BALOG ZOLTÁN
BALOG ZOLTÁN
BALOG ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Ígérem, hogy utoljára szólok hozzá ma este a tisztelt Házban. Nem akarnám elrontani azt a - talán jól érzékelem - másféle hangulatot, mint ami itt általánosságban uralkodni szokott, és ha nem tűnik túl önkényesnek, akkor azt mondanám, hogy a keresztény kultúra valahol mégiscsak belengi ezt a Házat, és adott esetben nem vagdosunk olyan sértéseket egymás fejéhez, mint ami itt elő szokott fordulni akár okkal, akár ok nélkül.
Ez egy jó vita, úgy gondolom, adni akarunk valamit az embereknek. Ebben egyetértünk, s szerintem ez egy nagy dolog. De hogy mit és hogyan akarunk adni, azon meg vitatkozunk, és ez is jó dolog, mert ez a dolgunk. És mondom, talán köze van a kereszténységnek is hozzá, hogy van miről beszélnünk, s nemcsak egyszerűen arról, hogy mi mennyi - bár az is nagyon fontos dolog -, hanem arról is, hogy is van az, hogy vannak értékek meg vannak érdekek, és ezeket próbáljuk összhangba hozni.
Miközben ahelyett, hogy szembeállítanánk a nagypéntek munkaszüneti nappá nyilvánítását és december 24-ét, én azt mondanám, inkább örüljünk annak, hogy tettünk egy olyan lépést, aminek - biztos vagyok benne - mindenki örül. Lehet, hogy van olyan, aki jobban örülne annak, ha az ő születésnapját nyilvánítanák munkaszüneti nappá vagy éppen december 24-ét, én ezt egyáltalán nem vitatom, de arról, hogy az mindenkinek jó, hogy a húsvéti ünnepkör, a húsvéti pihenőnapok, azoknak is, akinek ez nem ünnep, hanem egyszerűen munkaszüneti nap, eggyel meghosszabbodik, nem érdemes vitát nyitni, mert ez bizonyára így van. Szerintem inkább mi is örüljünk annak, hogy valami olyasmi történik itt, ami mindenkinek jó.
És csak utána következik az, amit Ikotity képviselő úr újra és újra feszeget. Nem pontosan értem, pedig megvan bennem a jóindulat, hogy megértsem, miért lenne az probléma, hogy valaki ennek kapcsán - ezt egyébként ön is megtette - a saját ünnepi szokásairól beszél, vagy arról beszél, hogy neki miért fontos ez a dolog. Amikor a közjót próbáljuk megkeresni, akkor azért mégiscsak valamilyen érdekek alapján ülünk itt, és azoknak az érdekeit kell képviselnünk, akiknek ez fontosabb. Vannak, akiknek fontosabbak a munkaadók, mint a munkavállalók, van, akinek fontosabb a munkavállaló, mint a munkaadó.
Szerintem a kormánynak az a feladata, hogy ezeket a szempontokat mind figyelembe vegye. Ön is biztos tud olyan szempontokat idehozni, ami másoknak kevésbé fontos. Én ezt egyáltalán nem tartom tragikusnak. Itt hallottunk egy képviselőt, Szászfalvi Lászlót, akinek meg a reformátusok szempontjai a fontosak, és ha itt arról beszélünk, akkor nem sértjük meg azokat, akiknek ez kevésbé fontos, hanem részben ismeretterjesztés történik, részben pedig kiderül, hogy Magyarországon a közösségek kultúrájában, hagyományaiban egy olyan gazdagság van, amit érdemes tisztelni, és akkor tudjuk tisztelni, ha ismerjük. Valóban többször felmerült, hogy október 31-e a reformáció 500. évfordulóján legyen munkaszüneti nappá. Ezt a javaslatot mi nem terjesztettük be, de most hallottunk erre nézve egy javaslatot.
Szerintem egy ország jobb akkor, ha beszélünk arról, hogy mit miért gondolunk úgy vagy mit miért hiszünk, mint ha nem beszélünk róla, hanem egy általános szósszal leöntjük a dolgokat és nem mondjuk el, hogy honnan jövünk. Én kimondott élvezettel hallgattam, még ha volt is benne egy kis tévedés, amit egykori államtitkár úr itt elmondott az ünnepek kapcsán, merthogy húsvét másodnapja természetesen egyházi ünnep, annak megvan a maga szigorú liturgikus rendje. De igaza van abban, amit Gúr Nándor képviselő úr is hangsúlyozott, hogy már inkább a társadalmi szokások viszik el ezt a dolgot abba a profán irányba, ami a locsolás, amelynek szintén megvan a nagyon ősi mitikus és aztán később egyházivá lett vagy egyházilag is értelmezhető hagyománya.
Az természetesen jó dolog, ha kiderül egymásról, hogy ehhez is hozzá tudunk szólni, hogy ezzel kapcsolatban is van mondanivalónk. Most Antall Józsefre gondolok, aki azt mondta, hogy Európában még az ateista is keresztény. Ő pontosan arra gondolt, hogy van egy kulturális alapja ennek a világnak, függetlenül attól, hogy Varga képviselő úr talán már háromszor fog templomba menni egy évben, mert nagypéntek is munkaszüneti nap lesz, és el tud menni a templomba. Hogy hányszor járunk vagy nem járunk templomba, vagy énekeljük-e karácsony este a nem tudom melyiket, a Csendes éjt vagy valami mást, vagy mit is teszünk majd húsvétkor, ez mégiscsak valamilyen módon összeköt bennünket. Szerintem érdemes erről is beszélni, még ha nem is ez a lényeg.
Előterjesztőként az eredeti szakmámból kifolyólag talán megengedhettem volna magamnak egy mélyebb fejtegetést is a Theologia crucisról, a kereszt teológiájáról, ami Luther Mártonnak a nagy újrafelfedezése volt az egyházatyák után, de szándékosan nem erről beszéltem, hanem inkább arról, hogy van olyan dolog, ami a keresztényeknek fontos, s ezen belül - erről is beszélhettünk volna - a protestánsoknak fontosabb, mint a római katolikusoknak. Az ortodoxok egyébként ugyanakkor ünneplik ezeket az ünnepeket, csak egy másik kalendárium szerint, de ők is úgy számolják, hogy húsvéttól 40 napra van a mennybemenetel, 50 napra van a pünkösd és így tovább. Azért beszéltem erről kevesebbet, merthogy ebben a dologban az a lényeg, hogy találtunk valami olyan javaslatot, amelyik függetlenül attól, hogy valaki ateista, vallásos, protestáns vagy katolikus ezzel ő kap egy pluszlehetőséget arra, hogy pihenjen, és a pihenését úgy töltse ki, ahogy az neki a legjobban megfelel.
És az nem árt - s ezzel a nappal erre is felhívjuk a figyelmet -, hogy ha azok is, akik egyébként nem osztják ezeket a gondolatokat, megtudják azt, hogy ennek a napnak Magyarország és Európa hagyományában van egy kétezer éves mély jelentése, mély üzenete. Valóban furcsa, hogy ünnephez böjtöt kötünk, ebben igaza van Gúr Nándornak, de egy nagyon szigorú böjttel emlékeznek ezen a napon a keresztények. S ennek egy olyan általános mondanivalója van - idézhetnék a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanácsból egy hozzászólást -, hogy bárkinek, aki nem osztja ezeket a gondolatokat nagyon mély hittel, annak is van mondanivalója.
(21.00)
Ez arról szól, hogy áldozat nélkül nincs eredmény. A kereszt nélkül nincs föltámadás. Anélkül, hogy az ember nem képes valamiről lemondani, ott éppen valaki az életéről mondott le, anélkül csak talmi sikereket tud aratni. Ez egy olyan fontos társadalmi mondanivaló is, ami a kereszténységtől függetlenül is megáll. Biztos vannak okos pszichológusok, akik ettől függetlenül is tudják ezt idézni, vagy tudják ezt egy olyan tanításként odavinni az emberek elé, hogy ebből lehet tanulni. És vannak, akik erre ilyen módon hívják föl a figyelmet. Vannak más vallási csoportok meg nem vallási csoportok, akik a saját kultúrájuk ünnepével, nagyon sok ilyen emléknapot elfogadtunk már, fölhívják arra a figyelmet, még ha nem is munkaszüneti nap, hogy ők is itt vannak ebben az országban, nekik is van valami mondanivalójuk.
A Magyar Országgyűlés abban egyébként európai összefüggésben is úttörő volt, kiváltotta Németország és a német Bundestag tiszteletét, ők csak utánunk következtek abban, hogy a magyarországi németek, svábok elhurcolásának és elüldözésének emléknapjáról megemlékezik. Nem minket vittek el, talán nem is a mi nagyszüleinket, bár én tudok olyanról, aki ebben a parlamentben ül, és személyesen is érintett ebben a dologban, mégis, ha van egy emléknap, akkor az üzen azoknak is, akiket ez a dolog közvetlenül nem érint. Mert egy közösség vagyunk, miközben nagyon sokféle ember van itt.
Én is azért, hogy az államtitkáromat, a kormány képviselőjét egy kicsit provokáljam, hadd mondjak el egy olyan történetet, hogy hogyan kapcsolódnak össze adott esetben ezek a hagyományok. Én, amíg nem lettem botcsinálta politikus, egy olyan közösségnek voltam a lelkipásztora, német ajkú protestáns közösségnek, ahol az 1900-as évek közepén, azt hiszem, az első világháború után komoly vita bontakozott ki a presbitérium, az egyháztanács és a lelkipásztor között, mert a lelkipásztor nem volt hajlandó május 1-jén ünnepi istentiszteletet tartani. Azt mondta, hogy az nem egyházi ünnep. Az egy szociálisan érzékeny, munkáspárti, olyan értelemben, hogy a munkások pártján álló közösség volt, és követelték a lelkipásztoruktól, hogy ennek kapcsán tartson egy áhítatot.
Ez még 1945 előtt volt, vagy ’48 előtt, a május 1-je is másfajta ünnep volt. Úgy gondolta a lelkipásztor, hogy igenis jár azoknak a munkásoknak, akik odajárnak a templomba, és a munkáról mint istentiszteletről, Kálvin János tanítása, tartott egy szép elmélkedést. És annak a közösségnek a két alapítója, Josef Dreher, a sörgyáros három hordó sört ajándékozott az ünnepre, és Gerbeaud, aki katolikus volt, de mégiscsak a hugenottákkal érkezett Magyarországra, mindenfajta finom süteménnyel ünnepeltette meg ezt a napot. Akkor ott kiderült, hogy még május 1-jéhez, a munkához mint ünnephez van mondanivalója a kereszténységnek, természetesen a szociális tanítás értelmében. Hogy aztán mi lett május 1-jéből később, meg mi ma, az egy következő kérdés.
De hogy milyen hagyományaink vannak, az szerintem érték, amiről inkább beszélni kell, nem hallgatni. Én nem szégyellem, hogy hívő ember vagyok. Ebben az országban nagyon sokáig volt egy olyan rendszer, ahol azt szerették volna, hogy szégyelljék magukat a hívó emberek. Szerintem erről visszafogott büszkeséggel kell beszélni, mert az ember nem jó keresztény, csak igyekszik jó kereszténynek lenni. Ha ez egyébként kapcsolódik a munkájához, az vállalható.
Ne csináljuk azt, már túlságosan belelendültem, most nem is merem az egyik közjogi méltóságot bírálni, akit egyébként nagyon tisztelek, és aki azt mondta, hogy ő azért nem vesz részt a szent áldozásban egy mise keretében, mert van az országban olyan, aki ezt nem tartja, és ő mindenkinek a nemzet egységét jeleníti meg. Szerintem ez egy rossz megközelítés. Az ember akkor gazdagítja a közösséget, ha vállalja, hogy ő kicsoda. Ha elmondja, hogy ő kicsoda, és utána választják meg miniszterelnöknek, köztársasági elnöknek, képviselőnek, akkor az azt jelenti, hogy az emberek azt értéknek tartják. Sokkal jobb, mintha színtelen, szagtalan, műanyag emberek ülnének a parlamentben, és eltitkolják mindazt, ami a fejükben vagy a lelkükben van, nehogy már véletlenül valaki számára megbotránkozást okozzanak, vagy netán kizárjanak valakit az ő támogatásukból.
Szerintem az egy jó dolog, hogy vállaltuk azt, hogy nekünk ez fontos, és van egy pluszszempontunk. A legfontosabb szempont az, hogy ez mindenkinek jó, és ezen túl van egy pluszszempontjuk a keresztényeknek, és ezen belül ráadásul az említett Theologia crucis értelmében a protestánsoknak még egy pluszszempontjuk van ebben a dologban; mert az evangélikus szó még nem hangzott el ebben a vitában. Szerintem számukra a legfontosabb, ha lehet úgy mondani, a nagyon szép liturgikus szokások kötődnek ehhez, és Luther Márton tette igazán erőssé ezt a hagyományt, amit Kálvin is folytatott. Úgyhogy, ha szabad valamit hozzátenni az egyébként kívánatos, de nem mindig sikerülő konszenzus felé irányuló vitához, akkor én ezt szeretném hozzátenni.
Köszönök szépen minden hozzászólást. Szerintem nem zárjuk ki azt, bár erre most nincs mandátumunk, hogy a december 24-ét is megfontoljuk. Érdemes visszatérni rá, ha végiggondoljuk ezt az ügyet, hogy mikor kerülünk abba a helyzetbe, hogy ezt támogatni tudjuk. De azt kérem, hogy ne állítsuk ezt szembe egymással, fogadjuk el. Köszönöm a támogatásukat ebben az ügyben, aztán amikor tovább tudunk lépni, akkor lépjünk tovább. Köszönök minden hozzászólást. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
