GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nem kívánom túlragozni a történetet, tehát nem akarok sem ismétlésekbe bocsátkozni, sem pedig nagyobb vitát gerjeszteni, merthogy jeleztük mindhárman a Magyar Szocialista Párt részéről, akik hozzászóltunk, hogy a törvénytervezetet támogatni fogjuk.
De szeretném jelezni, hogy mindig csak annyit tulajdonítsanak nekünk, amit elmondunk, ne többet. Soltész Miklós első hozzászólása kapcsán mondanám a nagypéntek tekintetében, amikor, idézőjelben, elvonulnak, félrevonulnak adott esetben az emberek, mondja ő, hogy az igazságtól távol tartsák magukat, tulajdonítja ezt a mondatot nekem. No, ilyen mondatot én nem mondtam, olyan mondatot mondtam, ami arról szól, hogy a nagypéntek szigorú böjttel, a nagypéntek a nagyobb csend igényével, a nagypéntek a nagy dínomdánomok kerülésével, egyebekkel párosul nyilván a keresztyén ember részéről. Tehát azt gondolom, hogy addig érdemes és kell elmenni a más politikai pártok véleményének az ismertetésében, amíg azt helytállóan alá tudja támasztani valaki, még ha államtitkár, akkor is.
A másik dolog, amit szeretnék még egyszer jelezni, nem én mondom: gazdasági értelemben véve nyilván minden munkaszüneti nap valamilyen szintű terhet hordoz magában. Én nem állítom, hogy az százmilliárd forintos nagyságrend, nem. Nem állítom, mert nyilvánvaló, hogy sokkal komplexebb ez a történet; komplexebb, hiszen úgy-ahogy bizonyos értelemben kieséssel párosul, más felületeken pedig bevételekkel párosul egy ilyen munkaszüneti nappá való nyilvánítás, nem megyek bele az ismétlésekbe, nyilván az idegenforgalom és egyéb más területekre vonatkoztatva. Nagyságrendi megközelítést mondtak a munkaadók e tekintetben.
Vélem, valószínűsítem inkább, hogy nyilván ez több tízmilliárd forintra taksálható, tehető, nincsenek háttérszámításaim, de azt hiányolom, hogy a kormánynak sincsenek, legalábbis előttünk nem vált ismertté, mi nem ismerhettük meg, ha vannak. Ha és amennyiben vannak, akkor nem lenne baj, ha a miniszter úr erről szólna, és tényszerűen megtámasztaná a történetet, hogy ez mit is jelent valójában, és akkor őneki sem dobálózni kell a számokkal akkor, amikor nagypéntekről és december 24-éről, az előestéről beszélünk vagy annak a munkaszüneti nappá történő nyilvánításáról, hogy akkor az 200. Ha a 100 nem 100, akkor helyesen a kétszer 100 sem 200, és ha 20-20, akkor a 200 az 40.
De nem a számokkal akarok játszani, hanem azt akarom mondani, hogy nekem az alapvető bajom az, hogy mindegy, hogy milyen típusú törvény tervezete kerül a Ház falai közé, valójában soha nem látunk háttérszámításokat, megalapozó számításokat, amelyek gyakorlatilag az országgyűlési képviselők döntését, nem a kormánypártiakét csak, mert ők sem látnak, ahogy én tudom, de a parlamenti képviselők döntését e tekintetben is segítenék.
(20.50)
Tehát azt szeretném javasolni, hogy egyrészt ezt a hiányt érdemes lenne pótolni, másrészt a későbbi törvénytervezetek Ház elé történő behozatalánál gyakorlatilag azt a szokást el kellene felejteni, amit hét éve gyakorolnak, és a háttérszámításoknak meg kellene lenniük, harmadjára pedig azt szeretném javasolni, mert szerintem mindegyikünk érzete azt mondatja, hogy ha pénzügyileg, gazdaságilag viszonyulunk ennek a kérdésnek a megközelítéséhez - az én értékítéletem szerint sem ez az elsődleges, de ha aszerint viszonyulunk -, akkor látjuk, hogy ez nagyságrendileg körülbelül mit jelenthet, akkor ne féljünk a december 24-étől, ne féljünk december 24-ének, az előestének munkaszüneti nappá történő nyilvánításától.
Azért se féljünk, mert ha nagypéntek és december 24-e gazdasági értelemben vett megközelítését megtesszük, akkor nyugodt lelkülettel merem állítani, hogy december 24-ének munkaszüneti nappá történő nyilvánítása sokkal kisebb mértékű gazdasági kiesést jelent, mint a nagypéntek munkaszüneti nappá történő nyilvánítása. Ez egyszerű tapasztalásokból fakad, amiket nehéz lenne elvitatni, és szerintem önök sem tudják elvitatni.
Ilyen értelemben ma harmadszor kérem nagy tisztelettel a Ház falai között, hogy vegyék komolyan azt a módosító javaslatunkat, amelyben december 24-ének munkaszüneti nappá nyilvánítását kezdeményezzük. Mégpedig azért, mert ha megnézték volna, hogyha nemzeti konzultációt tartottak volna, mint ahogy már mondtam, ebben a kérdéskörben, akkor azt hiszem, abban sem tévedek, hogy ha csak ezt a két napot adták volna választási alternatívaként, akkor nagyon nagy valószínűséggel az emberek messze döntő többsége december 24-e munkaszüneti nappá történő nyilvánítását helyezte volna a prioritási sorban az első helyre.
Ilyen értelemben, ha úgymond a társadalmi igényeket is számításba kívánják venni, akkor érdemes lenne megfontolni - még egyszer javaslom - nagypéntek munkaszüneti nappá történő nyilvánítása mellett december 24-ének is munkaszüneti nappá történő nyilvánítását. Egyszerűen azért, mert egyházi ünnepekhez kapcsolódó napokról beszélünk. S ahogy Burány képviselőtársam mondta, az egyházi ünnepek melletti társadalmi szokások figyelembevétele elengedhetetlen fontossággal bír, s így, ahogy ő mondta, a közjó szolgálata a mi elsődleges feladatunk minden tekintetben, a törvényhozás vonatkozásában is.
Tényleg nem akarom ragozni, de még egyszer kérem, hogy azt a módosító javaslatot, amely december 24-ét munkaszüneti nappá nyilvánítaná a nagypéntekkel együtt, támogassák a kormánypárti képviselők. Köszönöm szépen.
