FARKAS GERGELY
FARKAS GERGELY
FARKAS GERGELY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Megmondom őszintén, azon gondolkodtam itt a vitát hallgatva, hogy ha a mi szempontunkból csak az számítana, csak az lenne számunkra fontos, hogy politikai hasznot reméljünk a mai vitából, akkor megérné nekünk átadni az időnket, ugyanis az önök arrogáns, valóságtól elrugaszkodott, sokszor kioktató felszólalásai abszolút a mi malmunkra hajtják a vizet. De értelemszerűen nem ez a mi célunk, hanem a szakmai vita lefolytatása a célunk. Elképesztő az önök valóságtól elrugaszkodott és minden hiba ellenére magabiztos megszólalásait hallgatni, azt, ahogy itt megnyilvánulnak. Tényleg fontos lenne, hogy szakmai javaslatokról tudjunk beszélni, mert csak így lehet értelme ennek a vitanapnak.
Hadd kezdjem ezt alátámasztandó Hoffmann Rózsához intézve egy kérést. Ön úgy fogalmazott, hogy megbecsüljük, tiszteljük a tanárokat. Akkor engedje meg, hogy tisztelettel arra kérjem önt, kérje meg képviselőtársait és a kormány tagjait, hogy ne hazudozzanak a tanárokról, ne hazudozzák azt, hogy a tanárok csak azért vannak az utcán, csak azért emelték fel a szavukat, mert fizetésemelést akarnának. Önök ugyanis ezt kommunikálják, számos felszólalójuk arról beszélt, hogy milyen fajta pedagógusbéremelés történt az elmúlt években. Ezt mindannyian tudjuk, mindannyian tisztában vagyunk vele, de a pedagógusok nem ezért emelték fel a szavukat, nem ezért volt több tízezres tüntetés, nem ezért csatlakozott ehhez több tízezer tanár, vagy ki tudja, mennyi. Nem erről van szó. Hanem arról, hogy látják azokat az általános problémákat, amelyekről már képviselőtársaim is beszéltek a KLIK-kel, a pedagógusok túlterheltségével, a tankönyvekkel, a diákok túlterheltségével, a Nemzeti alaptantervvel kapcsolatban. Nem igaz tehát az a fajta megnyilvánulás, amit önök mondanak, hogy a tanárok a saját bérük érdekében emelnék fel a szavukat. Tehát ha önök valóban megbecsülik a tanárokat, akkor ne hazudozzanak róluk ilyeneket.
S ha már szó volt a tanárok túlterheltségéről, a pedagógusokról és a szülők helyzetéről, akkor úgy gondolom, hogy méltatlanul keveset beszéltünk arról a rétegről, amelyet leginkább érint a mostani köznevelési rendszer, illetve annak problémái, ez pedig a diákok. Nagyon nagy hibának tartom, hogy a diákok jelen pillanatban nem rendelkeznek megfelelő érdekképviselettel annak érdekében, hogy ez a több mint egymilliós, pontosan 1,2 milliós létszámot magába foglaló társadalmi réteg el tudja mondani, ő miként éli meg a köznevelési rendszer hibáit, annak a rendszernek, amelynek önök a köznevelési törvénnyel lerakták az alapjait.
Háromévente a diákparlament lenne egy fórum, egy lehetőség arra, hogy kifejtsék a véleményüket. Legutóbb 2014-ben volt egy országos diákparlament, amely azonban a 42 pontos általuk elfogadott ajánlásuk ellenére nagyon kevés eredményt tudott felmutatni, ugyanis önök ezeket az ajánlási pontokat nagyon kis részben valósították meg vagy egyáltalán foglalkoztak velük. Nagyon fontos lenne, hogy ne ezen az országos parlamentnek a háromévenkénti ülésén legyen az egyetlen lehetőségük a diákoknak elmondani a véleményüket, hanem a kormány tegye lehetővé azt, hogy az országos diákparlament akár évente, de legalább kétévente összeüljön, és e rendszeres ülésezések közepette legyen egy olyan legitim érdekképviseleti szerve az országos diákparlamentnek, amely lehetővé teszi, hogy ezek között az ülések között is képviseljék a diákok érdekeit, és elmondják véleményüket, akár most annál a tanácsnál, annál a kerekasztalnál, amit önök összehívtak. Jelenleg ez nincs így, ezért ez a réteg nem tudja elmondani a véleményét, nem tudja kifejteni a problémáit, nem tudja elmondani az önök változtatási szándékairól az álláspontját.
Létezik a Nemzeti Ifjúsági Tanács, amelyik egy fontos kezdeményezés, egy fontos intézmény, de ez a tanács a jelen pillanatban még nem alkalmas arra, hogy ezt a hatalmas réteget egy az egyben le tudja fedni és az ő érdekeiket képviselni. Ezért is lenne fontos az országos diákparlament gyakoribb összehívása és annak a lehetőségnek a megteremtése, hogy a diákok ezen ülések között is el tudják mondani a véleményüket.
Két fontos problémahalmazról szeretnék még beszélni, az egyik a tananyag mennyisége, a túlterheltség kérdése, a másik pedig a nyelvoktatás kérdése. A tananyag kérdését a jelenlegi helyzet elemzésével kezdeném. Nagyon jól tudjuk, hogy a mindennapos testnevelésóra, valamint a hittan és erkölcstan bevezetésével megnőttek az óraszámok. Azt is tudjuk, hogy 2012-ben a Nemzeti alaptanterv és ennek következtében a kerettantervek újraszabályozása kapcsán megnőtt a tananyag.
(17.20)
Ezek után, a jelenlegi helyzet után térjünk rá a problémákra. Ezek tehát a kiinduló motívumok, ezek indukálták azokat a problémákat, amikkel jelen pillanatban találkozhatunk. És hogy ne csak a mi szavaink hangozzanak el, engedjék meg, hogy Czunyiné volt államtitkár szavait idézzem. Ő úgy nyilatkozott, csak egy mondatát idézem: most iskolában bűvészmutatvány összeállítani az órarendet. A diákoknak napi 7-8 órájuk van, ez heti átlagban akár 35-40 órát is tud eredményezni. Én még nem olyan rég voltam középiskolás, a jelenlévők közül az egyik, talán a legfiatalabb vagyok, így nyugodtan nyilatkozhatok arról, hogy ez nem volt annyira régen, nekünk a 33 óra már annak idején soknak számított. A tizenegyedikben volt talán a legtöbb óránk. Most egy kilencedikes-tizedikes diáknak simán van 38-39 órája, nulladik órákkal fűszerezve. Sokszor azért kell nulladik órát tartani, mert a mindennapi testnevelést csak így tudják megtartani, mert az intézményi háttere, a tornatermek ehhez hiányoznak, ezért kénytelenek a nulladik órában testnevelésórára behívni a fiatalokat. Ez a 7-8 óra olyan szinten használhatatlanná teszi a fiatalokat, a gyermekeket, hogy Hoffmann Rózsát kell itt is idéznem, úgy nyilatkozott, hogy örömmel mennek haza a gyermekek 7-8 óra után.
Tisztelt Hoffmann Rózsa Képviselőtársam! Azért tényleg kívánom, hogy beszéljen minél több szülővel, hogy ők vajon ezt tapasztalják-e, hogy amikor a gyermekeik nulladik óra után 7-8 órát végigülve, végigtanulva hazamennek, és még látják maguk előtt azt a többórányi leckét, amit el kell aznap végezniük, vajon tényleg öröm csillog-e a szemükben; vajon tényleg ez olvasható-e le az arcukról. mert a mi saját tapasztalataink és a hozzánk eljutott tapasztalatok nem ezt támasztják alá. Pont az ellenkezőjét, pont azt, hogy leterheltek ezek a fiatalok, fáradtak, nem tudnak szakkörökre járni, nem tudnak különórára járni, nem tudnak elmenni olyan edzésekre, amiket fontosnak tartanának. Tehát, pont az ellenkezőjét tapasztaljuk mindazzal szemben, amit önök elmondtak.
Hogy nem csak a tanórák száma sok, azt egy OECD-felmérés tudja még bizonyítani, miszerint 29 mért országban nálunk fordítják az ötödik legtöbb időt a leckére a gyermekek. Átlagosan 6,2 órát töltenek hetente még a leckével 15 éves diákok, az OECD-átlag szerint ez 4,9 óra más országokat figyelembe véve. Tehát nemcsak az óraszámban vagyunk élen, nemcsak olyan szinten leterheltek a diákok, hanem még az otthoni tennivaló tekintetében is. Ugye, a Nemzeti Pedagógus Kar, nehogy azt mondják, hogy olyan pedagógus-szakszervezetet idézzek, amelynél fennállhat, hogy ellenzéki befolyás alatt van az önök szavai szerint, a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke szerint is a kötelező tanórák akár heti 38-40 órára is rúghatnak. Sok iskolában az ebédeltetésre sincs idő, a gyerekek délután fél 4-kor jutnak leghamarabb ételhez. Tehát számos ilyen véleményt is lehetne idézni, olyan véleményt, amely egyáltalán nem vádolható ellenzéki elfogultsággal, önökkel szimpatizáló vagy éppen semleges tanárok is hasonlóan látják a helyzetet.
Amikor bizottsági ülésen szóba került, hogy mi is a teendő, akkor szintén Hoffmann Rózsát kell idéznem. Úgy fogalmazott, hogy (Zaj. - Az elnök csenget.) készítsenek-e azok az emberek, akik azt állítják, hogy sok a tananyag, egy másik kerettantervet, de adják nekik feladatul, hogy vegyenek ki belőle akár 10 százalékot. Nem nagyon fog menni. Ezt ön mondta, Hoffmann Rózsa képviselő asszony. Én nagyon sok tekintetben tisztelem az emberek maximalizmusát, ez lehet egy előrevivő és egy pozitív tulajdonság, de ebben a tekintetben ez egy végtelenül rossz hozzáállás. Ez tipikusan az a helyzet, amikor azt kell mondani, hogy a kevesebb több. A kevesebb több, és ezt gyakorló pedagógusoknak, nem hiszem, hogy nekem kellene mondani, mert több idő jut a gyakorlásra, az ismétlésre, az összefoglalásra. Ez a gyermekek tudásának elmélyítését tudja segíteni, ez hozzá tudja őket segíteni, hogy ne csak felszínes tudás legyen, amit a következő dolgozat megírásáig magukénak tudnak, hanem hosszú távon tudjanak abból a tudásból profitálni.
Ez tehát egy olyan dolog, hogy akármennyire is fájó a tananyag csökkentésének igénye, szükséges. Muszáj meglépni ezt a lépést annak érdekében, hogy valóban elmélyült tudással rendelkezzenek a diákok, ne legyenek túlterheltek, és tényleg a tanárok is olyan tudást tudjanak átadni, amelyet hosszú távon tudnak hasznosítani. Ez tehát a legfontosabb, és úgy gondolom, ha már a mai vitanapon ennek kimondása az önök részéről elhangzik, hogy nyitottak a tananyag csökkentésére, akkor már egy pozitívumot tudunk megfogalmazni, és van egy olyan álláspont, amiben egyet tudunk érteni. Mert ez tényleg nagyon fontos és az egyik legfontosabb a sok-sok kérdés közül, ami felmerülhet.
A másik kérdés, amiről még beszélni szeretnék, a nyelvoktatás kérdése. Nézzük itt is a jelenlegi helyzetet, a problémát és mindazokat a javaslatokat, amiket mi tenni tudunk ellenzéki pártként, és amit szakmai javaslatként eddig is, ezután is le szeretnénk tenni az asztalra. Tudjuk nagyon jól, hogy Magyarországon nem azzal van a probléma, hogy nem fordítanak elég időt a nyelvoktatásra. Egy felmérés szerint 9 éves nyelvtanulás során minimum egy köznevelésben részt vevő diák 984 nyelvórán vesz részt. Ez egy hatalmas szám, egyébként európai összehasonlításban is ilyen téren jól állunk. Pont ezért súlyos az a helyzet, ami kialakult, hogy ezen magas óraszám ellenére a diákok és későbbi fiatalok, a későbbi állampolgárok nagy része mégsem rendelkezik használható nyelvtudással. Európai összehasonlításban az utolsó helyek valamelyikén kullogunk ezen magas óraszám ellenére.
Ebből egyértelműen kiviláglik az, hogy a módszertannal van a probléma. A köznevelésben alkalmazott módszertannal van a probléma, mégpedig azzal, hogy túlságosan nyelvtancentrikus, túlságosan a szavak bemagolására összpontosító tananyaggal szembesülnek a diákok ahelyett, hogy a beszédcentrikusságot erőltetnék és a kiscsoportos nyelvoktatást helyeznék előtérbe, amely lehetőséget adna a gyorsabb fejlődésre, és tényleg megoldás lenne annak érdekében, hogy javítsuk a fiatalok nyelvtudását. Engedjék meg, hogy itt is Czunyiné volt köznevelési államtitkár szavait idézzem, aki szintén jól látta a nyelvoktatás problémáit. Annál súlyosabb, hogy jól látta, mégsem történt semmilyen komoly reform ilyen téren. Egy kulturális bizottsági meghallgatáson azt mondta: ahhoz, hogy egy gyermek az érettségi idejére nyelvvizsgát szerezzen és akár az érettségi számításához, a felvételihez többletpontot kapjon, bizony a szülőknek mélyen a zsebükbe kell nyúlni a külön nyelvórákra, mert az iskolarendszeren belül a nyelvtanítás, a nyelvoktatás nem teremti meg egy olyan szintű nyelvismeret lehetőségét.
Nagyon jól felismerte volt államtitkár asszony azt, hogy mi is itt a probléma, és milyen súlyos az a helyzet, hogy külön nyelvórákra van szükség ahhoz, hogy valaki eljusson az érettségihez szükséges középfokú nyelvvizsga letételéhez szükséges szinthez, ennek ellenére nem tettek semmit. Márpedig tudjuk nagyon jól, hogy nagyon sokan nem engedhetik meg azt, hogy zsebbe nyúljanak, és abból finanszírozzák a gyermekük nyelvtanulását. Fontos lenne tehát a nyelvoktatás reformja, az, hogy tényleg a beszédcentrikus, kiscsoportos tanítást helyezzék előtérbe. Ez az ország versenyképessége, az egyéni boldogulás szempontjából is elengedhetetlen lenne.
És nem kellene akkor olyanfajta diploma előtti programokkal próbálkozni, ami jó kezdeményezés volt, de sajnos teljesen eredménytelen. Tudjuk nagyon jól, hogy a több mint 50 ezer emberből, aki érintett abban, hogy megfelelő nyelvvizsga hiányában nem tudja átvenni a diplomáját, mindösszesen talán 2-3 ezer ember tudott sikeres nyelvvizsgát tenni. Nagyon nem volt ez tehát sikeres. Úgyhogy ahelyett, hogy ilyen utólagos problémakezeléssel foglalkoznának, fontos lenne a teljes köznevelési nyelvoktatást megreformálni.
Összefoglalva tehát azt szeretném, hogy változtassanak a hozzáállásukon, és valóban érdemi párbeszéd tudjon itt kialakulni. Szeretnék biztató visszajelzéseket kapni arra vonatkozólag, hogy a tananyag csökkentése és ezáltal a diákok leterheltsége kapcsán nyitottak az érdemi párbeszédre, nyitottak arra, hogy megfelelő módon a Nemzeti alaptanterv és a kerettantervek újra legyenek gondolva, mert ez az egyik alapja annak, hogy a köznevelésben fennálló súlyos problémákat tudjuk orvosolni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)
