CSEPREGHY NÁNDOR,
CSEPREGHY NÁNDOR,
CSEPREGHY NÁNDOR, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselők! Nem szeretném megelőlegezni a jövő héten aktuális EU-s vitanapot, ezért megpróbálok szűken abban a keretben beszélni, ami az értékelői keretrendszerről szól. De azért egy dologra mégis ki kell térnem. Megtisztelő az ellenzéki képviselőktől, hogy azt gondolják, hogy az a közel egymillió ember, aki az állami szférában dolgozik, mind Fidesz-szavazó. Még nem az, de törekszünk rá, hogy az legyen. (Derültség. - Taps a Fidesz soraiból. - Dr. Józsa István: Ajaj!) Mert politikai elfogultsággal vádolni egymillió embert, én azt gondolom, hogy több mint felelőtlenség.
Sallai képviselő úrral egyetértek abban a kérdésben, hogy a 2020 utáni kérdések tekintetében ma az a legnagyobb dilemma, hogy lesznek-e ilyen típusú források 2020 után vagy sem. Az egy testtartásbeli különbség köztünk és a baloldali pártok között, hogy ki hogy tekint ezekre a forrásokra. A baloldali pártok alapvetően azt a logikát képviselik, amely alapján az Unió 2004 utáni tagjai alapvetően hálával tartoznak ezért az Európai Uniónak, és szépen be kell fogják a szájukat akkor, amikor ezekről a forrásokról beszélünk, ahelyett, hogy úgy beszélnének ezekről a forrásokról, mint jogos jussukról, amit többek között azért kapnak meg, mert lebontották azokat a vámokat, amelyek a saját szolgáltatóikat és termelő tevékenységet folytató cégeiket védték, vagy adott esetben az egyik uniós alapjog, a tőke szabad áramlásából fakadóan kivihettek több milliárd forintnyi forrást az országból az európai nagyvállalatok. Mi azt gondoljuk, hogy ez a pénz jár a magyar gazdasági szereplőknek, és ezért nem hálával tartozunk, ez a mi pénzünk, erről a magyar emberek dönthetnek, hogy hogyan használjuk fel.
A 2020-ig hátralévő négy és fél évről úgy is beszélhetünk, mint négy és fél szűk esztendőről, ami meghatározza azt, hogy 2020 után mi lesz Magyarországon. Ebben a tekintetben azonban gyökeres változásra van szükség a 2007-2013-as fejlesztési rendszerhez képest. A 2007-2013-as fejlesztési rendszernek több baja volt, erről jövő héten fogunk beszélgetni, de talán az egyik legnagyobb problémája az, hogy nem volt egy társadalmi konszenzus arról, hogy mire kellene felhasználni a pénzeket, és hogy hogyan használjuk fel a pénzeket.
Józsa képviselő úr felvetett több kérdést, amit szerintem érdemes megvitatni. Egyrészt felvetette azt a kérdést, hogy az értékelési keretrendszernek több modellje működik az Európai Unióban, van a teljesen kiszervezett értékelési rendszer, meg vannak olyan államok, amelyek in-house módon oldják meg ezeket a típusú értékeléseket.
Nem gondolom azt, hogy minden projekt esetében, de a projektek többsége esetében igenis releváns az, hogy milyen kapacitásokkal rendelkezik egy pályázó, tehát milyen pénzügyi volument tud felmutatni, milyen szakértelmet tud felmutatni. Ettől kezdve az, hogy valaki anonim módon értékeljen egy pályázatot, anélkül, hogy a pályázó pénzügyi kapacitásával, a referenciakapacitásával tisztában lenne, ez szerintem szakmaiatlan elképzelés, nem lehet megoldani, nem lehet megoldani akkor, hogyha valóban azt a szempontot akarjuk figyelembe venni, hogy a termelő ágazatot úgy támogassuk, hogy valóban releváns támogatási eszközöket adjunk a kezébe. Honnan tudná ezt egy értékelő megmondani akkor, hogyha nem látja annak a cégnek a fő számait, amely pályázatot nyújt be hozzá, anélkül, hogy ismerné ezeket az adatokat?
A másik kérdés, amit ön felvet, az a felelősség kérdése, hogy ki viseli a politikai, ki viseli a gazdasági felelősséget a meghozott pályázati értékelésekért. A 2010 előtti időszakban ez egy abszolút kiszervezett tevékenység volt. 2007-ben aláírtak egy megállapodást az Európai Bizottsággal, amely hét évre meghatározta a magyar fejlesztéspolitika működését. Majd azok a szakemberek, amelyek az önök kormányaiban dolgoztak 2006-2007 magasságában, és Brüsszelben aláírták ezeket a megállapodásokat, kimentek a piacra, és a piacról vámolták meg azt a rendszert, amely Magyarország fejlesztését kellett volna szolgálja. 1500 milliárd forintnyi úgynevezett soft költség áramlott ki a piaci szereplők irányába, azon szereplők irányába, akiknek a 80-90 százaléka az önök gazdasági holdudvarában található. Én megértem azt, hogy az MSZP-nek ennek a hátországnak az eltűnése komoly politikai kockázatot okoz, de az ország szempontjából egy olyan rendszerre van szükség, amely garantálhatja, hogy a legszigorúbb szabályok mentén, azok mentén a megállapodások mentén, amely a pénzek 60 százalékát a gazdasági szereplőkhöz köti, amely két szempont egyikének teljesülése esetén teszi lehetővé a források felhasználását, vagy a munkahelyteremtés, vagy a gazdasági növekedés, ez a két szempont, ami egyedül engedi a források kiáramlását.
És eddig nem volt a parlamentben olyan miniszter, akit önök az értékelési kérdésekben interpellálhattak volna. E törvény alapján lesz.
Az Európai Bizottság számtalan kritikát fogalmazott meg a 2007-2013-as rendszer értékeléseivel kapcsolatban, pont azt a hibát napirendre véve, hogy nem teljesen világos a határvonal, nem teljesen világos a fal az értékelők és a projektmenedzsment, pályázatírói szakma között. Ez pedig egy teljesen tiszta, egyértelmű helyzetet teremt.
Amikor a nyitó vitában vitatkoztunk többek között önnel is, aki azt mondta, hogy vannak olyan pályázati körök, amelybe érdemes a piaci szakértőket bevonni: igen, van ilyen, és ez meg is jelenik ebben a módosításban az innovációs pályázatok vonatkozásában. A bizottsági vitában ön támogatólag szólt hozzá ahhoz, hogy ez a módosítás kedvező, most pedig azt mondja, hogy ennek ellenére sem tudják ezt a törvénymódosítást támogatni. Én megértem ennek az okát, mert az MSZP alapvetően arra törekszik, hogy próbáljon meg egy korrupciós homokvárat építeni, és ezzel a törvényjavaslattal ennek a homokvárnak lényegében vége. Én ezért kérem azt a parlamenttől, hogy ezt a törvénymódosítást támogassák, mert ez alapvetően a transzparencia irányába hat, a számonkérhetőség irányába hat, és abba az irányba, hogy valóban, 2020 után a hazai forrásokra alapozott gazdaságpolitika is működhessen Magyarországon, ne olyan, amely ilyen mértékben kitett az európai uniós támogatásoknak.
Elnök úr, köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypártok soraiból.)
