FARKAS SÁNDOR,
FARKAS SÁNDOR,
FARKAS SÁNDOR, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban egy olyan gazdaság alapításáról fogunk dönteni itt az elkövetkezendő hetekben, amely Magyarország, mondhatnám azt, hogy kimagasló agrár-kultúrtörténeti értéke és kincse.
A kormány a mezőhegyesi állami ménesbirtokból, valamint a Mezőhegyes környéki állami föld- és erdőterületekből, az ott található épített örökség felhasználásával, az állami vagyon megóvása, az állattenyésztés és növénytermesztés egyes ágaihoz kötődő képzési feladatok összehangolt végrehajtása, a történelmi magyar lófajták génállományának megőrzése, a lovas turizmus fejlesztése, valamint Mezőhegyes és térsége foglalkoztatási helyzetének javítása érdekében hozta meg az 1097/2016. (II. 29.) szám alatti kormányhatározatát, ezzel alapítja meg a Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaságot.
Történelmi pillanatokat élünk, tisztelt képviselőtársaim, mert erre nem volt példa 232 év óta Magyarországon, hogy egy ilyen (Közbeszólás a Jobbik padsoraiból: Az biztos!) gazdaságnak az ismételt felállítása, újraalapítása megtörténjen.
De megkérdezheti mindenki mindannyiunktól, hogy miért van erre szükség. Azt hiszem, ez főleg az ellenzéki képviselőktől fog elhangzani. Egyszerűen azért, mert volt egy 2004. évi privatizációs időszak, amikor még, mondhatnám azt, hogy teljes gazdasági háttérrel, erővel, foglalkoztatással bírt maga a mezőhegyesi ménesbirtok. És sajnos a 2004. évi privatizációt követően elszenvedte azokat a súlyos, majdnem pótolhatatlan veszteségeket, amelyek a mai napig is fennállnak.
Engedjék meg, hogy egy személyes vonatkozású történetet vagy visszaemlékezést is mondjak önöknek. A nyolcvanas-kilencvenes évek elején, közepén számtalan alkalommal jártam Mezőhegyesen, és mint gyakorló agrárember, mindig rácsodálkoztam arra a gazdaságra, hogy milyen csodálatosan lehet egy ekkora területen, egy 40 aranykoronás földön megfelelő öntözési feltételekkel, szabályokkal gazdálkodni. Természetesen ennek az alapját az a katonai ménes teremtette meg, az a légkör, az a szemlélet, amely a mai napig is fellelhető Mezőhegyesen, azaz hogy irányítani kell az embereket, de az a rend és fegyelem már akkor is tapasztalható volt.
A mai nap viszont látjuk azt - és akármennyire nem szeretek visszamutogatni a múltba, de mégis meg kell tennem -, hogy akkor, amikor a legértékesebb majorok, amiket végigjár az ember, mind más tulajdonban vannak, egy-kettőtől eltekintve, akkor, amikor látja az ember, hogy egy milyen jól, valóban csúcsüzemként működő, a legújabb technikát felvonultató volt üzem ma… - nem azt akarom mondani, hogy rozsdatemető, de nagyon közel állunk hozzá. A ma működő gépparkjuk jelentős része lízingelt, tehát nem is a mai gazdaság tulajdonában vannak, ezek sorsa is kérdéses. Vagy látjuk azokat az épületeket, amelyek a ma működő gazdaság tulajdonában vannak, ahol egy ablak ötméteres sávban egy szín, a következő ablak egy másfajta szín, és ezek a házak ma is ott vannak, részben közművesítetlenül, ezekben dolgozók, illetve nyugdíjasok laknak - ez elszomorító kép, tisztelt képviselőtársaim, amit Mezőhegyesen ma látni lehet. Valóban, ennek az időszaknak egy rendkívül nehéz helyzetét megélő város az, ami ma Mezőhegyesen van; elszomorító, őszintén mondom.
És ezért is gondolom azt, hogy a kormány jól döntött, amikor felülértékelte, átértékelte a korábbi döntéseit, és Mezőhegyest mint mintagazdaságot, bemutató gazdaságot, tangazdaságot alapítja meg.
(16.00)
Ez lesz az a gazdaság, amely, úgy gondolom, méltóan fogja viselni azt az ősi kultúrát, azt az ősi kultúrállapotot, amit 1784-ben megalapítottak. Ezt azért merem mondani, mert a törvény erre megfelelő felhatalmazást ad mindannyiunknak.
Ennek a törvénynek a legfontosabb kérdései azok, hogy hogyan és mi módon tudjuk ezt a térséget visszaemelni, felemelni, azt nem gondolom, hogy ismét tízezer lakosúra, de hogy az elvándorlást megállítsuk, abban, úgy gondolom, komoly szerepe van ennek a gazdaságnak és ennek a térség életében betöltött szerepének. Ez azért fontos, mert az ott élő embereknek gyakorlatilag más munkalehetőségük nemigen van.
Azt is tudjuk, hogy azokat a hagyományokat, azokat a tevékenységeket, amelyekkel ez a korábbi gazdaság rendelkezett, ha teljes mértékben nem is tudjuk visszaállítani, mert már nem lehet, részben a technológiai, technikai feltételek sem adottak már meg hozzá, akkor is meggyőződésem, hogy az a foglalkoztatási színvonal megtartható, sőt a mai korszerű technológiákkal, új lehetőségek kihasználásával, új tevékenységi körök beiktatásával, létrehozásával, fejlesztésével meggyőződésem szerint a térségben komoly foglalkoztatási lehetőségeket lehet biztosítani. Ehhez természetesen kell egy törvény, kell egy olyan kormányzati háttér, amely ehhez megfelelő, biztonságos alapot nyújt.
Itt eddig nagyon sok szó elhangzott a lótenyésztésről. Igen, ez a lótenyésztés, ez a - most már mondhatom - négyfajta ló, a nóniusz, a gidrán, a furioso és a magyar sportló, amely meghatározó, ősi alapot adott ezeknek a fajtáknak itt Mezőhegyesen, de ugyanakkor azt is tudjuk, hogy ma nem ezek a lovak vannak, nem ezek az állományok vannak, nem ezek a ménesek vannak Mezőhegyesen. Éppen ezért a törvény számtalan kérdésre nem is utal, amit nekünk kell közben megoldanunk, így például az ügetőállomány el fog kerülni Mezőhegyesről, és oda pedig visszakerül az az ősi gidránállomány, amit különböző politikai okokból anno, körülbelül harmincegynéhány éve elvittek Mezőhegyesről. Tehát visszamegyünk az alapokhoz.
Ugyanígy a törvény megemlékezik a furioso fajtáról is. A furioso fajta, tudjuk, szintén egy Mezőhegyesen kitenyésztett fajta, holott ma ezeknek az egyedeknek ménesben nagyon kevés helyen fellelhetők az ősi lehetőségei. Éppen ezért majd egy kiterjedt módon, a Furioso Lótenyésztő Egyesülettel közösen fel kell lépnünk, meg kell keresnünk az országban azokat a kancavonalakat, amelyek képezik még a mezőhegyesi ősi kancacsaládoknak az utódjait, és azokkal kell majd ezeket a méneseket visszaállítani.
De ez a történetnek csak az egyik része, mert azt hiszem, azt gondolom, hogy amit oktatáspolitikában elképzelünk Mezőhegyesen, az kicsit ellentétes vagy talán szokatlan - inkább így fogalmazok - a mai oktatási rendszerhez képest. Meggyőződésem, hogy egy ilyen nagy gazdaságban, illetve egy térség meghatározó erejeként működő egységben az oktatás fontos, kiemelt pont lesz, ezt pedig egy önálló oktatási intézményként magában a ménes- és tangazdaság keretén belül tudjuk elképzelni, ahol biztonságosan tudjuk képezni azokat a mai mezőgazdaságban egyre nagyobb hiányszakmának örvendő foglalkozásokat, szakmákat, amelyeket helyben meg tudunk oldani. Ezt azért merem ilyen bátran mondani, mert hogyha megvan a gyakorlati képzőhely, akkor ez sokkal könnyebb.
Ma Magyarországon a gyakorlati képzőhelyek jelentős része elavult technikákra, technológiákra alapul. Nem kívánok senkit megsérteni, de nem tudom megkerülni, hogy még - ha valakinek mond valamit - Rs 09-essel, ami egy elég furcsa kinézetű traktor volt Magyarországon, ma még számtalan tanüzemben ilyenen tanítják a gyerekeket, akik ha kimennek az életbe, ott fogalmuk sincs, hogy ilyen van, már a generációk is elvesztek, amelyek ezt ismerték. Éppen ezért fontosnak tartom, hogy az új technológiákkal, gépesítésekkel, amelyek elkerülhetetlenek Mezőhegyes vonatkozásában, olyan új technikával ismerkedjenek meg ezek a fiatalok, amit ha hazakerülnek a családhoz, vagy ha elkerülnek egy más agrárvállalkozóhoz, már kész szakemberként ismerjék, hogy mi az, hogy a műholdvezérléses nyomkövető rendszer, ismerjék a legújabb permetezőket, ismerjék a legújabb fajtákat, ismerjék azokat az erő- és munkagépeket, amelyek az agráriumban ma már jelentős részben rendelkezésre állnak, és ne egy múltat képezzünk, hanem menjünk előre, és képezzük azokat a fiatalokat, akik majd átveszik a stafétabotot a családban, az idősebb generációktól a családi gazdaságokban, és természetesen a még működő mezőgazdasági üzemekben is tudnak dolgozni ezekkel. Éppen ezért ezt egy jelentős fordulatnak tartom, mert ilyen képzés, ilyen jellegű együttes képzés jelen pillanatban nincs Magyarországon. Bízom abban, hogy ebben is támogatásra fogunk lelni.
Ugyanakkor nagyon fontosnak tartom, hogy a kutatás eredményeit fel kell használni egy ilyen gazdaságban, nem alapkutatásra gondolok, hanem az alkalmazott kutatásokra, amikor a legújabb technikák, technológiák kipróbálása, alkalmazása kísérleti szinten is megfelelő módon alkalmazásra kerül, később pedig a szakembereknek bemutatásra is kerülhessen, hogy hogyan kell ezeket a gyakorlatban alkalmazni. Egy olyan szakmai műhellyé, egy olyan szakmai továbbképző hellyé is szeretnénk tenni ezt a gazdaságot, szeretnénk olyan rangra emelni és olyan módon úgymond feltőkésíteni, hogy a magyar mezőgazdaságban egy meghatározó, megkerülhetetlen, olyan gazdasági egység legyen, amely ezeket a feladatokat mind el tudja látni.
Ott vannak a műemlékek, 24 műemlék épület van jelen pillanatban, amelynek a felújítása, hasznosítása elkerülhetetlen, hogy megőrizzük az utókornak. Megvannak még azok a vasúti sínek egy-két köves útban, egy-két műútban, amelyek valamikor ezt a kilencven-egynéhány majort összekötötték Mezőhegyesen. Most azt nem mondom, hogy ezt mind vissza kell állítani, mert azért tudjuk, hogy ez nem nagyon lehetséges, de amit lehet, vissza kell adni, azt a képet, amit Mezőhegyesről a századforduló körül megjelent képeslapokon is láthatunk. Azért kell visszaalakítani, mert ez egy olyan vonzerőt jelent a térségnek, a térség foglalkoztatáspolitikájának, a térség megbecsülésének, ami összeköthető egy turisztikai programmal. Szegedtől Gyuláig húzhatunk egy vonalat, és annak a középpontján ott van Mezőhegyes az autópályától tizenegynéhány kilométerre, ma már Budapestről 2 óra 15 perc alatt megközelíthető. Én úgy gondolom, hogy azt az agrár-kul-túr-történeti értéket, amelyet ez a város és ez a térség részben megtartott, nekünk kötelességünk az utókornak is fenntartani és megmutatni.
Éppen ezért én úgy gondolom, hogy ez a törvény agrár-kultúrtörténeti szempontból példaértékű, a térség számára egy megnyugtató, biztonságot jelentő, olyan foglalkoztatáspolitikát is tartalmazó törvény, amelyre régóta várt Mezőhegyes és térsége. Nagyon sok elbizonytalanodott, megbicsaklott ember él Mezőhegyesen, aki elvesztette már majdnem, mondhatnám, a hitét, a jövőbe vetett bizalmát. Tapasztalataim szerint nyugodtan mondhatom itt az Országgyűlésben, hogy ezek az emberek egyre nagyobb lelkesedéssel, egyre nagyobb figyelemmel várják ennek a törvénynek az életbe lépését, és hiszik azt, azt hiszem, velünk együtt mindannyian, hogy igenis ez a térség egy új erőre, egy új lehetőségre fog kapni, és az ott élő emberek visszanyerik azt a lehetőséget, amit elvettek tőlük.
Én ennek a reményében bízom abban, hogy tisztelt képviselőtársaim is támogatni fogják ezt a törvényt. Természetesen számtalan szakmai kérdés van, amit meg kell vitatni, nagyon sok olyan kérdés van, amiről biztos, hogy vitázni is fogunk, de higgyék el, hogy a cél az, hogy a térség visszakapja azt a hírnevét, amit 1784-ben megalapítottak. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
