DR. PÓSÁN LÁSZLÓ,
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ,
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Miniszter Úr! Államtitkár Úr! Tisztelettel köszöntöm az MSZP szakértői páholyában helyet foglaló szakszervezeti vezetőket is.
A köznevelés jelen állapotáról kezdeményezett vitanapot a szocialista frakció. Ennek során azért azt gondolom, hogy a kiindulópontot érdemes leszögeznünk. A kiindulópont pedig az, hogy az iskola, az oktatás a gyermekekért van, a gyermekek érdekében kell hogy működjön, és a mi megközelítésünkben is első a gyermek. Az ő érdekeiket tartjuk szem előtt akkor, amikor a köznevelés céljait meghatározzuk, amikor a működtetés feltételeit kialakítjuk, és a jövőbeli döntéseknél úgyszintén. Célunk tehát az, hogy a magyar gyerekek, a magyar diákok versenyképes tudást szerezzenek, a pedagógusok pedig megbecsülést kapjanak a munkájukhoz.
2010-ben, tisztelt képviselőtársaim, egy olyan oktatási rendszert vettünk át, egy olyat örököltünk, amelyből több száz milliárdot egyébként a szocialista-szabad demokrata kormányzat kivont, nem is keveset. Egy romokban heverő oktatási rendszerről volt szó. Ezt egyébként már 2007-ben - már 2007-ben - az akkori oktatási miniszter, akit úgy hívtak, hogy Hiller István (Dr. Hiller István: Most is úgy hívnak.), elismerte 2007. szeptember 10-én A szólás szabadsága című műsorban, amikor Baló György kérdezte, hogy most vagy öt évvel korábban volt-e jobb az oktatás helyzete, akkor Hiller miniszter úr elismerte, hogy öt évvel korábban, tehát 2002-ben jobb volt. És amikor azt is megkérdezte, hogy mikor volt nagyobb esélye egy falusi gyereknek felsőoktatásba menni, most, azaz 2007-ben avagy öt évvel korábban, Hiller miniszter úr elismerte, hogy öt évvel korábban.
Tehát gyakorlatilag, tisztelt képviselőtársaim, már akkor maguk a szocialisták is tudták, hogy amit csináltak, karöltve a szabad demokratákkal, az bizony romokba és csődhelyzetbe vitte az oktatásügyet. Hát egy ilyet kellett átvennünk, tisztelt képviselőtársaim! És azért tegyük hozzá azt is, hogy a külső szemlélő számára úgy tűnik, hogy az MSZP-nek nem is volt oktatási programja. 2006-ban Hiller István aláírt egy 163 pontos cselekvési programot az SZDSZ-szel, Magyar Bálinttal, amelyben hitet tett arra, hogy a Magyar Bálint-i életmű hogy fog folytatódni. Ha megengedik, akkor néhány pontból szeretnék idézni, mert árulkodó és sokatmondó.
Cinikusan a Tudást mindenkinek! címet viselte ez a 163 pont, a 6. pontban a következőt írták: „Megőrizzük a valódi pedagógiai értékeket hordozó szöveges értékelés rendszerét.” Hát, ha volt a pedagógusokon komoly adminisztratív teher, tessék megkérdezni, akkor, amikor a szöveges értékelést kellett csinálni, akkor bizony mindenkinek a haja az égnek állt. Ezt az adminisztratív terhelést ugyancsak Hiller miniszter úr elismerte, mégpedig 2006 decemberében, amikor részt vett a Pedagógusok Szakszervezetének a munkakongresszusán. A 163 pontban arra tesz hitet, hogy ezt megőrzik, majd ezen a kongresszuson úgy fogalmaz: „A magyar tanárok bürokratikus terhelése túlzott, és a minőségi munkát immáron meghatározó módon befolyásolja, hátráltatja.” Tehát gyakorlatilag önök ezt szépen elismerték, ráadásul fenn is tartották. Érdekes módon a szakszervezeteknek egyébként akkor ez a kettős beszéd nem szúrta ki a szemét.
A 67. pont meg különösen érdekes, a következőt határozták itt el: „Meg kell növelni 2007. szeptember 1-jétől a pedagógusok kötelező óraszámát 20-ról 22-re, ettől az időponttól kezdve elő kell írni, hogy a munkáltató a kötelező tanórai foglalkozásokon felül munkaköri feladatként a pedagógusoknak legfeljebb heti két órában további foglalkozást rendeljen el, ha erre szükség van. Átmeneti előírásként 2006. szeptember 1-jétől a munkáltató heti négy órát rendelhet el. Az ily módon elrendelt órákért ellenszolgáltatás nem jár.” Ennek az értéke, ha forintban kifejezzük, Tatai-Tóth András akkori szocialista képviselő világosan megmondta, 35 milliárd forint, ennyit spóroltak ezzel. Ez egy fizetség nélküli további munka elrendelése volt. Érdekes módon egyébként ez a PDSZ-nél kétórás figyelmeztető sztrájkot váltott ki, a Pedagógusok Szakszervezeténél különösebb ingerküszöböt meg nem ütött meg. Varga László, a PDSZ akkori elnöke így fogalmazott csak: „Érjük el, hogy a jelenleginél legyen jobb hangulat a közoktatás munkavállalói körében, mert ha ezt elérjük, jobb lesz a teljesítmény.”
A 7. pontban arra tettek hitet, hogy megőrizzük az iskola első három évfolyamán azt a szabályt, hogy csak a szülő beleegyezésével lehet a diákot évismétlésre ítélni. És akkor csodálkozunk azon, hogy vannak szövegértési, számolási nehézségek, ezeknek az aránya egyre jobban nőtt, és egyúttal arra szocializálták a gyerekeket, hogy a nem teljesítésnek nincs következménye. Hát hová vezet ez, kérem?! Ez lenne a gyerekek érdeke, vagy így lehet versenyképes ismeretek megszerzésére nevelni őket?
És hát a 78. pontban pedig így fogalmaztak: „A pedagógusképzések reformjával a bolognai képzés részeként 2011-től a kibocsátott friss diplomások száma körülbelül 40 százalékra csökken.” És akkor csodálkozunk, hogy szakos ellátási nehézségek és problémák álltak elő. Ilyenekről tettek önök hitet, és most pedig számon kérik azt, hogy hogy és mint állunk a közoktatás területén. Tisztelt képviselőtársaim… (Dr. Hiller István: Ez a 2006-os kormányprogram vitája?) - tisztelt képviselőtársam, ön is azok egyike volt, aki kezdeményezte a mai vitanapot, azért nem árt ilyenkor egy kicsit megnézni, hogy ki mit tett és mit nem tett egyébként e területeken. Egyébként nyilván ön is el tudja majd mondani, hogy mi az álláspontja.
És hát a normatívák csökkentéséről és egyebekről nem is kívánok hosszasabban beszélni, mert mindenki tudja, a legtöbb normatívánál majdhogynem megfeleződtek 2002-2010 között az értékek. Ennek a problematikának a súlyát 2008 táján szerintem már a szakszervezetek is érzékelhették, mert a balatonfüredi kongresszusukon a programok és a célkitűzések között világosan megfogalmazták azt, hogy az oktató-nevelő munka társadalmi jelentőségének elismerését akarják, a pedagóguspálya presztízsének visszaállítását, a pedagógusok életkörülményének javítását - ez a program.
Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném jelezni, hogy 2010 után a polgári kormány módszeresen, szisztematikusan ezt teszi, ezt tette, és ezt teszi a jövőben is. E súlyos problémák miatt elkerülhetetlen volt tehát a köznevelési rendszer átalakítása és az, hogy átlépjünk ezeken a 2010 előtti oktatási viszonyokon. Az életpálya és a béremelés egyértelműen annak a jele, hogy anyagi szempontból a kormány és a kormánypártok igyekeznek megbecsülni a pedagógusok munkáját. (Dr. Hiller István: Csak nem sikerül.) Nincs még egy olyan ágazat Magyarországon, ahol egyébként ilyen kiszámítható és ekkora béremelés következett volna be. (Szabó Timea közbeszól.) És ennek egyébként megvan az első kézzelfogható eredménye is. Majd Szabó Timea képviselő asszony is elmondhatja természetesen a véleményét. A tanári pályára jelentkezők száma 50 százalékkal növekedett, ez 2014-2015-ös adat.
(13.30)
Ha a pedagógusbéreket nézzük, akkor csak engedtessék meg, egyetlenegy adatot hadd mondjak, a pálya csúcsa, amit be lehet futni - a kiszámítható életpályának mégiscsak a lényege, hogy lássuk a végét, a horizontot -: egyetemi végzettségű kutatótanár a pálya csúcsán elérheti a félmilliós fizetést. A pedagógusbérek nominális növekedése mellett a jövedelmek reálértéke is jelentősen nőtt. Azért ne felejtsük el, hogy az elmúlt években Magyarországon mégiscsak volt egy igen jelentős rezsicsökkentés, ami érintette az egész társadalmat (Derültség az MSZP soraiban.), családi adókedvezmények, személyi-jövedelemadócsökkentés, áfacsökkentés, ez a társadalom minden tagját, így a pedagógusokat is érintette. (Zaj, közbeszólások az ellenzéki padsorokból.)
Ha nem hiszik mindezeket, láthatóan nem hiszik, akkor engedtessék meg, hogy idézzek. Én a saját szűkebb hazámból, Debrecenből - ott vagyok képviselő - tudok nagyon konkrét adatokat mondani. A Vörösmarty Mihály Általános Iskola igazgatója 2014. február 12-én írt hivatalos jelentésében a következő olvasható: mindannyiunk véleménye, hogy a szeptemberi béremelést jelentősnek ítéltük, mindnyájan örültünk neki. A médiumok által kommunikált véleménnyel, sokszor a szakszervezetek által megfogalmazott érvekkel ellentétben mi, a keleten élő pedagógusok valóban éreztük a béremelést, hiszen túlóránk nem volt, béren kívül juttatást, cafetériát nem kaptunk. A mindennapokban valóban lényegesen több lett a bérünk. A magyar társadalom - szerintem érthető módon - a közpénzből finanszírozott növekvő bérekért magasabb teljesítményt is vár a köznevelés rendszerétől.
A szocialisták, ugye, 22-re emelték a heti óraszámot, és plusz volt 4 olyan óra, amihez nem rendeltek pluszfinanszírozást. A valóságban egyébként a pedagógusok általában 30-35 órát töltöttek bent az iskolában már akkor is, ezt anyagilag a szocialisták egyáltalán nem ismerték el. 2010 után a polgári kormány pedig azt tette, hogy lényegében ezt a gyakorlatot a jog nyelvén is elismerte akkor, amikor rögzítettük azt, hogy heti 32 órát kell az iskolában tölteni. (Gúr Nándor közbeszól. - Zaj. - Az elnök csenget.) Hogy az igazat beszéljük - Gúr képviselő úrnak mondom -, a Lilla Téri Általános Iskola igazgatója, Czellér András 2014 februárjában a következőt írta: a 32 órás kötelező bent tartózkodás lényegében nem sok változást okozott. A pedagógusok eddig is 35-38 órát tartózkodtak bent, ezt ugyanazokkal a feladatokkal töltötték ki, mint most. A helyettesítéseket is ellátták eddig is, úgy mint most, hiszen az önkormányzati fenntartás alatt helyettesi pénzt nem fizethettünk. Tisztelt képviselőtársaim, szerintem ez is magáért beszél. A polgári kormány viszont megemelte az alapbéreket.
A Bocskai István Általános Iskola igazgatója írja a következőket: jelentős számban voltak olyanok, akik szerint a kötött munkaidő semmilyen munkaidő-növekménnyel vagy többletmunkával nem járt, mert eddig is bent töltöttek az iskolában ennyi időt, és elvégeztek számos feladatot. Az ő számukra a plusz az volt, hogy a kötelező foglalkozásokon felüli többlettevékenységüket adminisztrálni kell. Voltak olyan pedagógusok is, akik nem örültek, és kritikát fogalmaztak meg az új rendszerrel kapcsolatban. Ők voltak azok, akik a kötelező óráik és foglalkozásaik megtartása után rövid idő múlva már nem tartózkodtak az intézményben, akik valóban jóval kevesebb időt töltöttek az iskolában, mint jelenleg.
Barabásné Vályi Valéria Katalin, a József Attila Általános Iskola igazgatója; a név azért lesz fontos, tisztelt hölgyeim és uraim, mert ő egyébként az Együtt politikusának, Barabás Richárdnak az édesanyja. (Gőgös Zoltán: Ezt meg ki szimatolta ki? - Derültség az MSZP és a Jobbik soraiban.) Ez azért lesz érdekes, mert árulkodik arról, hogy körülbelül hogyan vélekedik az oktatásról, meg egyúttal arról is árulkodik, hogy nyilvánvalóan az Együtt aktivistái nem szoktak otthon konzultálni ilyen ügyekről. A következőt írja: a kötött munkaidő előnyeként tapasztaltuk, hogy az eseti helyettesítések elosztása könnyebben történt, több alkalom adódik a pedagógusok egymás közti megbeszélésére, egymással tapasztalatcserére. Ugyanakkor problémaként jelentkezik sok esetben a korlátként szabott 32 órás időkeret, magyarán: a 32-nél több órát is el tudna képzelni.
A kötött munkaidővel kapcsolatban nagyon sok iskolából a következő visszajelzést kapta az intézményfenntartó: hatékonyabb lett a korrepetálás, a tehetséggondozás, a versenyekre történő felkészítés, nőtt a munkaközösségek szakmai értekezleteinek száma, fokozottabb lett a szülőkkel való kapcsolattartás, színesebb lett a diákönkormányzati tevékenység. Tisztelt Képviselőtársaim! Mi ez, ha nem a gyerekek és a tanulók érdeke? Vagy ha önök másképp gondolják, akkor valószínűleg önök nem a köznevelés rendszerében gondolkodnak, nem a közoktatást tartják fontosnak.
Az OECD-átlagban nemcsak az óraszámok tekintetében van különbség Magyarország és az OECD-átlag között, ahogy a miniszter úr mondta, hanem a tanár-diák arányban is. Magyarországon nemcsak most, hanem korábban, a szocialisták kormányzása alatt is ez volt a helyzet, a tanár-diák arány kedvezőbb, mint az OECD-országokban. Ehhez képest viszont az összes tanulói teljesítmény, az összes létező mérés egy visszaesést mutat. Itt nyilvánvalóan valami nem stimmel, valamit rendbe kell tenni. Azt gondolom, hogy akkor, amikor bürokratikus terhekről beszélünk, számos vonatkozásban ez indokolt is és jogos, csak, tisztelt képviselőtársaim, egyetlenegy dolgot ne felejtsünk el - zárásként ezt szeretném mondani -: mind a pedagógusminősítéseknél, mind az önértékeléseknél (Gőgös Zoltán: Láttál már ilyet közelről? - Zaj az MSZP soraiban.), mind az intézményértékeléseknél ezeket korábban számos intézményben kipróbálták, megmérték, véleményezték. Ezeket a véleményeket egyébként pedagógusok tették meg, iskolák tették meg (Az elnök csenget.), tisztelt képviselőtársaim, ezek azt jelentették, hogy a visszajelzések korántsem voltak akkor olyan szörnyűségesek, mint ahogyan most nagyon sokan ezt kiélezik.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ezen véleményeket egyébként egykoron kellőképpen - ezek pilotprojektben futottak - meg is fizették. (Szabó Timea: Milyen projektben?) Köszönöm szépen. (Zaj az ellenzéki padsorokban. - Taps a kormánypárti padsorokban.)
