DR. BÁRÁNDY GERGELY,
DR. BÁRÁNDY GERGELY,
DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Szeretném először is kifejezni elismerésemet, hiszen mindig tiszteletre méltó az, amikor valaki a saját háza táján söpröget, és Gulyás képviselőtársam ezt most megtette. Őszintén mondom, ez tiszteletre méltó a részéről.
Magam is úgy vélem, és ezzel ott folytatom, ahol államtitkár úr befejezte az expozéját, hogy valóban, én is úgy tudom, és értesültem róla, hogy egy meglehetősen hosszú szakmai egyeztetést folytatott az ügyvédi kamarával az Igazságügyi Minisztérium. Azt is tudom, hogy ami előttünk fekszik törvény, az ennek a testületnek, köztestületnek az egyetértését bírja. Éppen ezért tehát ha az ember kritikákat fogalmaz meg, akkor azt a legszükségesebb körben teszi. Hiszen ahogy Gulyás Gergely képviselőtársam elmondta, én is azt tudom megerősíteni, hogy bár voltak törekvések egyébként az ügyvédi kamarának a, hogy úgy mondjam, politikai megszállására, azonban ezek nem vezettek hál’ istennek eredményre. Valóban, az az ötpárti javaslat, amelyet előterjesztettünk és végül az Országgyűlés elfogadott, ékes bizonyítéka annak, hogy ezzel a törekvéssel az ügyvédi kamara vonatkozásában egyik parlamenti frakció, egyik parlamenti párt sem értett egyet, és egy olyan megoldást javasoltunk, amely a helyzetet rendezte.
Annál is inkább fontosnak tartom az ügyvédi kamara véleményét, mert erre még ráerősítve azt tudom mondani, nemcsak az elnök személyét illetően, hanem az elnökséget, a tisztségviselői kart nézve is, természetesen bizonyos cserélődésekkel, ami egy ilyen folyamatban értelemszerű, de mégis megmaradtak a személyi kontinuitások hosszú évek óta. Ez valóban biztosítja azt a fajta függetlenséget, amit elvárhatunk egy ilyen köztestülettől. Ha ez a kamarai elnökség fogalmaz meg egy egyetértést, akkor egy olyan egyetértéssel, egy olyan szakmai állásponttal állunk szemben az én megítélésem szerint is, ami valóban az ügyvédi társadalom érdekét képviseli és szolgálja.
Éppen ezért én kifejezetten a szakmai dicséret és kritika szintjén maradnék, és azt gondolom, ennek a törvénynek a tárgyalásakor, kevés ilyen van, valójában ki lehet hagyni, ha úgy tetszik, a politikai vonalat.
Talán ami a legfontosabb vagy az egyik legfontosabb újítása a javaslatnak, és ezt kritikaként is megfogalmazhatom, hogy ha olyan szempontból nézem, hogy ügyvédekkel, akikkel én beszéltem, ők ezzel nem értettek egyet, azonban itt is csak vissza tudok utalni arra, hogy ha ezt a kamara bizonyos kompromisszumként el tudja fogadni, akkor speciel ezt én is, ez pedig a jogtanácsosoknak az ügyvédi kamarába történő integrálása. Ez valóban lényegesen szerencsésebb annál, mintha itt egy külön kamara alakult volna, de azt mégis asztalra kell tenni egy vitában, hogy az ügyvédtársadalom egy nagyon jelentős része ezzel a változtatással nem ért egyet, hogy talán a legfontosabbat említsem.
Amit én problémaként szeretnék kiemelni még ebben a javaslatban, és kérném az előterjesztő megfontolását akár a kamarával egyeztetve, bár valószínűleg az ügyvédi kamara ezzel nem érthet egyet, ugyanakkor fogyasztóvédelmi szempontok viszont, azt gondolom, kifejezetten indokolnák ezt a féle változtatást. Ha már hozzányúlunk az ügyvédi munkadíjhoz, és itt a sikerdíj vonatkozásában újításokat vezetünk be, ami lehet jó is, lehet rossz is, én is azt gondolom, persze érdekes és kérdéses, hogy milyen legális eszköze van, mondjuk, egy büntetőügyben az ügyvédnek arra, hogy ráhatást gyakoroljon, mondjuk, a szakmai tudásán felül természetesen a kiszabott büntetés minőségére vagy mennyiségére, és nyilván a sikerdíjak legtöbbször ebben a körben szoktak felmerülni, de akkor felvetném azt is, hogy persze el kellene gondolkodni, hogy egyáltalán a sikerdíj mint olyan, élvezhet-e létjogosultságot az ügyvédi megbízáson belül vagy nem. Ha igen, akkor számomra furcsa, hogy egy bizonyos mértékben maximáljuk. Ahogy szokták mondani, ez olyan, hogy nincs olyan, hogy kicsit terhes vagy nagyon, hanem vagy igen, vagy nem. Tehát vagy legyen sikerdíj, és akkor annak a mértéke nem feltétlenül kell hogy keretek közé szoruljon, vagy ne legyen sikerdíj, zárjuk ki bizonyos elvi megfontolások alapján, akkor nyilván a mértékével nem kell foglalkozni.
Azt gondolom, ami ennél lényegesen fontosabb, és én vártam volna az ügyvédi törvénynél, hogy ez bevezetésre kerüljön, ez a minimális rezsióradíj meghatározása. Ezt lehet akár törvényi szinten is, de talán szerencsésebb volna úgy megtenni, hogy a törvény az ügyvédi kamarát kötelezi, nemcsak felhatalmazza, hanem kötelezi arra, hogy megállapítsa ezt, és emellett megállapítson bizonyos ügytípusonként minimális óraszámokat is. Megmondom, hogy miért. Jól hangzik az, hogy a szabadversenynek az ügyvédi társadalomban és az ügyvédi megbízások terén is érvényesülnie kell. De fontoljuk csak meg azt, hogy ez nem egy ugyanolyan típusú élethelyzet, mint amikor az ember bemegy egy közértbe és almalevet vásárol, mert ott lehet, hogy azt mondom, hogy megveszem az olcsó almalevet, kipróbálom, aztán ha hazavittem, és nagyon nem ízlik a dolog, akkor később azt mondom, hogy inkább rászánok még ötven forinttal többet, de megveszem a jobb minőségűt, mert az finom. Egy ügyvédi megbízásnál hogy néz ki ez a dolog? Megbízok egy ügyvédet az ügyem képviseletével, és miután már az ügy megoldódott valamilyen módon, mondjuk, börtönbe kerültem vagy nem, elvették a gyerekemet tőlem vagy nem, elvesztettem a lakásomat vagy nem, óriási kártérítést kell hogy fizessek vagy nem, utána nem tudok visszamenni, és azt mondani, hogy ó, hát én inkább rászánnék több pénzt az ügyvédre, csak jobb minőségben teljesítse a feladatát.
Nagyon sokan, mióta sajnos megszűnt a korlátozása az ügyvédi létszámnak, és óriási a verseny valóban, csak és kizárólag árversenyt folytatnak, és olyan áron vállalnak el ügyvédi megbízásokat, amelyeket annyiért lehetetlen tisztességesen teljesíteni. Az árverseny így is, úgy is megmaradna, mert egy közfogalmak szerinti sztárügyvéd nyilván nem a minimális rezsióradíjat fogja elkérni, tehát lesznek olcsóbb ügyvédek és drágább ügyvédek, de legalább azt küszöböljük ki, hogy olyan óradíjért, olyan megbízási díjért vállaljanak el ügyvédkollégák megbízásokat, amelynek a tisztességes teljesítése gyakorlatilag lehetetlen. Annyi pénzért lehetetlenség az, hogy mondjuk, elmenjen hozzá beszélőre, iratot tanulmányozzon, részt vegyen a tárgyalásokon, tisztességes beadványokkal éljen, felkészüljön a tárgyalásokra, tanúkihallgatásokra, tisztességes fellebbezést írjon, s a többi, s a többi, mert egyszerűen nem jön ki. Büntetőügyekben is jellemző ez, cégügyekben is jellemző ez, és újabban polgári ügyekben is jellemző ez. Ezért azt gondolom, hogy ha hozzányúlunk ahhoz, hogy az ügyvédi díjszabás miként alakuljon a sikerdíj tekintetében, akkor elemi érdekünk az, hogy egy minimális minőségi követelményt elvárhassunk, és meghatározhassuk ennek érdekében vagy meg kelljen határozni a minimális rezsióradíjat és ügytípusonként a minimális óraszámot. Az ügyvédi kamara, azt gondolom, bőségesen van olyan helyzetben, hogy el tudja ezt látni az ügyvédkollégákkal való konzultáció után.
Ami még jelentős és fontos változás a mi meglátásunk szerint, itt hármat említenék, amiket az élet hozott, és valóban helyes, hogy bekerülnek az ügyvédi törvénybe, az egyik a helyettes ügyvéd intézménye. Erről többet nem szeretnék szólni, mert államtitkár úr és képviselőtársam is ismertette, hogy miről van szó; illetve az irodaközösségek létrehozásának lehetősége és az ügyvédasszisztens bevezetése. Nagyon sokszor szembesülünk ugyanis azzal, hogy titkár-nőként valaki, mondjuk, nem tud elintézni bizonyos hatósági eljárásokban vagy helyeken, akár például az ügyvédi kamaránál ügyvéd helyett feladatokat, holott pedig egyébként valójában ilyen feladatok ellátására szerződik. Ha ezt be tudjuk csatornázni valóban jogszabály szerint egy megfelelő mederbe, akkor itt valódi előrelépésnek lehetünk tanúi. Ha itt a kamarának bizonyos fokú felügyelete, legalább a bejelentési kötelezettsége megvalósul, azért azt gondolom, nagyon is helyes és előremutató dolog.
(11.30)
Ugyanúgy, ahogy az irodaközösségek. Nagyon sok ügyvédi iroda valóban csak azért ügyvédi iroda, és csak azért állnak össze, hogy közös titkárnőt foglalkoztassanak, közös fénymásológépet üzemeltessenek, és itt szó sincs arról, hogy egyébként bármiféle egyéb együttműködésük az ügyek ellátása során lenne. Tehát azt, hogy kettéválasztjuk a rezsiközösséget, és kettéválasztjuk az ügyekben, az érdemi ügyvédi tevékenységben való együttműködést, ezt én helyesnek, jónak tartom. Ezt valóban az elmúlt évtizedek bizonyították be, hogy nagyon sok esetben ilyen okból állnak össze csupán ügyvédek, nem pedig a közös ügyvédi munkavégzés céljából.
Én azt gondolom, hogy helyes az ügyvédi tevékenységet gyakorlók számára kötelező továbbképzés is. Azért én halkan jegyzem meg, hogy remélem, hogy okos, bölcs és mértéktartó marad majd a kamara ebben a vonatkozásban, hiszen ha egy hasonló metódust látunk majd, mint mondjuk, ami az OBH-nál zajlik, ahol bírósági vezetőknek irracionálisan sok idejét veszi el például az ezeken a továbbképzéseken és fórumokon való részvétel, akkor ez problémát jelenthet. Egy normális, észszerű továbbképzési rendszer jó, helyes. Azt gondolom, ezt az ügyvédkollégák is szívesen fogják venni, ha ennek nem egyfajta számonkérés jellege lesz, hanem valóban az új ismeretek átadása, hiszen erre ma is megvan az igény az ügyvédi karban.
Az összeférhetetlenséggel kapcsolatban két észrevételem lenne. Az egyik egy speciális, az ingatlanközvetítéssel és ingatlanközvetítőkkel kapcsolatos szabályozás. Itt abszolút van létjogosultsága és elvi alapja annak, hogy az az ügyvéd, aki az ingatlanközvetítést folytatta, ne lehessen az az ügyvéd egy személyben, aki a szerződést megköti az adott ingatlanra. De én azt gondolom, hogy itt egy méltatlan versenyhátrányba kerülnek a jelenleg tervezett szabályozás szerint az egyéni ügyvédek, akiknél értelemszerűen csak az jöhet szóba, hogy egy más ügyvédi iroda fogja, egy más ügyvédi irodát képviselő ügyvéd fogja a szerződést megkötni, míg akik ügyvédi irodában dolgoznak - egyébként társas ügyvédi irodában -, ott az ügyvédtársa megkötheti ezt a szerződést.
Én ezt, megmondom őszintén, nem tartom feltétlenül szerencsésnek, bár az is igaz, hogy mondjuk, büntetőeljárások során sem zárják ki azokat az ügyvédeket elfogultság, illetve érdek-összeütközés miatt az eljárásból, akik egy irodában dolgoznak. Mégis azt mondom, hogy egy ingatlan-adásvételi szerződésnél az az előny, ami az egyik félnél adott esetben megjelenik, hiszen az ingatlanközvetítője volt az ügyvéd, ugyanígy megjelenik akkor, ha ugyanabban az irodában az ügyvédtársa fogja megkötni ezt a szerződést. Illúzió azt gondolni, hogy majd az egyik nem beszél a másikkal, és tökéletesen betartják azt a titoktartási kötelezettséget, ami amúgy egyébként ügyvédi irodán belül nincs meg, tehát nem kötelező: nyugodtan elmondhatja az ügyvédtársának az ügyvédi titkot irodán belül. Tehát én itt bizonyosfajta élet-szerűt-len-sé-get érzek.
Nézem, hogy mi fér bele még röviden, mert biztos, hogy fogok egy újabb felszólalásra jelentkezni, hiszen ez egy meglehetősen nagy anyag. Talán annyi, hogy ami a fiókirodák fenntartását illeti, az jó, hogy nincs kettős tagság; ez rendben van, és ez valóban eredmény. De valóban el akarunk mozdulni arrafelé, hogy megteremtjük a nagy nemzetközi ügyvédi irodák hegemóniáját, és arra szeretnénk-e elmenni, mint Amerikában, hogy több tucat ügyvéd dolgozik egy irodában, és ezeknek van létjogosultsága, az egyéni ügyvédnek és a kis irodáknak nem? Mert ez errefelé vezet. Valószínűleg lesz olyan ügyvéd is, aki vidéki ügyvédként Budapesten fiókirodát tart fenn, de azért valószínűleg a nagy nemzetközi iroda előbb fogja kiépíteni országosan ezt a fajta hálózatot, mint az egyéni ügyvédek. És így nyilvánvaló, hogy az egyéni ügyvédeknek, ha úgy tetszik, a helyi egyéni ügyvédeknek ez a kárára fog válni.
Elnök úr, mivel lejárt az időm, egy újabb felszólalás során folytatni fogom az érveimet. Köszönöm szépen.
