TÓBIÁS JÓZSEF,
TÓBIÁS JÓZSEF,
TÓBIÁS JÓZSEF, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Először is engedjék meg, hogy köszöntsem a Pedagógusok Szakszervezete képviselőit, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének képviselőit, a Közoktatási és Szakképzési Dolgozók Szakszervezetének képviselőit és a Történelem-tanárok Egyletének elnökét, aki egyben az alternatív közoktatási platform szóvivője. (Szabó Timea és az MSZP-s képviselők tapsolnak.) Fontos, merthogy arról vitatkoznak itt, ami eddig elhangzott, kormánypárti képviselők, hogy mi van a közoktatásban, és hogy mi volt a múlthoz képest, és ebből látszik, hogy nem értik, mi történik ma Magyarországon.
Miniszter úr elmondott egy termelési értekezletet, amelyben nem nélkülözte azt a pártpolitikai szempontot, hogy mihez képest önök hogy haladnak. Örömmel vettem volna, ha legalább bejelenti, hogy elgondolkodott a lemondásán, elgondolkodott volna azon, hogy ön annak a csúcsminisztériumnak a vezetője, amelyben a teljes Magyarországon fellelhető társadalmi válságnak minden jegye megmutatkozik: oktatási, egészségügyi, szociális és kulturális területen. (Dr. Selmeczi Gabriella: ébredj már fel! - Korózs Lajos: Így van!) Örömmel vettem volna, hogyha a korrekció képességével rendelkezik, és fölismeri, hogy pedagógusok, diákok és szülők miért tiltakoznak a rendszer ellen.
De pontosan megértettem a beszédéből, hogy ön még mindig úgy beszél és úgy gondolkodik, hogy ön szerint az oktatás, a közoktatás egy ágazati kérdés, és az ágazaton belül meg kell mondani, hogy miért lesz jobb a pedagógusnak, miért lesz jobb a szülőnek és miért lesz jobb a gyermeknek. Nem veszik észre, hogy amikor mi közoktatásról beszélünk, akkor Magyarország jövőjéről, a gyermekeink jövőjéről beszélünk, és ahhoz, hogy ezt megértsük, ki kell mondani, hogy ma Magyarországon nagyon mély válság van. Önök megkárosítják a társadalmunkat. Az egyenlőtlenségek az élet minden területén csak növekedtek, a szegény szegényebb lett, a kiszolgáltatottabbak helyzete még tovább romlott, több az éhező gyermek.
(13.40)
Az oktatás színvonala drámai mértékben romlott, nem teremti meg a következő generációnak a felemelkedés esélyét. Nő a mélyszegénységben élők száma. Elfogadhatatlanul nagy a dolgozói szegénység. A magyar háztartások jelentős részének semmilyen megtakarítása nincs. A kilátástalan helyzetben folyamatos az elvándorlás, az oktatás és az egészségügy helyzete siralmas. A jelent tönkreteszik, a jövőt felélik. A valódi Magyarország… - és az, hogy miről kellene nekünk ma vitatkozni, megmutatja az adataiban, hogy hogy néz ki ma valójában Magyarország.
Magyarországon több mint tíz évvel tovább élnek a diplomások, mint a legkevesebbet tanulók. Magyarországon a családi háttér nagymértékben meghatározza a gyermekek sorsát. A születéskori helyzet határozza meg a későbbi társadalmi státuszt. Az iskola nem csökkenti, hanem konzerválja a létező társadalmi különbségeket. A gyermekek újratermelik szüleik társadalmi helyzetét: a szegényből szegény lesz, az elitből, a kiváltságosból éppen most teremtenek kiváltságosokat.
A gimnáziumi helyek csökkentésével, a felsőoktatás beszűkítésével egyre kisebb az esély a társadalmi mobilitásra. Mindez nagyban hozzájárul az elvándorlás felerősödéséhez. Az utóbbi években több százezer magyar honfitársunk volt kénytelen külföldre távozni dolgozni, az itteni viszonyok kilátástalansága miatt.
A szakképzési rendszer, miniszter úr, teljesen alulfejlett. Kevesen végeznek benne, óriási a lemaradás a szakemberképzésben. Rekordalacsony azok száma Magyarországon, akik legalább egy idegen nyelvet tudnak beszélni. Bezárták a mobilitás csatornáit. Ez a reménytelenséghez és a kilátástalanság érzetéhez vezet.
Életpálymodellekről beszélnek, amelyek a valóságban egyfajta bűvészmutatványnak tűnnek, hiszen a valóságban nem a megbecsülésnek, és nemcsak az anyagi megbecsülésnek, hanem a szakmai megbecsülésnek, a társadalmi megbecsülésnek a minimumát nem mutatják föl. De ebben nincs vita közöttünk, nem lehet, hiszen amit most itt mondanak, meg amit elmondtak az elmúlt hetekben a médiában, és amit elmondott ma Németh Szilárd a napirend előtti hozzászólásában, az pontosan kifejezi, hogy mit gondolnak önök a pedagógustársadalomról. (Közbeszólások a Jobbik padsoraiból: Szégyen! - Gőgös Zoltán közbeszól.) A pedagógustársadalmat azzal vádolni, hogy bért követel, még ha én fenn is tartom, hogy szükség lenne fizetésemelésre ebben az ágazatban - nem önmagukért álltak ki, a jövőért álltak ki, hogy ne vegyék el, ne tegyék tönkre a jövőjüket. (Taps és közbeszólások az MSZP padsoraiban, köztük: Így van! - Felzúdulás a kormánypárti padsorokban.)
A magyar tanulók tudása nemzetközi összehasonlításban, teljesen mindegy, hogy most a miniszter úr úgy bűvészkedik a számokkal, mint ahogy a miniszterelnök teszi ezt az évértékelőjében (Balog Zoltán: Dicséretnek veszem.), sajnos az eredmények, a tények önmagukért beszélnek: rosszabbak, mint 2009-ben voltak.
Tisztelt Miniszter Úr! A digitális forradalom, amelyben élünk, remélem, nem akarják kijelenteni, hogy meg akarják állítani, mint minden mást, teljesen megváltoztatta a mi életünket és megváltoztatta a munkaerőpiacot, mind pedig a társadalmunkban élők lehetőségét és egyben a hierarchiáját is. Ezt nem megállítani kell, hanem élni kell vele, alkalmazkodni kell hozzá.
Néhány kérdés, amelyről jó lenne, ha a mai vita szólna, és a miniszter úr majd a zárszavában elmondaná, hogy erről mi az ő álláspontja. Milyen változásokra van szükség, hogy az alacsonyabb színvonalú tudást igénylő szektorból a magasabb hozzáadott értékű ágazatokra tudjuk azt váltani? Miként hangolhatjuk össze az oktatást és a gazdaságot? Milyen irányba érdemes fejleszteni a szakképzés rendszerét, a készségek oktatását? És milyen oktatási rendszerre van szükség ahhoz, hogy az valóban mindenki számára megteremtse a társadalmi mobilitás esélyét?
Hogyan érhetjük el, hogy ne a családi háttér, az irányítószám határozza meg, hogy kiből mi lehet ebben az országban? Miképp tehetjük ismét nemzetközileg versenyképessé azt a tudást, amelyet a magyar diákok, az iskolák megszereztek az elmúlt évtizedekben? Hogyan érhetjük el, hogy minden fiatal legalább egy idegen nyelven beszéljen, mire elkezd dolgozni; és milyen körülményeken kell javítani, hogy többen döntsenek a gyermekvállalás mellett?
Milyen lépésekre van szükség itthon ebben a teremben, hogy azt mondhassuk, hogy itthon is lehet boldogulni? Mi kell ahhoz, hogy visszacsábítsuk a külföldre távozott honfitársainkat? Milyen eszközökkel segíthetjük, hogy a fiatalok munkához és lakáshoz jussanak? És mi kell ahhoz, hogy mindenki hozzáférjen a digitális tudáshoz? - hogy a digitális Magyarország ne egy nemzeti konzultációba oltott pamflet legyen, hanem legyen valóságtartalma.
Minden létező ajánlás arról beszél, hogy a készségek és az oktatás fejlesztése a XXI. század kulcskérdése. Egy társadalom versenyképessége, gazdaságának növekedése azon múlik, hogy milyen oktatási rendszerben tanulhatnak diákjaink, fejleszthetik képességeiket, és hogy a tanárok megkapják-e azt a szabadságot, hogy a legalkalmasabb eszközöket és módszert válasszák gyermekeink tudásának, készségeinek fejlesztésére. Na, ezt vették el önök az elmúlt években. Nem mást, csak ezt!
És itt nem az a kérdés, hogy lehet-e korrigálni a nem létező rossz rendszert, hanem az a kérdés, hogy van-e új rendszer. Nem centralizálni kell! A legjobb döntéshozatali forma bármilyen, de helyben kell hogy meglegyen. Az önkormányzatok, a helyi közösségek pontosan ismerik és értik a településük sajátosságait, ismerik a problémáikat, vissza kell adni nekik, a helyi közösségeknek azt a döntési szabadságot, hogy eldönthessék, hogy ők akarják kialakítani az oktatás bázisát, azt a tudásteret helyben, vagy bíznak abban, amiben az elmúlt években látható módon nem találtak meghallgatásra. Pósán képviselőtársam bármit is sorol föl itt néhány példaként, mert a valóság szülőként, állampolgárként, ellenzéki vezetőként is az, hogy nem kótyavetyélhetjük el a jövőt.
Márpedig önök most minden eszközzel, a korrekció hiányának képességével képtelenek arra, hogy változtassanak. Ez a vita nem azért van, mert mi ezt kezdeményeztük. Ez a vita azért van, mert a társadalom, a szülő, a diák és a pedagógus egyöntetűen kérte, hogy változtatni kell a rendszeren. Rendszerváltást kell végrehajtani a közoktatásban. Vagy önök kezdik el, vagy lesz egy másik kormány, akinek ez lesz az első lépése. Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)
