BANA TIBOR
BANA TIBOR
BANA TIBOR (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy a Jobbik IT tagjaként Farkas Gergely frakciótársamhoz hasonlóan a Jobbik Ifjúsági Tagozat „Hallasd a hangod!” kampánya során beérkezett üzeneteket, véleményeket jómagam is megosszam az Országgyűléssel. Fontosnak tartom ezt, mert a fiatalok számítanak a Jobbikra, és bíznak abban, hogy személyes tapasztalataik, meglátásaik és ötleteik elhangozhatnak általunk a Fidesz politikusai és a kormány képviselői előtt is. Még ha most csak gyér létszámban is vannak jelen kormánypárti képviselőtársaim, bízom benne, hogy az itt elhangzottakat majd továbbítják frakciótársaik, illetve a kormány illetékesei felé.
Mai felszólalásomban az alábbi véleménycsokrot szeretném tolmácsolni önök felé. Számos jogos, észszerű kritika érkezett már és érkezik folyamatosan a mindennapos testnevelést illetően. Ezek alapján látható, hogy nem a mindennapos testneveléssel van a baj, hiszen azt alapvetően szeretik a diákok, hanem az ezt biztosító infrastruktúra hiányával. Dávid is ezt írta: „Nincs gondom a testmozgással, de egy 11.-es, 12.-es diáknak nem jön jól a mindennapos testnevelésóra, mivel nincs elég hely, ezért a nulladik órában vagy délutáni foglalkozáson kell teljesíteni az órákat, ami nem egyszerű. Nekem például csütörtökön van nulladik órám, aztán hét tanítási órám, majd két óra érettségi-előkészítő. Az a két-három óra pont annyi időt vesz el, hogy ne maradjon egy perc szabadidőm se.” Azt gondolom, ezt mindenképpen meg kellene fontolni, már csak azért is, mert a diákok által megfogalmazott vélemények között nagyon hangsúlyosan jelenik meg ez a mindennapos testneveléssel összefüggő álláspont.
Dávid így folytatja kritikáit: „A tananyag túl sok, gyakran egyetemi szintű a megfogalmazás a könyvekben, és sok a felesleges rész. Amit még problémának látok: ugye hatalmas mérnökhiány van, amihez a fizika érettségi nem hátrány, sőt. Viszont a középiskolákban a fizikaoktatás színvonala nulla. Nincsenek kísérleti eszközök, három évig heti két órában tanuljuk a tárgyat. Saját példám: fizika érettségire készülök, és jelenleg 11.-es vagyok. Heti két fizikaóra mellett emelt szintű érettségi-előkészítőre járok, ez plusz két óra, plusz fizikaszakkörre is, ami szintén két órát jelent, és így is csak a középszintű érettségire van esélyem. És végül a legnagyobb probléma, amit nemcsak saját, hanem az összes jövőre érettségiző diáktársam nevében mondhatok: nem tudjuk 12 és fél hónappal az érettségi előtt, hogy milyen rendszerben fogunk érettségizni. Ez számomra felháborító.” Igen, sajnos ez a jellemző, és azt gondolom, hogy az élet számtalan területén a kormány hozzáállása ebből a szempontból hasonló, ha visszatekintünk az elmúlt évek intézkedéseire.
Nézzük Erik javaslatát, aki azt mondja, hogy „be kéne iktatni az íjászatot, illetve a rovásírást a kötelező tantárgyakhoz”. Azt gondolom, hogy az ilyen és ehhez hasonló véleményekről is érdemes vitát folytatni itt az Országgyűlésben. Nyilvánvalóan lehet kritikát is megfogalmazni, és nem biztos, hogy pont ezt a két dolgot kellene kötelezővé tenni, de az, hogy nemzeti múltunk megélése nagyobb szerepet kapjon a tananyagban, meglátásom szerint mindenképpen fontos, és a mindennapos testnevelés színesítése hagyományőrző lépésekkel szerintem előrevivő lenne.
Gizella hozzánk intézett levelében az alábbi panaszait osztotta meg velünk: „Komoly problémának találom, hogy nem eléggé gyakorlatitudás-orientált az iskolai rendszer. Az elmélettel minden le van tudva. Azt is problémának tartom, hogy sok helyen eltussolják a hiányzásokat, illetve megadják a kegye-lem-kettest, csak hogy minél hamarabb takarodjon az iskolából a tanuló. Ezzel neki ártanak a legjobban, mert így csak saját magát csapja be.” Igen, ez is egy állandóan visszatérő probléma. Azt kérem az illetékesektől, hogy ezt is tartsák szemük előtt.
Kampányunkat az internetes felület mellett elsősorban személyesen az utcákon, tereken folytatjuk, ahova szívesen jönnek a diákok elmondani panaszaikat, ötleteiket és javaslataikat. Mindezeket le is írhatják nekünk egy szórólapra. Engedjék meg, hogy néhány ilyen szórólapból idézzek.
Tamás ötlete a következő: „Szeretnénk több olyan órát, ami gyakorlati jellegű. Az órák közötti szünetek hosszabbak legyenek.” Ez az előző véleményhez kapcsolódik és azzal cseng egybe. Kevin meglátása: „Több államilag finanszírozott egyetemi helyet kellene biztosítani. Csak olyan rendeleteket szabadna bevezetni, amiknek normális kivitelezést tudnak biztosítani, például hogyan lehet úgy mindennapos tesi, hogy egy tesiterem van.” Erre már utaltam, és ez valóban nagyon sokszor jön elő hangsúlyosan. Zsombor szerint „Több pénzt kellene fordítani az oktatásra a fölösleges stadionok helyett. Az érettségit 5-6 éves felmenő rendszerben kellene csak változtatni, nem pedig év közben összevissza.” Igen, itt is a kiszámíthatatlanság a jellemző. Magam egyébként nagy sportrajongó, focirajongó vagyok, de azért például Hende korábbi miniszter úrnak azzal az érvelésével, hogy a megelőzés szempontjából fontos az, hogy Felcsúton és Kozármislenyben is stadion épüljön, erőteljesen vitatkoznék. „A tankönyvek nem követik a tanároknak kiadott tanmenetet. Minden óra legyen 40 perces. Jó volna a menzai étrend ellenőrzése és minőségbeli változtatása”, írja Ágnes. Bálint pedig érdekes témát vet fel ötletében, amire idő hiányában már csak annyit tudok mondani: azért, ahogy írja, hogy ne legyen véleménynyilvánítás a diákok közt, ki szegény, ki gazdag, az egyenruha bevezetését veti fel.
(15.40)
Jómagam nem feltétlenül értek egyet ezzel a javaslattal, de azt gondolom, számtalan ilyen ötletet érdemes idehozni, és egyébként a konzultációt folytatjuk az intézményvezetőkkel. Magam is szentgotthárdi oktatási intézményeket fogok meglátogatni a következő napokban, és a továbbiakban is várjuk a fiatalok felvetéseit, köszönjük az ő bizalmukat, és folyamatosan, hétről hétre szembesítjük a kormányt az ő véleményükkel és javaslataikkal. Nagyon szépen köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
