DR. TILKI ATTILA
DR. TILKI ATTILA
DR. TILKI ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én egy olyan választókörzet képviselője vagyok, amelyik északi oldalról a Kelet-Felvidékkel, keletről Kárpátaljával és délkeletről pedig a Partiummal határos, tehát engedjék meg nekem, hogy a 2018-as költségvetési-törvényjavaslat kapcsán a határon túli magyarsággal és a nemzetpolitikával foglalkozzak.
Az, hogy Magyarország erősödik, jó hír a határon túli magyarságnak. Már az idei költségvetésben is a többszörösét költöttük a korábbi években nemzetpolitikára szánt összegnek. Szinte mindenhol emelést hajthattunk végre, Magyarország gazdasági helyzetének köszönhetően. A Kárpát-medencei magyarság egésze a nyertese a mostani kormányzásnak.
Több helyről folyik a támogatás a határon túlra, szakágazatok szerint. A Bethlen Gábor Alapon keresztül kifizetett 5 milliárd forinttal megemelt támogatáson túl külön ki kell emelnünk a gazdaságélénkítő programok szerepét, amit a Külgazdasági és Külügyminisztériumon keresztül juttatunk el, és az Emberi Erőforrások Minisztériuma is nagy részt vállal a kulturális és egészségügyi támogatások tekintetében, hogy csak a legfontosabb tételeket említsem.
A nemzetpolitikai alapkérdésben eldöntött nézet, amelyben szerencsére összpárti egyetértés is van, hogy a határon túli magyarokat a szülőföldjükön szeretnénk boldogulni látni, és ebben támogatni őket egyrészt lélektanilag is, de ezenkívül igen fontos gazdasági, oktatási és szociális tekintetben is támogatni őket. A Délvidéken, Horvátországban, Muravidéken, Kárpátalján és a Felvidéken elindított gazdasági támogatási rendszer, amely olcsó hitelhez és vissza nem térítendő támogatáshoz juttatja a magyar vállalkozókat, jelentős támaszt szolgáltat a megmaradáshoz például Szerbiában, ahol jelentős az elvándorlás vagy éppen Kárpátalján, ahol szintén ez a jellemző a háború gazdasági és katonai következményeinek köszönhetően.
Mára egy kárpátaljai, egyébként ismerős magyar gazda fogalmazta meg, hogy odajutott manapság, hogy az anyaországi támogatásoknak köszönhetően lassan megbocsátja Magyarországnak a 2004. december 5-i népszavazáson történt elutasítását. Másrészt eljutottunk oda is, hogy ruszin vagy ukrán barátja irigyli, hogy ő most nem magyar. Régen volt ilyen helyzetben a délvidéki magyar ember is. És mindezt úgy értük el, hogy a jószomszédi viszonyt erősítettük Szerbiával, amit mutat, hogy megválasztása után Vučić elnök azt mondta, nem szeretné, ha a magyarok elmennének az országából. Vagyis a szülőföldön való boldogulás az ő céljává is vált. Kevés példa van erre Trianon óta, hogy így nyilatkozzon a magyar kisebbségről egy szomszédos ország vezetője.
Szlovákiában is elindítottuk a gazdaságélénkítő programot, amelynek a délvidékihez hasonlóan az a célja, hogy Szlovákia elhanyagoltabb déli sávját, a Felvidéket erősítsük meg. Itt sem egy lábon áll a magyar nemzetpolitika, hiszen a kiélezett hangnem csillapodása elkezdte hozni az első igen komoly eredményeket is: bekerült a szlovák kormányprogramba, hogy hivatalosan értéknek tekinti az őshonos kisebbségek jelenlétét, valamint elfogadták a Nemzeti Kulturális Alapról szóló törvényt. Ennek a jelentősége nem kisebb, mint hogy a nemzetiségi szervezetek fogják elosztani az egy nemzetiségre eső összeget, ezzel tulajdonképpen végre legitimálják és anyagilag támogatják a kisebbségeket. Erdélyben is készülünk gazdaságélénkítő programot elindítani. Nyilván ez lesz a legnagyobb volumenű az összes között, de ez még nem a 2018-as költségvetés témája.
Általában elmondható a gazdaságélénkítő programokról, hogy ilyen mértékű segítséget még nem kapott a határon túli magyarság, ezen belül a magyar tulajdonú kis- és középvállalkozások, amelyek túlnyomórészt magyar partnerekkel, beszállítókkal dolgoznak együtt. Ennek az összege elosztva három évre 50 milliárd forint a Délvidéken, Kárpátalján pedig szintén három évre elosztva 32 milliárd forint.
Szeretném indokolni azt is, hogy a nemzeti jelentőségű intézmények támogatására tervezett 8 milliárd 635 millió forintos összeg miért megalapozott. A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola működési költségeinek kiegészítése 2017. június 30-ával lejár. Idén nyártól tehát már nincs biztosítva a főiskola működése, fejlesztése. Az ukrajnai energiaárak és a minimálbérek növekedése pedig tovább emeli a költségeket. Egy háborúval sújtott, belső ellentétektől szétfeszített, kifosztott országtól ma hiábavaló volna várni, hogy fenntartsa a magyar nyelvű főiskolánkat, vagy akár jelentős mértékben hozzájáruljon a költségeihez. Ha ehhez az elvhez akarnánk ragaszkodni és kikényszeríteni jogos elvárásunkat az ukrán államtól, akkor csak annyit érnénk el, hogy végignézhetnénk, ahogy eltűnik Kárpátalján a magyar értelmiség, és ennek következtében lassan széthullik nemzetünk ottani közössége.
(11.50)
Hasonlóan józan és minden naivitást kerülő megközelítésre van szükségünk a Romániában működtetett magyar felsőoktatási intézmények, a Sapientia és a Partiumi Keresztény Egyetem esetében is.
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem esete példázza, hogy milyen gazda a román oktatásügy. Románia a saját oktatási törvényén is átlép, ha a magyarok érdekeinek a védelméről kellene hogy gondoskodjon. Ezért fontos, hogy ma van gazdasági erőnk, a határon túli magyar felsőoktatásról is tudunk gondoskodni.
Az értelmiség imént is említett megtartó-sze-re-pé-vel is indokolható, hogy 800 millió forintot irányoztunk elő külhoni magyar diákok és tanárok ösztöndíjának támogatására. Egy történelmi emlékezetvesztést javítani a Határtalanul!-programmal, amelyre 2 milliárdot szánunk a 2018-as évben, hogy személyes találkozások élményén keresztül is megértsék a magyarországi diákok, hogy milyen széttagoltságban él nemzetünk.
Külön költünk az anyanyelv megtartására: 235 millió forint fedezné ezt a feladatot és 100 millió forint egyéb kulturális feladatok támogatását. Külön soron szerepel 100 millió forint a határon túli magyarok egészségügyi ellátásának fedezésére, ami egyrészt egyes szomszédaink közegészségügyi állapotai és a kórházak lokalizációja miatt érthető.
Lehetetlen kitérnem minden tételre, annyira kiterjedt és szerteágazó ma már a határon túli magyarok támogatási rendszere. Összefoglalóan csak azt szeretném megállapítani, hogy ezek a megemelt támogatások is csak arra elegendőek, hogy a megmaradásukhoz a legszükségesebb alapokat végre megteremtsük a magyar közösségeinknek.
Lélektanilag is erősíteni kell közösségünket, hiszen immár jogilag is összeköt minket a magyar állampolgárság a legtöbb közösséggel, azonban Trianon 100. évfordulójára még ennél is több kell, ennél is több célzott támogatást kell juttatni a határ túloldalán élő nemzettársainknak.
Ezért is kérem önöket, kedves képviselőtársaim, hogy fogadják el a 2018. évi költségvetésről szóló törvényjavaslatot, hiszen ezzel is a határon túli magyarok boldogulását segítik szülőföldjükön. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
