MÓRING JÓZSEF ATTILA
MÓRING JÓZSEF ATTILA
MÓRING JÓZSEF ATTILA (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! A szocialista kormány az uniós támogatások felhasználásának tervezésekor nem mérte fel, hogy az országnak milyen fejlesztésekre van valóban szüksége. Habár az uniós fejlesztések célja a lemaradó térségek felzárkóztatása lett volna, a támogatások elnyerésében mégis jobbak voltak az esélyei az előnyösebb pozícióból startoló vidékeknek. Egy hivatalos pályázati oldal összesítője szerint a 2007-13-as pénzügyi ciklusban a legtehetősebb régió 2493 milliárd forintot kapott, a teljes keret közel 32 százalékát, míg az egyébként is lemaradó Észak-Magyarországnak csak 825 milliárd jutott. 20 százalékkal nagyobb volt az egy főre jutó támogatás a központi régióban.
Központosított és a nyilvánosságnak csak mérsékelten teret engedő eljárásrend jellemezte az uniós pályázatok elbírálását, ami joggal vetette fel a korrupció gyanúját a jóérzésű választópolgárokban. A szocialisták által kialakított rendszernek köszönhetően az uniós források jelentős része jutott pályázati tanácsadókhoz, csak projektmenedzsment címszó alatt akár a teljes projekt esetenként 30-40 százalékát is kivihették a rendszerből, s ennyivel kevesebb pénz jutott a valós projektekre. Túl nagy volt a gazdasági érdekcsoportok befolyása. Gazdaságfejlesztésekre a forrásoknak mindössze 16 százalékát szánták.
A pályázatok kiírása csúszott, a szerződéskötések elhúzódtak, bonyolultak voltak a forrásfelhasználásra vonatkozó eljárások.
Értelmetlen beruházások valósultak meg az ország valós fejlesztési igényei helyett, néhányat említenék meg ezek közül: 40 millió forintból épült meg a 40 centiméter magas bodrogkeresztúri kilátó; 120 millió forintot nyert egy kutyawellnesszel foglalkozó vállalkozás; 102 millió forintból épült a funkció nélküli Hegyalja kapuja; hat darab buszmegálló épült 27 millió forintból, amely konstrukciójából fakadóan nem tudta ellátni egy buszmegálló alapvető funkcióit, mert például az esőtől nem védett; az M6-os autópályáról, illetve a kőröshegyi völgyhídról már esett szó.
Kaotikus állami intézményfejlesztések valósultak meg, a szakpolitikát nélkülöző támogatás közvetítése és egyedi, szigetszerű fejlesztések kialakítása volt jellemző. A közfeladatok ellátását biztosító intézmények esetén rászoruló kórházak és iskolák estek el uniós forrásoktól. Nem a szakpolitika határozta meg, hogy mely közfeladatot ellátó intézmény, kórház vagy iskola létrehozása és fejlesztése szükséges, hanem az, hogy ki írt a kiszervezett értékelő szerint jobb pályázatot. Meglepően gyakori összefonódás volt észlelhető a pályázatot író és értékelő cégek között. A szakpolitika nem vett részt a kiválasztási eljárásban, és tanácsadó cégek lepték el az iskolákat és kórházakat, hogy a pályázatokat elkészíthessék. Az eljárásokat feleslegesen két szakaszra, előkészítésre és megvalósításra bontották. A feltételes közbeszerzési rendszer hiánya miatt a közbeszerzési eljárások elhúzódtak, a projektek csúsztak és a becsült költségek és műszaki tartalom alapján történő szerződéskötés következtében az elnagyolt projektköltségvetések miatt folyamatos szerződésmódosításokra volt szükség.
A 2007-ben létrejött rossz pályázati rendszer káros hatással volt a gazdasági szereplőkre, ezért a kormány úgy döntött, egy felgyorsított pályázati kiírással megcélozza, hogy elkerüljük a közelmúltbeli tapasztalatokat, amikor a 2007-13-as ciklus terhére még tavaly is pályázatokat kellett meghirdetni, illetve az egyes kiírások kereteit át kellett írni a forrásvesztés elkerülése érdekében. Elnök úr, köszönöm, hogy szólhattam. (Taps a kormánypártok soraiban.)
