GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mindössze két kérdéssel szeretnék röviden foglalkozni. Azt egyik kapcsolódik az e-cigaretta történetéhez. Én nem vagyok dohányzó ember, de a laikus is látja, nem kell ahhoz dohányzó embernek lenni, hogy aki le akar szokni a dohányzásról, de bürokratikus eszközök keretei között visszakényszerítik arra a helyszínre, ahol a dohánytermékekhez való hozzáférés lehető-sége megadatik, az jóval nehezebben tud leszokni, mint akkor, ha valami egészen más keretek között történhet például az e-cigarettához való hozzáférés lehetősége. Ez nem mondat, nem mondatthat mást velem, de senki mással sem, aki egy picit is gondolkodik, mint hogy ez egyfajta gazdasági érdek, egy lobbiérdek. Ez arról szól, hogy nem tudom, hány, 3-5-8 milliárd forintos nagyságrendű piacot gyakorlatilag bent akarnak tartani a nemzeti dohányboltok keretei között.
S akkor nem megyek tovább, mint ahogy képviselőtársam mondta, hogy innentől kezdve hogy jutunk el a telefonokig, majd a szeszes italokig vagy a jóisten tudja, mi minden másig. Azt akarom mondani, hogy legalább ne akarjanak hülyének nézni minket. Mondják ki világosan, hogy ezt a bizniszt is oda akarják adni a haveroknak, ugyanúgy, ahogy azt megtették akkor is, amikor a nemzeti dohányboltokat, a koncessziókat szétosztották. Csak a példa kedvéért mondom, visszautalva: annak idején Miskolcon 80 vagy 82 koncesszió elosztására került sor, s ebből a 80-ból vagy 82-ből 20-at két fideszes önkormányzati képviselő és családtagjai kaptak meg. Értik, ugye? Akkor nem kell, hogy tovább beszéljek erről a történetről. Legalább mondják a szemünkbe, hogy mit akarnak csinálni, ne hazudozzanak összevissza, és ne akarják hülyíteni az embereket e tekintetben.
A másik dolog, amiről mindenképpen beszélni kell, az a munkaszervezéssel kapcsolatos kérdések körét érinti. Tudják, amikor olyan munkatörvénykönyvet szültek 2011-ben 2012-től hatályosulva, hogy a munkaidőkeret figyelembevétele mellett akár egy évre előre meg lehet tenni azt, hogy hogyan és miképpen kívánják foglalkoztatni az embereket - nyilván nem csinálják ezt a munkáltatók, mert mindez beláthatatlan ilyen hosszú időtartamra -, akkor azt gondolom, hogy magának a munkaidő-beosztásnak az értesítésével kapcsolatos időintervallum 30 napról 15 napra való szűkítése nem igazán tekinthető logikusnak, mert tervezhetetlenné teszi a munkavállalók életét, ami egyébként is az egészségügy színpadán a mai időszakban nem igazán tervezhető. Nem igazán tervezhető, mert olyan leterheltség mellett végzik ezek az emberek a munkatevékenységüket, ami gyakorlatilag nem elfogadható. A szakmai szervezetekre való hivatkoztás e tekintetben meg álságos.
Államtitkár úr, annak örülök, hogy itt van és hogy időben sikerült ideérnie. Legalább már annyiban javult a rendszer, hogy önt tájékoztatják, mikor kell a Parlament falai között lenni. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
