszélt. Pozsonyba Budapestről gyakran és jó menetidővel járnak vonatok, mint ahogyan Kassára is el lehet jutni Miskolcról, de mondjuk, Győrből Dunaszerdahelyre vagy Ózdról Rimaszombatba már nem közlekedik semmilyen vonat. Szegedről Temesvár és Arad mellett a 45 kilométerre található Szabadkára sem lehet vonatozni, csak kiskunfélegyházi átszállással, ami háromórás menetidőt jelent igencsak foghíjas közlekedési viszonyok mellett. A Drávaszög és Magyarország között jelenleg nem is létezik tömegközlekedés, 2012-ben ugyanis a horvát vasút megszüntette a Pél-mo-nos-tor-Pécs nemzetközi vonatjáratot és a Szarajevó-Budapest nemzetközi gyorsvonatot is.
(15.50)
Ehelyett 2013 májusában indult menetrend szerinti közvetlen buszjárat Pécs és Eszék között, ez azonban két hónap múlva megszűnt, megoldást pedig azóta sem kínált senki a drávaközi magyaroknak, pedig a Horvátországi Magyarok Ifjúsági Közössége még aláírásokat is gyűjtött és tüntetést is szervezett ennek érdekében.
Végezetül a legkisebb elszakított nemzeti közösségnek, a szlovéniai magyarságnak sincs tömegközlekedési kapcsolata Magyarországgal. Annak ellenére sem sikerült ez ügyben előrelépni, hogy a 2015. novemberi Magyar-Szlovén Kisebbségi Vegyes Bizottság jegyzőkönyvébe bekerült a Lendva-Rédics vasútvonal, valamint a Muraszombat-Szentgotthárd vasúti kapcsolat létesítése, előrehaladás azonban információim szerint nem történt ez ügyben azóta sem. Magam egyébként ennek kapcsán már 2011-ben, majd 2015-ben is felszólaltam.
Tisztelt Országgyűlés! Felelősségteljes és kormányzásra készülő pártként a Jobbik nem azt állítja, hogy az összes említett vonalon érdemes volna vasúti közlekedést működtetni. Ugyanakkor fontos lenne elszakított területeinken felmérni az esetleges igényeket, és a szomszédos államokkal együttműködve új határátkelők nyitása mellett a vasúti tömegközlekedési infrastruktúra fejlesztésére is lényegesen nagyobb figyelmet fordítani.
A kormány 48 hónapon keresztül heti öt retúrjáratot támogat az idén áprilistól több mint 4 milliárd forint értékben Podgoricába, Prištinába, Szarajevóba, Szkopjéba és Tiranába. Az egy útra nyújtott támogatás tehát majdnem 2 millió forint, ami brutálisan nagy összeg; ugye, repülőgépekről van szó. Úgy vélem, legalább ennyi pénzt a határ menti tömegközlekedési infrastruktúra fejlesztése is megérdemelne. Sokak számára bizonyosan fontosabb lehet gyorsan eljutni Szabadkára vagy Munkácsra, mint például a montenegrói vagy a koszovói fővárosba.
Tisztelt Képviselőtársak! A Jobbik egy olyan XXI. századi szebb magyar jövőért küzd, ahol debreceniként mi sem lehet egyszerűbb egy kellemes vasárnap délutáni kirándulásnál Nagyváradra, reális opció győriként Dunaszerdahelyen dolgozni vagy éppen fordítva, és adott esetben az sem lehetetlen, hogy valaki kiköltözzön Beregszászra, miközben a határ másik oldalán dolgozik. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)
