SZELÉNYI ZSUZSANNA
SZELÉNYI ZSUZSANNA
SZELÉNYI ZSUZSANNA (Független): Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársak! Másodszor van előttünk az a javaslat, ami arról szól, hogy magyar katonákat küldjünk egy jelentős konfliktuszónába a Közel-Keletre, legalábbis ebben a ciklusban. Én azt gondolom, hogy talán még pár évvel ezelőtt nem így gondoltuk, ma már nyugodtan kimondhatjuk, hogy a Közel-Kelet stabilitása Magyarország nemzeti érdekét szolgálja. Ez furcsán hangozhat egy kicsi középeurópai ország szájából, de bizonyos értelemben ma ez még inkább indokoltabb és bizonyítottabb, mint másfél-két évvel ezelőtt, amikor először egy hasonló vagy erről a témáról itt a Házban beszéltünk.
A Közel-Keletet hosszú ideig egy olyan vidéknek tekintettük, amihez Magyarországnak semmi köze, ugyanakkor azok a változások, amik az elmúlt években ott létrejöttek, nevezetesen az a háborús zóna, illetve az Iszlám Állam, amely átrajzolta a Közel-Kelet geopolitikai térképét, és egy hatalmas háborús és bizonytalan zónát alakított ki, egy olyan krízisterülete a világnak, ami egyértelműen Európa, illetve Magyarország biztonságát is kockáztatja. Már itt több szó volt arról, hogy ez részben a menekülthullámon keresztül, részben a terrorizmus kockázatán keresztül érzékelhető közvetlen módon Magyarországon is. Tehát nekünk dolgunk van a Közel-Keleten, és ez elől a felelősség elől nem térhetünk ki.
Örömmel hallottam Kósa Lajost arról beszélni, hogy a nemzetközi beavatkozás legitim dolog Magyarország részéről is. Ez nagyon sokszor ellentétes kontextusban szokott felbukkanni a magyar kormány kommunikációjában. Igen, legitim. Természetesen ez egy bonyolult dolog, és itt már sokan utaltak arra, hogy bizony, amikor bármilyen erő - és Magyarországot valóban nehéz igazán katonai erőnek nevezni, de mondjuk, egy nemzetközi koalíció, akár több-, akár egyoldalú - bármiféle módon beavatkozik, annak bizony sokféle következménye lehet. Nyilvánvalóan az a bonyolult helyzet, ami a Közel-Keleten van, ilyen hosszú, ha úgy tetszik, évtizedes beavatkozások folyományaként is értelmezhető, de nehezen tudom értelmezni azokat a jobbikos és LMP-s megnyilvánulásokat, amelyek ezt ilyen egyértelműen egy felelőshöz kötik. Egyszerűen a világ biztonságának fenntartása egy nagyon bonyolult és összetett folyamat, és nehéz mindig előretekintetni 5-10 éves távlatban. Mindenekelőtt az nyilvánvaló, hogy nekünk dolgunk van ott, és hogy ez egy legitim erőfeszítés.
A menekültek ügyében is egypár szót itt váltottak már a hozzászóló képviselőtársak. Megint csak örömmel hallottam Kósa Lajos szájából az emberi jogok, a szabadságjogok, az emberiesség kifejezést. Én nagyon szeretném, ha egy picike konzisztencia a Fidesz részéről felbukkanna ezekben a kérdésekben. Ha emberiességről, emberi jogokról, szabadságjogokról beszélünk, azokat az embereket, akiknek ezek a jogai, ahogy minden embert egységesen, ott is megilleti, ahol élnek, ott is, ahol háborús támadásnak vannak kitéve, olyankor is megilleti őket, amikor úton vannak menedék felé. Mindig megilleti őket az emberi jog, nem csak akkor, amikor tőlünk több ezer kilométerre beszélünk róluk.
Az Együtt a legutóbbi alkalommal a szavazatával támogatta ezt a kétharmados többséget igénylő beavatkozást, és ezt jelen pillanatban ennek az ügynek a kapcsán is meg fogjuk fontolni. Azt gondoljuk - megint csak visszatérve pár korábban előttem szólóra -, hogy fölösleges azon vitatkozni vagy azt taglalni, hogy Magyarország pozíciója lehetővé tenné-e azt, hogy mi önállóan meg tudnánk védeni magunkat a világban. Nem tudjuk megvédeni magunkat a világban. Magyarország szövetségesi rendszerre van, ha úgy tetszik, kényszerülve, és ez a szövetségesi rendszer soha a történelmünkben olyan békés és biztonságos nem volt, mint ezekben a napokban, tehát nyilvánvalóan nekünk nagyon fontos, hogy ebben a szövetségesi kötelékben, ami ebben az esetben mintegy 60 országot jelent, Magyarország a maga erejénél fogva részt vállaljon.
Az is nyilvánvaló, hogy a magyar misszió részvétele az iraki nemzetközi kontingensben eddig sikeresnek volt mondható, bár széles körben erről nagyon sok tájékoztatót nem kapott ez a Ház, azokon kívül, akiknek adott esetben módjuk volt oda ellátogatni. Tehát azt gondolom, itt van feladata a kormánynak, főleg akkor, amikor az ellenzék valamiféle hozzájárulását várja ahhoz, hogy ezt a javaslatot most majd támogassa.
Az Iszlám Állam sebezhetőségében is veszélyes, bizonyos értelemben veszélyesebb, mint ereje teljében, tehát az, hogy nemzetközi összefogás ebben az ügyben fennálljon, még akkor is indokolt, ha úgy tűnik, hogy lassan, de valamiféle eredményt tud felmutatni ez a nemzetközi koalíció.
A felszabadított területeken is még hosszú ideig nemzetközi segítségnyújtásra lesz szükség, és ezt nem lehet csupán pénzzel kiváltani, bár nyilván ez nagyon drága dolog, teljesen szétrombolt, tönkretett emberi életeket, szétrombolt intézményeket, infrastruktúrát, tönkretett területeket helyrehozni évtizedes feladat, és ha mi ott vagyunk a jelen fázisában, a béketeremtés időszakában ebben a régióban, akkor ez hosszabb távú elkötelezettséget jelent Magyarország részéről és a nemzetközi közösség részéről, és nekünk ezt is tudnunk kell.
Ugyanakkor azért pár kérdés felvetődik. Ez a javaslat, ami ide be van nekünk nyújtva, azt kell mondjam, gyengécske, slendrián, egy kis nyam-vadt-ka javaslat. Ahhoz képest, hogy ez egy milyen fontos kérdés, hogy itt az ellenzék támogatására szüksége van a kormánynak, hogy itt magyar katonák külföldre kiküldéséről van szó, ez a néhány oldalas dolog nem mondható méltónak ehhez a döntéshez. Úgyhogy én pár kérdést szeretnék föltenni, és azt gondolom, azoknak az ellenzéki képviselőknek, akiktől adott esetben várható, hogy ezt a javaslatot támogatják, sokkal többet kell tudniuk erről a mostani misszióról, mint amit jelen pillanatban ebben a kis csenevész javaslatban önök elénk tettek.
Egyrészt szeretnénk egy pontos, részletes, alapos tájékoztatást kapni arról, hogy az eddigi misszió milyen tevékenységeket látott el, ezek harmóniában voltak-e azzal, amire felhatalmazta őket a kormány, vagy adott esetben más feladatokat is el kellett látniuk. Említették, hogy itt olyan feladatokat is elláthattak, amik bizalmi kérdésnek tekinthetők, erről is szeretnénk egész pontosan, részletesen tájékoztatást kapni, azok is, akik a Honvédelmi bizottság zárt ülésén nem vehetnek részt. Pontosan mit jelent a katonai segítségnyújtás, amiről már Harangozó Tamás is szót emelt? Harcoló csapatokat is kíván-e a kormány a jövőben Irakba küldeni? Egészen pontosan az új misszió feladatköre mire terjedne ki? Ezt pontosan tudnunk kell, különben miről döntünk? Mi az oka annak, hogy megnöveli a csapatkontingenst a kormány? Jelen pillanatban 150 katona kiküldésére van felhatalmazása a kormánynak a magyar parlamenttől, ehhez képest 142-en vannak kint, tehát a jelenlegi kontingenst sem tudja feltölteni a kormány. Én azt gondolom, hogy Kónya Péternek azok a megjegyzései, hogy itt a pár ezer magyar katona láncban, folyamatosan külföldön tartózkodik, nagyon megfontolandó. Nyilvánvaló, hogy a magyar katonaság egyébként sokféle tevékenységet külföldi misszióban el tud látni, de kérdés, hogy van-e elég felkészült katonája ehhez Magyarországnak, hogy mi ezt a kontingenst bővíteni tudjuk, és valóban nem arról van-e szó, hogy kizsigerelünk pár száz olyan embert és családot, akiken ezek szerint Magyarország nemzetközi elkötelezettségei múlnak. Ezt nagyon szeretném pontosan tudni.
(11.30)
Tehát hány olyan katona van Magyarországon, aki nemzetközi misszióban akármilyen feladatkörben részt tud venni, és az ő biztonságukat, mentális és fizikai harmóniájukat a Magyar Honvédség tudja-e biztosítani? Illetve miért akarjuk bővíteni 200 főre, a missziónak a létszámát? Erről egyáltalán semmit nem mondtak nekünk.
Azt is szeretném tudni, hogy a kontingens növelésére vonatkozó szándék arányban van-e azzal, amit a szomszédos középeurópai országok nyújtanak ebben a nemzetközi misszióban, szeretnék pontos számokat arra vonatkozóan, hogy a visegrádi országok hány katonával vesznek részt, és mire készülnek a következő években. Önök szoros kapcsolatban vannak ezeknek az országoknak a minisztériumaival, tehát nyilvánvalóan van ezzel kapcsolatos pontos tudásuk.
Azért is nagyon fontos ezt tudni, mert jelen pillanatban a magyar kormány több fronton is összeütközésben van az amerikai adminisztrációval, és akkor, amikor önök ezt a javaslatot egyébként bő fél évvel az előző misszió határidejének lejárta előtt elénk terjesztik, felmerül az a gyanú, hogy esetleg más konfliktusos, politikailag konfliktusos területeket akarnának lefedni az amerikai kormányzat irányába. Ha ez a szándék, akkor erről nyilatkozzanak, legyenek szívesek, egyébiránt meg úgy gondolom, hogy természetesen egy ilyen típusú erőfeszítése a kormánynak nyilvánvalóan nem járhat sikerrel, hiszen mint ahogy mi itt a magyar parlamentben is nem kötünk össze egymással bizonyos alapvetően különböző politikai kérdéseket, mondjuk, a civil szervezetek ügyét és a Magyar Honvédség bevetését külföldi missziókban, így ezt az amerikai kormányzat sem teszi meg, tehát ilyen típusú fedőakció sikerére nyilvánvalóan nem lehet számítani. Én azért szeretném tudni, hogy önöknek ezzel a kapacitásbővítéssel, a feladatok bővítésével kapcsolatosan pontosan milyen politikai szándékaik vannak.
Amíg ezekre a felsorolt kérdésekre nem kaptunk választ, addig nehezen képzelhető el, hogy egyébként azt az elvi támogatást, amire tőlünk a kormány számíthatna ebben az ügyben, azt a kormány most meg fogja kapni.
Köszönöm szépen. (Taps a függetlenek soraiban. - Kunhalmi Ágnes tapsol.)
