CSERESNYÉS PÉTER
CSERESNYÉS PÉTER
CSERESNYÉS PÉTER nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Képviselő Úr! Ha egy baráti beszélgetésen hangzott volna el az a fölvetés, amit itt kérdésként ön megfogalmazott, akkor a barátainak azt ajánlottam volna, hogy lapozzák fel újra azt a történelemkönyvet, amelyik a ’49 és ’53 közötti időszakról szól, és próbálják értelmezni az ott leírtakat, mert amit ön elmond, az nem a valóságnak megfelelő. (Zaj az LMP soraiban.)
Először is tisztázzuk, hogy mi a szakképzés célja, milyen célt tűztünk ki akkor, amikor a szakképzést megpróbáltuk megújítani. A szakképzés elsődleges célja, hogy a munkaerőpiaci igényekkel összehangolt képzési struktúra kialakuljon, tehát fontos, hogy a képzések támogathatóságának mértéke a gazdasági igényeknek, a képzők által kínált képzések a munkaerőpiac relevanciájának függvényében kerüljenek kialakításra. Tehát az igényeknek megfelelő képzés alakuljon ki. (Közbeszólások az LMP soraiból.) Ha végighallgatnak, akkor valószínű, hogy meg fogják érteni, amit akarok és szeretnék mondani. (Dr. Szél Bernadett: Még van egy perc.) Szükséges a figyelem, az látszik a kérdés feltevéséből, hisz nem értik a ’49 és ’53 közötti időszakot, azt a kérdésből lehet látni.
Tehát, hogy mi is a helyzet a magániskolákkal, az alapítványi iskolákkal. Bár a szakképzés megvalósítása, ahogy mondtam már, elsősorban az állam feladata és felelőssége, a nem állami fenntartású szakképző iskolák számára csupán egy lehetőségként áll fenn az, hogy önkéntes alapon egy, a Nemzetgazdasági Minisztérium fenntartásában levő, térségileg és a szakmai struktúrát tekintve is közel álló szakképzési centrumhoz csatlakozzon. Szeretném hangsúlyozni, ez egy lehetőség, nem kényszer. A szakképzési centrumhoz való csatlakozás azaz csak egy lehetőség, arra semmilyen jogi kényszer nem áll fönn, nem került semmilyen deklaratív felhívásra vagy jogi kényszerlépésre sor, a nem állami fenntartású szakképző iskoláknak vagyontárgyaikat csatlakozás esetén nem kell beadniuk. A nem állami szakképző intézmények csatlakozása az azokban már korábban kialakult oktatási, tanulási és munkaszervezési eljárások, valamint szervezeti kultúra figyelembevételével zajlik. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)
A vagyonfelhalmozás helyett tehát paradigmaváltásra van szükség, hogy a középpontban mindenki részéről (Az elnök folyamatosan csenget.), a diákok, az intézmények zavartalan működése, azaz a felelős gondoskodás…
