DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY
DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY
DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Állami Számvevőszék 2015. évről szóló beszámolójával kapcsolatosan az egészségügyet érintő kérdésekre szeretném felhívni a figyelmet, illetve mindarra a tevékenységre, amely a 2015. évben a jelentésekkel, illetve a vizsgálati cselekményekkel az egészségügyet érintette.
Azt is látnunk kell, hogy a 2015. évben, bár bizonyára megkezdődtek azok a vizsgálatok, amelyek 2016-ban formálódtak jelentéssé, mégis az egészségüggyel kapcsolatos intézményt kettőt találunk, az Országos Mentőszolgálatot, illetve a Magyar Orvosi Kamarát, amelyekkel kapcsolatosan az Állami Számvevőszék vizsgálatot folytatott le és elkészítette a jelentését.
Természetesen ez a két jelentés - nem meglepő módon - valamennyi, egyébként az egészségügyi intézményrendszerben tapasztalható hiányosságra hívta fel a figyelmet.
(11.00)
Szépen sorjában menve nyugodtan megállapíthatjuk, hogy mindkét intézménynél olyan szabálytalanságokat állapított meg, és mindkét intézménynél olyan időintervallumot vizsgált, amelyben négy, illetve öt évre visszamenőleg folyamatosan és állandóan visszatérő hibajelenségek, krízisjelenségek jelentek meg, amelyeket azért fontos megismerjünk, illetve azért fontos, hogy mindenképpen felhívjuk rá a figyelmet, mert ezekből lehet tanulni, és - ahogy egyébként az elnök úr is említette - az utóellenőrzéseknél ezekre lehet visszatérni, hogy van-e változás ezen a téren, illetve sikerült-e adott esetben az Országos Mentőszolgálatnak, vagy ha utóellenőrzésre törvényi felhatalmazás lesz, mondjuk, a Magyar Orvosi Kamara tevékenységével kapcsolatosan, akkor az utóellenőrzésnél szintén meg lehet vizsgálni, hogy a Magyar Orvosi Kamara a vizsgált, illetve megállapított hiányosságoknak eleget tudott-e tenni, illetve ki tudta-e küszöbölni.
(Az elnöki széket dr. Hiller István,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Az Országos Mentőszolgálat vonatkozásában szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy állandó változás, illetve egy megnövekedett szervezeti rendszer, illetve feladatellátás volt a vizsgált időszakban, hiszen 2012-ben ment végbe egy feladatellátási növekmény, amely egyébként magával hozott egy állományi, tehát szervezeti növekedést is. De a szabálytalanságok ettől függetlenül 2008 és 2013 között, én úgy gondolom, helyesen állapították meg, hogy valóban a kontrollrendszer kialakításában, illetve működtetésében komoly hiányosságok voltak.
Itt külön felhívta a figyelmet az Állami Számvevőszék az alapítói, illetve fenntartói hibák súlyos voltára. Ez azért is fontos, mert most is azt látjuk, hogy mind az alapító, mind a felügyeleti jogokat gyakorló minisztérium sokszor saját magával vagy a háttérintézmények átalakításával, vagy a minisztériumi struktúrában való saját helyüknek a meglelésével van elfoglalva, és ezáltal lerontja azokat a lehetőségeket, amelyekkel a vizsgálatokat, belső vizsgálatokat vagy felügyeleti joggyakorlást megfelelő hatékonysággal tudná gyakorolni.
Ezért különösen fontos lesz egy utóellenőrzés, különösen az alapítói - hívják akár Egészségügyi Minisztériumnak, Nefminek, EMMI-nek, most már egyébként EMMI-nek - hibák kiküszöbölésére, hiszen úgy látjuk, hogy a közfeladat ellátásához vagy az erőforrásokkal való hatékony gazdálkodáshoz szükséges követelményeknek nemcsak a vizsgált időszakban nem felelt meg, de nézve az elmúlt időszak eseményeit, talán még most sem felel meg teljes egészében az Országos Mentőszolgálat, annak ellenére, hogy annak vezetése egyébként mindig a legjobbra törekszik, vagy próbálja áthidalni a szűkös lehetőségeket.
Ami szintén intő jel, és nagyon fontos felkiáltójeleket kell mellé tenni, nemcsak az, hogy a pénzügyi gazdálkodásban voltak szabályszerűtlenségek, illetve nem sikerült betartania a szabályosságot a szervezetnek, hanem az a külön pont, amelyben felhívta az Állami Számvevőszék a figyelmet, ha úgy tetszik, az alulfinanszírozottságra - hiszen a likviditáshiányt vagy a likviditási, fizetőképességi problémákat másként nem lehet nevezni -, minthogy a szerv a feladatellátásához szükséges, átadott forrásokból nem tudja ellátni a feladatát, ami egyébként nem feltétlenül csak egy belső gazdálkodás, hanem ennél sokkal kiterjedtebben egy fenntartói hiányosságot is jelent, tehát ezért is hasznos lehet egy utóellenőrzés itt.
A vagyongazdálkodás tekintetében, én úgy gondolom, annak ellenére, hogy az ÁSZ megállapításokat tett, itt is problémákra hívta fel a figyelmet, mégis úgy gondolom, hogy a vagyongazdálkodásban elképzelhető, hogy a vizsgált időszakhoz képest történt valamilyen javulás. Persze különösen fontos itt is majd azt áttekinteni, hogy az európai uniós projektek és fejlesztések által megvalósult új mentőállomások vagy új vagyonelemekkel való gazdálkodás tényleg szabályszerűen történik-e.
Talán nemcsak egy utóellenőrzés, hanem pontosan a helyzet megváltozása miatt egy ismételt ellenőrzésről is szó lehetne. Persze ezt csak azért jegyzem meg óvatosan, mert azt pontosan tudjuk, hogy bárhol is történjen egyébként jó szándékúan állami számvevőszéki ellenőrzés, azért a vizsgált szerv nem örül neki, hiszen ez neki egy számottevő fennakadást okoz a mindennapi működésében, és éppen csak elég emberrel rendelkezik ahhoz, hogy a napi teendőit ellássa, és tudjuk, hogy egy ÁSZ-vizsgálat mindig fokozott terhet jelent a szerv részére. Tehát a szabályszerű gazdálkodást így lehet végül is kierőszakolni vagy így lehet foganatosítani.
Ami a Magyar Orvosi Kamarát illeti, a Magyar Orvosi Kamarának egy sajátos közjogi helyzete van, hiszen egy olyan köztestületről beszélünk, amelyet nyilvánvalóan csak abban az esetben tud vizsgálni és abban az esetben is vizsgálta az Állami Számvevőszék, amennyiben államháztartási támogatásban részesül. Volt időszak 2010 és 2012 között, amikor államháztartási támogatásban részesült a MOK, éppen ezért célszerű és indokolt volt megvizsgálni a gazdálkodását.
Itt egy nyilvánosság előtti vitának is szemtanúi lehettünk, hiszen az Állami Számvevőszék megállapításaira a Magyar Orvosi Kamara mind akár az elnökséget, mind az országos hivatalát, mind a területi szervezeteket illetett kritikákkal, illetve véleményekkel kapcsolatosan ő is megfogalmazta a saját kritikáit, és a rá jellemző harcos modorban védte egyébként a Magyar Orvosi Kamara működését.
De azt összességében megállapíthatjuk, hogy valóban voltak hiányosságok mind területi szervezetekre, mind az országos hivatal nyilvántartási rendszerére, szervezeti és működési szabályzatára, ügyrendi szabályzatokra vonatkozóan. Úgy gondolom, hogy a mai közigazgatási működésben, függetlenül attól, hogy egyébként egy sajátos önkormányzatisággal rendelkező szervezetről van szó, mégis fontos, hogy egy átlátható és a mindennapi működést segítő, jól kezelhető szervezeti és működési szabályzattal ettől függetlenül rendelkezzen, hiszen ez az alfája és ómegája a saját működésüknek, így hát ez a kritika jogosnak tűnik. Azt mindenképpen érdemes megjegyezni, hogy a területi szervezeteknél valóban nagy elmaradás volt, hiszen egyharmada semmilyen érvényes szervezeti és működési szabályzattal nem rendelkezett.
Én úgy gondolom, hogy az utóellenőrzés különösen indokolt ebben az esetben, hiszen az Orvosi Kamarának a fontos érdekképviseleti, köztestületi szerepét erősítheti, ha az Állami Számvevőszék által megfogalmazott kritikákat megfogadva, azokat kiküszöbölve cselekedtek, hiszen ez azt mutatja, hogy a Magyar Orvosi Kamara egyrészt elfogadta a kritikákat, másrészt a saját szerzetének a javítása érdekében fellépett, s ezáltal egy nagyobb, ha úgy tetszik, nemcsak közbizalmat, hanem a tagság felé is egy nagyobb bizalmat jelenthet, ami egyébként minden ilyen önkormányzati vagy köztestületi működésnél óriási probléma, hiszen a kamarai legitimáció egy állandó probléma nemcsak az orvosoknál, hanem beszélhetnénk akár az Ügyvédei Kamaráról vagy bármilyen más olyan kamaráról, ahol a tagság sokszor nem érzi saját magáénak azt a kamarát, amely az érdekeit érdekképviseleti szervezetként hivatott képviselni.
A másik nagyon fontos kérdéskör - és ez már átvezet valamilyen szinten majd erre az évre, 2016-ra, és távol álljon tőlem, hogy egyébként a munkáját alaposan és a szakmai irányelveknek megfelelően végző Állami Számvevőszéknek én tanácsokat adjak -, hogy mindenképpen arra kell koncentrálni az egészségügyi intézményekkel kapcsolatosan, hogy érdemes vizsgálni és erősíteni azt a szemléletet, hogy a lehető legnagyobb átláthatóság legyen az egészségügyi intézmények gazdálkodásával kapcsolatosan.
Álláspontom szerint azért van szükség az átláthatóságra, mert a jelenlegi egészségügyi intézményi struktúra egy folyamatos, permanens átalakuláson esett át, ami egyébként egy tulajdonosi, egy fenntartói átalakulás volt, amelyben nagyon sok erőt arra pazarolt el a rendszer, hogy ezeknek az átalakulásoknak a levezénylése, az utána való helyük megtalálására ment el sokszor az energia, és a szabályszerű, megfelelő és ha úgy tetszik, hatékony működés kialakítása mindig valahol az utolsó prioritás volt. Éppen ezért egyrészről ahhoz, hogy lássuk, hogy ezek az egészségügyi intézmények - legyen szó fekvőbeteg-ellátó intézményekről, országos intézményekről, de akár háttérintézményekről is, amelyek a kormány munkáját segítik - meg tudtak felelni az átalakulásuk során az ezt követő tehernek, szabályszerűen tudnak most is gazdálkodni, és megfelelő teljesítményre képesek, mindenképpen szükséges lenne, ha úgy tetszik, fokozottabb állami számvevőszéki jelenlétre, ellenőrzésre. S pontosan az átláthatóságot azért is mondtam ezen a területen, mert az átláthatóság és az ő gazdálkodásuk teljes transzparenciája tudna bizalmat teremteni nemcsak a politika számára vagy a rendszert kritikusan néző, nemcsak szakpolitikusok, hanem a szakpolitika felé érdeklődő szakemberek számára, hanem a lakosság számára is, hiszen ők maguk se tudják sok esetben, hogy egy-egy kórház milyen nehézségekkel néz szembe, miként tudja azt megoldani az ottani vezetés, menedzsment.
Ha az embereknek egy átlátható gazdálkodás lenne a szemük előtt egy-egy intézménnyel kapcsolatosan - legyen szó a marcali kórházról, legyen szó a siófoki kórházról, vagy beszélhetünk nyugodtan a nyíregyházi vagy akár megyei intézményekről is -, sokkal könnyebben megértenék, hogy milyen terhek vannak az intézmény vállán, és sokkal könnyebben megérthetnék azt is, hogy milyen egészségügyi ellátást kapnak, vagy miben rontja le az ő egészségügyi ellátásukat vagy hozzáférhetőségüket magának a rendszernek a működése.
Azt is tudom, hogy ebben az évben, bár a számát nem tudom összeadni, de talán Zala megyétől Csongrád megyén át Bács-Kiskun megyéig több olyan kórháznak az állami számvevőszéki jelentése elkészült, amely az elmúlt időszaknak, ha úgy tetszik, a viharverte átalakítási időszakoknak a tanulságait vonja le.
(11.10)
Ezekből - bár ez a következő évi beszámolóban nyilván szerepelni fog, és meg tudjuk vitatni itt a plénumon - jól látszik, hogy egy nagyon komoly nyomás van az intézményeken, nagyon komoly gazdálkodási hiányosságok vannak, amik sok esetben a megbízásoknak a nem következetes átvezetései, sokszor az összeférhetetlenségi szabályoknak a teljes hiánya. Ez nem feltétlenül jelent akár korrupciós cselekményt, csak szimplán azt, hogy nem jutott energiája a kórháznak, az intézmény vezetésének, hogy ezeket szabályszerűen működtesse, és ez mind-mind lerontja az egyébként nagyon nehéz és kifeszített helyzetben lévő egészségügyi intézmények gazdálkodását és ezáltal az abban végzett gyógyító tevékenységet. Tehát ezt mindenképpen jó szándékkal mondom, hogy nemcsak a törvényalkotónak lenne szüksége az átláthatóság jobb megteremtésére, hanem az ÁSZ-nak is ebben valamilyen módon, ahogy el is kezdte a vizsgálatokkal, partnernek kell lennie, hogy teljes egészében, taxatíve át tudjuk tekinteni az egész struktúrának a gazdasági teljesítményét, működését, hogy melyek azok az elemek, amelyeknél elfolyik az egészségügyben egyébként is nagyon kritikus pénztömeg, mert nagyon nagy szükség van ezekre a pénzekre.
Másrészről nem lesz könnyű helyzetben az ÁSZ, hiszen egy újabb átalakítás van a küszöbön, ami a gazdálkodásban, munkáltatói jogok gyakorlásában szintén, úgy gondolom, hogy működést rontó eredmény lesz, pusztán csak azért, mert ilyenkor mindig magára koncentrál, az átalakulásra koncentrál a rendszer. Ez pedig a kancelláriarendszernek a bevezetése, amiről, hogyha feltételezéseim helyesek, a mai napon a kormány is tárgyal. Tehát ez egy újabb olyan faktor lesz, ami persze nehezen kiszámíthatóvá teszi a jövőbeli gazdálkodást. De természetesen az ÁSZ az elmúlt időszaknak a gazdálkodásával kapcsolatosan tud majd következtetéseket levonni.
Így hát én továbbra is bátorítom - bár itt ismét megjegyzem, hogy senki sem örül egy ÁSZ-vizs-gá-lat-nak, és senki sem örül, ha az ő szabályszerűségét kutatják, de mindenképpen bátorítom - az Állami Számvevőszéket, hogy az egészségügyi intézmények, és itt nemcsak szigorúan véve az alapellátás vagy a járóbeteg- vagy fekvőbeteg-szakellátási intézmények, hanem a háttérintézmények megvizsgálása is szükségesnek mutatkozik. Ez, úgy gondolom, hogyha a benne foglalt hiányosságokat feltárják, és ezzel kapcsolatosan jelentés készül, ha megfogadják az intézmények, csak javítani fogja a rendszer működőképességét. El fognak veszni, vagy el fognak tűnni talán azok a hatékonytalan, bár ez elég magyartalan kifejezés, de azok a hatékonyságot rontó jelenségek, amelyek sokszor az egészségügynek a rákfenéi. Tehát mindenképpen arra bátorítom az Állami Számvevőszéket, hogy foglalkozzon ezekkel az egészségügyi intézményekkel, hiszen ez is a komplett átalakításnak egy olyan szelete lehet, amely segítheti az egészségügy hatékonyabb gazdálkodását és ezáltal a közpénzekkel való hatékonyabb gazdálkodást.
Még egyetlenegy dolgot szerettem volna megemlíteni, de erre már nem fogok bővebben kitérni: az valóban fájó pont volt, hogy a pénzügyi felügyelet korábbi hiányosságaival kapcsolatos megállapításoknál lehetővé váltak, illetve lehetőség volt olyan fájó brókerbotrányokra - bár ki hogy tekinti ezeket -, mint például a karcagi Kun-Mediátor-bró-ker-botrány, amely szintén azt mutatta, hogy a pénzügyi felügyeleti rendszer nemhogy a helyzet magaslatán állt, hanem, ha úgy tetszik, hallgatólagosan hozzájárult mindazokhoz a disznóságokhoz, amelyek az évtizedes pénzügyi csalássorozatokat lehetővé tették. Erre már csak utólag a megállapításból nyugodtan rábólinthatunk, hogy valóban így volt, ettől függetlenül ezek a sajnálatos esetek megtörténtek. Ezt a jövőben el kell kerülni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)
