SZÁSZFALVI LÁSZLÓ
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! 1517. október 31-én Luther Márton a wittenbergi vártemplom kapujára szegezte ki 95 tételét, és ezzel elindult az a lelki és társadalmi megújulási folyamat, amelyet reformációnak nevezünk. Ebben az évben emlékezünk a reformáció 500 éves történetére, mozgalmára, kiemelkedő személyiségeire; emlékezünk és ünneplünk. Ám ebben az ünnepi jubileumi évben szeretnénk új erőket is venni, felemelni a fejünket, a lelki és a társadalmi megújulás esélyét megragadni, és a jövőbe reménységgel is tekinteni. Emlékezés és értékőrzés tehát, de egyúttal emlékezés és jövőépítés is.
Tisztelt Ház! A reformáció az az alaphoz visszavezető lelki és társadalmi megújulási mozgalom, amely mély nyomot hagyott mind az európai és világtörténelemben, mind pedig a Kárpát-medencei magyarság történelmében. Az egészen nyilvánvaló, hogy a reformáció lényege teológiai, hitbeni üzenetében ragadható meg. A legtömörebben talán az úgynevezett öt solában: Sola Fidei, Sola Scriptura, Solus Christus, Sola Gratia és Soli Deo Gloria. Mindebből fakadóan a reformáció egyszerre hordozta magában a személyes hit istenélményét és a társadalmi megújulás lehetőségét. Egyéni hitbeli spiritualitás, és ezzel együtt, ebből következően közösségi, társadalmi, közéleti felelősség. A reformációnak olyan társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális hatása volt, amely a mai napig meghatározza és befolyásolja gondolkodásunkat, értékrendünket, kultúránkat, sőt az intézményi, a szervezeti rendszereinket és a gazdasági életünket is. Nem véletlenül jut el Alister McGrath teológus Kálvin című könyvében odáig, hogy Kálvint és a reformációt mint a nyugati kultúrát és társadalmat formáló erőt tételezi.
Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A reformáció rendkívül gyorsan elterjedt Magyarországon már a XVI. század első felében, és olyan radikális változást, megújulást hozott, amely - nyugodtan állíthatjuk - a magyarság megmaradásában játszott alapvető szerepet: magyar anyanyelvünk, nemzeti kultúránk, könyvkiadásunk, iskolarendszerünk, nemzeti identitásunk és önállóságunk, nemzeti szuverenitásunk megőrzésében és megvédelmezésében.
(15.00)
Elég csak azokat a magyar reformátorainkat megemlíteni, akik elkötelezett és elszánt munkájukkal szolgálták a lelki megújulást, a magyar anyanyelvi kultúra megteremtését és magyarságunk megmaradását. A teljesség igénye nélkül: Szilveszter János, Károli Gáspár, Huszár Gál, Sztáray Mihály, Szenczi Molnár Albert vagy akár Dévai Bíró Mátyás. A reformáció mindmáig tartó nemzeti és értékőrző erejét, jelentőségét a legtömörebben talán a katolikus vallású Illyés Gyula foglalta össze „A reformáció genfi emlékműve előtt” című versében. Idézem: „Hiszed, hogy volna olyan-amilyen / magyarság, ha nincs - Kálvin? / Nem hiszem.”
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A KDNP-frakció nevében örömmel üdvözlöm és köszönjük a kormánynak azt az elkötelezettségét, amellyel ezt a jubileumi évet előkészítette, létrehívta a Reformáció Emlékbizottságot, amely az egész Kárpát-medencében számtalan országos, regionális és helyi programot valósított és valósít meg, és ezeket támogatja, segíti. A kormány, az emlékbizottság az egyházakkal együtt munkálkodik azon, hogy a reformáció 500. emlékéve ne elválasszon, hanem összekössön minden olyan magyar embert és közösséget, hogy összekössön és fölerősítsen minden olyan erőt, akik és amelyek Magyarország és a Kárpát-medencei magyarság lelki és közösségi megújulását mint a nemzet megmaradásának zálogát kívánják szolgálni.
Hisszük és kívánjuk azt, hogy ebben a szellemben a reformáció fél évezredes emlékéve töltse be küldetését, töltse be hivatását. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
