MAGYAR LEVENTE
MAGYAR LEVENTE
MAGYAR LEVENTE külgazdasági és külügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselő Úr! A válaszom röviden az, hogy igen, a jövőben is így lesz, azonban tekintve, hogy még csak néhány évvel ezelőtt sem volt ez egy magától értetődő és természetes jelenség, talán többet érdemel a téma, mint egy egyszerű igen.
Tisztelt Képviselő Úr! Természetesnek kellene lennie minden körülmények között és minden ország esetében, hogy egy ország demokratikusan választott kormánya a legmesszebbmenőkig kiáll minden olyan támadással szemben, amely méltatlanul éri az országot. Az, hogy Magyarországon ez sokáig nem így volt még a rendszerváltás után sem, egyértelműen annak a nehéz történelmi örökségnek tudható be, amely az 1989 előtti szocialista, majd az 1990 utáni időszakosan posztszocialista múltunkból fakad.
Tisztelt Képviselő Úr! Ez az időszak a nemzeti önbecsülés szisztematikus rombolását hozta. Ebben az időszakban a külpolitika egyedüli zsinórmértéke a feltétel nélküli igazodás, a megfelelési kényszer, a magyar külpolitikában a jófiú-szerep magunkra erőltetése volt a külpolitika vezércsillaga. Ezt kellett megváltoztatnunk, különösen azoknak, akik abba a fojtó légkörbe nőttek bele, hogy ez a premissza uralja a magyar külpolitikát, a magyar diplomáciát; az a premissza, hogy még a látszólagos és még a felületes békesség is többet ér, mint a valós érdeksérelmeink felvállalásának vélt kényelmetlenségei.
Tisztelt Képviselő Úr! Azt gondolom, az elmúlt évek egyértelműen bizonyították, hogy mi ezzel a nehéz örökséggel szakítottunk, és minden körülmények között kiállunk országunk jó hírnevéért és becsületéért. Természetesen ez soha nem jelenthet öncélú konfliktusgenerálást, azonban az elmúlt évek turbulens külpolitikai eseménysorozata is arra mutat rá, hogy ez egyetlen esetben sem így történt, mindig először támadtak bennünket, és mi csak arra adtunk adekvát és a diplomáciában arányosnak mondható reakciót.
Tisztelt Képviselő Úr! Ha megengedi, nézzük egy konkrét példán keresztül, hogy miről van szó, milyen kérdésekben támadják Magyarországot, Magyarország ezeket a támadásokat hogyan veri vissza, és utána, a nap végén a történelem miként ítél ezekben a kérdésekben, hiszen van már olyan téma, amelyben történelmi, de legalábbis választópolgári demokratikus ítéletről beszélhetünk.
Itt van például az illegális migráció kérdése, amiben itt most a kollégák nekem összeszedték, hogy miket mondtak Magyarországról különböző államférfiak. Ezt a Ház diszkréciója jegyében nem ismertetném részletekbe menően, de mindannyian emlékszünk arra, hogy méltatlan szavakkal illették hazánkat. Erre a méltatlan támadássorozatra pedig minden esetben megadtuk a kellően, ha tetszik, kemény választ, ami korábban messzemenően megengedhetetlen, sőt elfogadhatatlan lett volna még a 2010-es korszak előtti időszakra gondolván.
És ma már, ha körülnézünk Európában, elég csak a tegnapi osztrák választásokat figyelni, a választók megadták az értékítéletet, megadták a politikai ítéletet, és gyakorlatilag egymás után születnek olyan választási eredmények szerte Európában, de legalábbis Közép-Európára ez mindenképpen igaz, amelyek szinte tökéletesen egybeesnek azzal, amit a magyar kormány ebben a kérdésben évek óta a fősodorral szemben képvisel. Elmondtak bennünket mindennek, aminek el lehet mondani. Mi ezeket a támadásokat visszavertük, és lám, néhány évvel az események után beigazolódik, hogy a magyar kormánynak volt igaza, hiszen ki más mondjon jogos verdiktet ebben a hatalmas horderejű kérdésben, semmint a választópolgárok, akik tegnap még egyszer - ez néhány órás hír -, Ausztriában így is tettek.
Tisztelt Képviselő Úr! Tehát azt gondolom, hogy a magyar diplomácia ilyen szempontból a helyén van, és a jövőben is számíthat minden magyar állampolgár arra, hogy ha akár őket, akár az eredményeiket, akár az országukat támadják, a leghatározottabban ki fogunk ezek ellen állni. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
