SALLAI R. BENEDEK
SALLAI R. BENEDEK
SALLAI R. BENEDEK (LMP): Köszönöm szépen. Én is csak egy rövidet szeretnék, tehát nem fogok az időkorlát végéig beszélni, csak szöget ütött a fejembe ez a „jobb élet reményében” indoklási rész. Hiszen a magyar emberek többsége is a jobb élet reményében marad még itt az országban, és magyarságában bízva azt gondolja, hogy majd valamikor lesz egy normális kormánya egyszer az országnak, aki foglalkozni fog ezzel a kérdéssel. De pont az ő re-mé-nye-iknek jelent veszélyt többek között ez az előterjesztés.
Ugyanis nyilvánvalóan az látszódik, hogy az Orbán-kormány gazdaságpolitikája, miután nem tudja elérni azt, hogy magyarországi kis- és középvállalkozások bárhogy is stabilizálódjanak - sőt, az elmúlt két évben többször döntött csúcsot a magyarországi kis- és középvállalkozások megszűnésének a száma -, arra kárhoztatja az országot, hogy különböző külföldi iparba alkalmazottként menjenek. És mit mond a miniszterelnök úr: a versenyképességünk az alacsony munkabér; az, hogy itt nem cél az, hogy megfizessük az embereket. Nem cél az, hogy európai életet biztosítsunk; nem cél az, hogy majd a magyarországi régió állampolgárai ugyanolyan életminőségben tudjanak élni, mint Nyugat-európa bármelyik európai uniós állampolgára. És ezt most betonozzák be, ezzel a javaslattal többek között, mikor a garantáltan olcsó munkaerő bevándorlására lehetőséget teremtenek. És egyértelműen az látszódik, hogy ezzel arra kárhoztatják az országot, hogy az a versenyképesség, amit önök annak neveznek, az olcsó munkaerő versenyképessége fenn legyen tartva, és garantáltan legyen további olcsó munkaerő, mert aki nem tudja ezt az olcsóságot tartani, vagy nem akar megélni 60 ezer forintból, 70 ezer forintból, az majd kikerül erről a munkaerőpiacról. Ez az előterjesztés is ehhez járul hozzá.
Nyilvánvalóan arra is kíváncsi lennék, ha esetleg valamelyik kormánypárti képviselőtársam, az az egy, aki bent van vagy az államtitkár úr esetleg arra is válaszolna, hogy mondjuk, azok a költségek - hiszen többször felmerült a szociális költségek vagy ellátási feladatok mérséklése - milyen arányban vannak azokkal a költségekkel, amit mondjuk, a kormány ezzel ellentétes célokra felhasznált. Tehát mennyibe került? Nem volt teljesen egymilliárd a társadalmi konzultáció, amikor egy tiszta kérdést megkérdeztek az emberektől, borítékolható volt a válasz. Utána volt, azt hiszem, kétszer 300 milliós kampány, amit rendkívüli sürgősséggel, közbeszerzéseket megkerül-ve Rogán miniszter úr szomszédjának oda kellett adni. Akkor így barátok között is, mondjuk, kapásból másfél milliárd forint fölött vagyunk, amit már erre elköltöttek. Milyen költségeket spórolnak meg? Mert ha közben ezt azért csinálják, hogy a propagandaminiszter barátait kistafírungozzák újabb forrásokkal, egyéb habonyi meg migránsletelepedési kötvények mellett, akkor nem biztos, hogy olyan nagy haszon ez a magyar társadalomnak meg a magyar költségvetésnek, hogy érdemes legyen erről vitázni.
Emiatt én is azt hiszem, hogy a magam részéről csatlakoznék azon képviselői javaslathoz, hogy legjobb lenne ezt az egészet visszavonni, újragondolni azt, hogy milyen értéket akarnak képviselni itt, Európában, milyen értéket akarnak a Kárpát-medencében honosítani, annak függvényében esetleg átgondolni azt, hogy hogyan kezeljük azokat, akik segítségért fordulnak hozzánk, és hogyan kezeljük hosszú távon az országnak azt a jövőjét, amire alapvető hatással lehet mindaz, amit most itt papírra fektettek. Ennek az újragondolásnak az idejére, ehhez a bölcsességhez kívánok önöknek erőt, hogy meg tudják ezt tenni és visszavonni ezt az egész javaslatot. Köszönöm, elnök úr. (Taps az LMP, a Jobbik és az MSZP soraiban.)
