DR. JÓZSA ISTVÁN
DR. JÓZSA ISTVÁN
DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Nagyon is komolyan gondolom (Derültség.), annál is inkább, mert a hozzászólásomban szét kívántam választani a kétperces reakciókat, tehát a vitában elhangzott reakciókat, illetve az Állami Számvevőszék egészére vonatkozó hozzászólási részt.
Tehát normál hozzászólás keretében én szeretném szakmailag méltatni annak a szakembergárdának a felkészültségét és munkáját, amelyet a korábbi fideszes képviselő úr vezet, és ennek ellenére magas színvonalú munkát végeznek. (Derültség.) A probléma abban látszik (Tállai András: Nevetséges…), hogy milyen irányba mozdulnak el ezek az ellenőrzési tervek. Ugyanis ha ön túllépne azon, hogy korábban milyen színeket képviselt, és hallgatna a szakmailag felkészült kollégáira, na nem arra a jogi tanácsadói körre, amelyik volt szíves feljelenteni engem (Derültség.), az Országgyűlés egyik szerve feljelentette az Országgyűlés képviselőjét, hogy meg akarja sérteni az ön jó hírét itt a parlamentben mondott hozzászólásával, ami úgy hangzott, hogy a Magyar Nemzeti Bank vizsgálata keretében folytatott kijelentéseinek egy része alkalmas a Nemzeti Bank tekintélyének a csorbítására.
Na most, ezt visszavontam; én azt mondom, hogy egy része nem alkalmas, a másik része alkalmas. Tehát ilyen tanácsadói is vannak önnek, az elnöki Jogi Segítségnyújtási Osztály, amely megbízta, nem akarom nevén nevezni, mert újra fel fog jelenteni az ön zugügyvédje (Derültség.), egy hamis címen (Nevet.), egy hamis címen feljelentett, tehát nem is tudtam róla, mert azon a címen én nem vagyok, az a választási irodának egy alkalmi címe volt, tehát nem ellenőrizte, önt se akarom feljelenteni, hogy hűtlenül kezelte az Állami Számvevőszék pénzét, és jogalap nélkül, rosszul végzett munkáért fizette ki ennek az ügyvédnek az ügyvédi megbízási díját, tehát én úgy gondolom, hogy az ön munkatársainak a többségére nem ez jellemző, és abban is biztos vagyok, hogy ön személy szerint mint elnök nem ilyesmire ad biztatást. Mert nagyon remélem, hogy ön már vagy még nem tartozik a Finkelstein-tanítványok közé, amit a miniszterelnöke itt gyakorolt, hogy nem a Habony Árpádra válaszol, hanem rámegy a babára; tudja, ezt a fociban úgy mondják, hogy nem a labdát nézi, hanem a babát. Ha a labdát nem tudja elrúgni, a Habony Árpádra feltett kérdésre nem tud válaszolni, akkor megpróbálja felrúgni azt az újonnan választott frakcióvezetőt, aki a Habony Árpád-kérdést feltette. Tehát én nagyon remélem, hogy önök továbbra is a labdát nézik, és nemcsak a babákat próbálják felvágni a pályán.
Az ellenőrzéseik keretéből szeretném kiemelni a közbeszerzési eljárások ellenőrzési fejezetet, ami egy meglepő számot mutat: 33 esetben - ez a vizsgált esetek 92 százaléka - azt állapították meg, hogy közbeszerzési eljárás jogtalan mellőzését tárta fel - önök, az Állami Számvevőszék - több mint egymilliárd forint beszerzési értékre vonatkozóan. A közbeszerzési szabálytalanságok esetén kezdeményezett jogorvoslati eljárásokban szinte kivétel nélkül megállapították a jogsértést, és számos esetben bírság kiszabására is sor került. Tehát önök ezen a területen is jó munkát végeztek. Csak milyen az az eset, amit vizsgáltak, ami 92 százalékban azt mutatja, hogy szabálytalanság van? Én pontosan tudom, hogy nem önök szabják ki a bírságot, önök csak javaslatot tesznek jogi eljárás lefolytatására, na de ezek az eljárások a jogsértést megállapították, tehát azt a szomorú helyzetet, amit önök feltártak, az erre illetékes ellenőrző hatóság is kénytelen volt megerősíteni.
Tehát én azt szeretném javasolni, hogy ezekben az esetekben, amelyek a Nemzeti Bank közpénzfelhasználását, elsősorban az alapítványainak a gazdálkodását jelentik, amelyek a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőben a MET-gázüzletet jelentik, mert azért ha az a közcélra meghozott miniszteri rendelet tényleg közcélt szolgált volna, akkor az az eredmény vagy az MVM Zrt.-nél csapódik le, vagy pedig a közhaszon érvényesül, mondjuk, a távfűtőművek, illetve a stratégiai gáztároló esetében.
De hasonlóképpen a kormányzati szervek közpénzfelhasználását is jó lenne, ha ellenőriznék, gondolok itt azokra a Quaestor-pénzekre, amelyek valahogyan a kormányzati szférából, a Földművelésügyi Minisztériumból, a Külügyminisztériumból és máshonnan a Quaestorhoz, a Hungária Vagyonkezelőhöz, tehát olyan, nagy kockázatú céghez kerültek, ahova a jogszabály szerint nem is kerülhetnének. Tehát az is furcsa, hogy több milliárdos tartalékkal rendelkezik az egyébként takarékosnak mondott költségvetés keretében egy-egy tárca, de ha átmenetileg rendelkezik is ilyen pénzeszközzel, jó lenne, ha az Állami Számvevőszék érvényt szerezne ennek a szabálynak; ezt csak biztonságos állampapírba helyezhetné, vagy a Nemzeti Banknak olyan termékeibe, ami rövid távú letétet jelent. Úgyhogy én nagyon szeretném, ha a következő vizsgálataik kiterjednének arra, hogy miért állhatott elő az a helyzet, hogy a miniszterelnök úr - a bennfentes információáramlás terhét is felvállalva - soron kívüli utasítást adjon a Külügyminisztériumnak a Quaestornál lévő pénzek visszavételére, és ennek mi volt az előzménye, hogyan kerülhetett oda, ilyen nagy kockázatú műveletbe a Külügyminisztérium pénze.
Tehát én továbbra is hiszek abban, hogy az Állami Számvevőszék megkísérli pártatlanul végezni a munkáját, de ehhez, úgy gondolom, nagyobb eltökéltségre van szükség mind az elnök úr részéről, mind a program összeállítóinak a részéről. De ha az elnök úr olyan instrukciókat ad, hogy azokra a kérdésekre, amelyek itt a parlamenti vitában elhangzottak - mert az önök foglalkoztatója a Magyar Országgyűlés, tehát önök a Magyar Országgyűlésnek közvetlenül alárendelt, mindenki mástól független szerv -, az itt elhangzottaknak megfelelően, mindenki mástól függetlenül állítsák össze ezekre vonatkozóan a vizsgálati programjaikat, kérem, derítsék ki azt, ami a magyar közvéleményt a közpénzek területén nagyon aggasztja. Köszönöm, elnök úr. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)
