KÓSA LAJOS,
KÓSA LAJOS,
KÓSA LAJOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Magyarország szerepvállalása az észak-iraki hadműveletekben a nemzetközi koalíció részeként közismert tény, az is tény, hogy miért vállaltunk szerepet. Azt hiszem, abba nincsen vita, hogy hogy ítéljük meg mindnyájan a terrorizmust, abban sincsen vita közöttünk, hogy hogy ítéljük meg az Iszlám Államot és azt az erőszakot, ami emberek millióinak az életét nyomorítja meg Keleten, Nyugaton egyaránt.
Az egész szerepvállalásunk azt a felfogásunkat tükrözi, ami egy rövid mondatban összefoglalható: nem ide kell hozni a bajt, hanem oda kell vinni a segítséget, ahol a baj van. Az, hogy a világban dúló polgárháborúk, vallási háborúk, szent háborúk emberek millióit teszik földönfutóvá, az erőszakot terjesztik és destabilizálják a térségeket és ezen keresztül egész nagy világrégiókat, napnál világosabb. Az, hogy ez ellen tenni kell valamit, az is világos. És az is világos, hogy ez ellen csak a nemzetközi összefogás tud fellépni, amelynek ebben az esetben a jogalapja az a kérés, amit az iraki kormány fogalmazott meg a nemzetközi koalíció számára, az a felkérés, amiben azt kérte, hogy segítsünk Irakban valamilyen módon megteremteni a békét.
Természetesen a békét megteremteni nagyon sokféleképpen lehet, de azt már láttuk, hogy akkor, amikor egy nemzetközi felhatalmazással bármilyen erős - és az legyen ENSZ- vagy egyéb felhatalmazás -, a világ jelentősebb haderőivel rendelkező koalíciója tesz valamilyen módon rendet úgy, hogy abban jelentős katonai erő alkalmazása történik úgy, hogy a helyi erők nagyon gyengén vagy egyáltalán nincsenek bevonva, az nem tartós megoldást szül, mert tetszik-e ez nekünk vagy sem, az amerikai katona minden arab szemében amerikai katona, akkor is, ha egyébként éppen felszabadítani jön őket. Ezt az érzést mi is ismerjük, mert azonnal felvetődik utána egy sor olyan kérdés, amire rendkívül nehezen tudunk választ kapni. Emlékezhetünk rá, hogy már Zrínyi Miklós óta tudjuk, hogy az a szabadság, amit más hoz el, nem feltétlenül jár további szabadsággal, hanem lehet, hogy új elnyomást keletkeztet.
Ezért az egész doktrína megváltozott az észak-iraki helyzet kapcsán, és alapvetően a mostani nemzetközi koalíció arra hagyatkozik, hogy kiképzéssel, felszereléssel helyi, olyan szervezett erőket támogat, amelyek képesek egyébként az Iszlám Állam ellen felvenni a küzdelmet és adott esetben megverni katonai erővel az Iszlám Államot.
Természetesen ennek is vannak nagyon komoly negatív múltbeli tapasztalatai, hiszen gondoljunk csak bele, hogy az afganisztáni szerepvállalás a kiképzésben odavezetett, hogy egyébként először az oroszok, majd aztán az amerikaiak egészen kiváló kiképzést adtak olyan tálib harcosoknak, amelyek aztán természetesen a nyugati haderő ellen fordultak, és további destabilizációt hoztak abba a térségbe.
(10.30)
Tehát ennek is komoly veszélye van. Azonban az, hogy valamit tenni kell, a napnál világosabb. Nem nézhetjük azt tétlenül, hogy vallási meggyőződésből, bőrszínből vagy egyéb, egyébként identitásbeli különbségből emberek millióit űzik el az otthonuktól, tesznek földönfutóvá, irtanak ki szabályosan településeket, és fenyegetnek egész olyan régiókat, ahonnan egyébként aztán az emberek, mást nem tudván tenni, migránsok, illetőleg ezekből a térségekből valóban menekültek százezrei jönnek az Európai Unióba.
Tehát az, hogy Magyarország részt vesz ebben a nemzetközi összefogásban, a mi felfogásunk szerint fölöttébb kívánatos, és azt hiszem, hogy ezt talán nem pártpolitikai meggyőződésből vezettetve mondjuk. Talán senki sem abból a meggyőződésből szavazott igennel az előző határozathozatalkor - 70 százalék fölötti arányban támogatta a magyar parlament az első döntéssel az észak-iraki részvételt -, hanem abból a meggyőződésből vezettetve, hogy itt alapvetően emberiességi, meggyőződésbeli kötelességünk, hogy a nemzetközi koalíció tényleg nagyon tarkabarka és sokszínű, hatvan országból álló közösségét támogassuk.
Személyesen is meg tudtam tapasztalni, hogy a magyar katonák kiválóan helytálltak azokban a feladatokban, amiket a parlament számukra kijelölt, illetőleg engedélyezett, mind az objektumőrzési, csapatkísérési, illetőleg a kiképzési feladatokban. Nyugodtan mondhatom, hogy az eddigi együttműködés kapcsán olyan feladatokat bíztak a magyar katonákra, amelyeknek itt a részleteit nem áll módomban most ecsetelni, de azt kell mondjam, hogy a legmagasabb fokú felkészültség és bizalom mutatkozik meg abban, amilyen feladatokat a magyar katonák kaptak.
Most egy újabb erőfeszítést kell tennünk az észak-iraki konfliktus rendezésére, látjuk, hogy mi változik az észak-iraki hadszíntéren, és hogy hogyan szorul vissza az Iszlám Állam a nemzetközi együttműködés hatására is. Azt hiszem, hogy ha most elkezdtük ezt a folyamatot, nem habozhatunk a kontingens növelésének a kérdésében, mert nyugodtan mondhatom, hogy még egy kis erőfeszítéssel elérhető közelségbe kerül az Iszlám Állam felszámolása és ezen terrorszervezet tevékenységének a megszüntetése.
Éppen ezért tisztelettel arra kérek mindenkit a parlamenti frakciók soraiban ülők közül, tekintet nélkül arra, hogy egyébként ellenzéki vagy kormánypárti képviselőről van szó, hogy hallgasson az emberiesség parancsára, hallgasson azoknak az értékeknek a parancsára, amit mi mindnyájan képviselünk mind az emberi jogok, mind a szabadságjogok tekintetében, és támogassa azt a kérést, hogy kétszáz főre növeljük az észak-iraki magyar kontingens létszámát - váltási időszakban természetesen ez négyszáz főre emelkedik -, és támogassa azt a határozatot, amivel a magyar kormány, a magyar parlament és a magyar nép a maga erejéhez mérten hozzájárul a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelemhez. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti sorokból.)
