DR. STAUDT GÁBOR,
DR. STAUDT GÁBOR,
DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Az előttünk lévő javaslat meglehetősen száraznak is mondható, tehát nyilvánvalóan nem olyan izgalmas, mint sok téma a Ház előtt, viszont a tartalma nagyon fontos. Azon túl, hogy EU-s irányelvek átültetéséről beszélünk, illetve az Unió rendeleteinek az alkalmazásáról, itt főleg a tavalyi évben elindult egy vita, hogy milyen módon lehet szabályozni a könyvvizsgálói rendszert, illetőleg volt-e, lehetett-e felelőssége a bekövetkezett eseményekben, akár a Buda-Cash-, Quaestor-ügyekben a könyvvizsgálóknak milyen felelőssége merülhetett fel. Én azt hiszem, hogy bizonyos tekintetben és néhol átestünk a ló túloldalára. Már akkor, már tavaly is egyébként, és a Quaestor- és a Buda-Cash-ügyek zajlásakor, vagy amikor erről még nem lehetett tudni, akkor is a jogszabályok elméletileg lehetővé tették volna a hatékony ellenőrzést. Ez nemcsak a könyvvizsgálóknak volt a felelőssége, hanem egyéb állami szerveknek is. Komoly, több száz milliárd forintos kárnak kellett bekövetkeznie, hogy mindenre kiterjedően azt lehessen mondani, hogy újra kell szabályozni a rendszert, és rávilágított az is, hogy nemcsak a könyvvizsgálók tevékenysége, hanem annak a mélysége, illetőleg akár egy informatikai rendszernek a vizsgálata is olyan kérdéseket vethet fel, hogy valóban, a megfelelő adatok eljutnak-e a könyvvizsgálókhoz.
Az már egy másik esetkör, ha a könyvvizsgáló cinkosan, bűnösen benne volt ebben a visszaélésben, tehát tudta, hogy az adatok nem felelnek meg a valóságnak, mégis olyan jelentést állított ki. Ebben az esetben nyilvánvalóan a büntetőjog keretébe tartoznak a szabályozások, ebben az esetben egyébként a zár alá vétel, a könyvvizsgáló vagyonának a zár alá vétele is felmerülhet, bár más esetekben, amikor a tudatosság, szándékosság nem merült fel, ez túlzónak mondható. De bízunk benne, hogy a jövőben egy olyan rendszer jöhet létre, ahol a kontroll és az ellenőrzés kiterjedtebb lesz, de azért csupán a könyvvizsgálók nyakába varrni mindent, ami történt, az szerintem túlzás.
Azt is el kell mondani, hogy az uniós irányelv, amit most átültetni készülünk, az önmagában is jelentős változásokat hozott magával. Természetesen az irányelvnek van egy olyan tulajdonsága, hogy megvan a kerete a Magyar Országgyűlésnek, és nyilvánvalóan, amikor az előkészítést végzi, a magyar kormánynak megvan a tól-ig kerete, hogy mit szabályoz pontosan a magyar törvényekben.
(15.00)
Sok esetben egyébként törekedni kell arra is, illetve ez lenne a cél, hogy a magyar jogszabályoknak megfelelően, a magyar jogszabályok által már használt fogalomrendszer beépítésével történjen meg - erre ki fogok térni, hogy néhol ez azért nem mindig sikerült.
Azt is el kell mondanom, hogy bizonyos kategóriák bevezetésével - és itt gondolok a könyvvizsgálói tevékenység igazolására, ami a könyvvizsgálói tevékenység megkezdéséhez és folytatásához is kell, és a jelen törvényben is szabályozott - nagyon sok pont van, ami teljesen logikus, a büntetlen előélet, illetve aki büntetett előéletű, az ne végezhesse ezt a tevékenységet. Itt különböző kategóriák vannak természetesen, hogy a mentesítés beálltától hány évnek kell eltelnie, illetőleg a kamarából való kizárás esetében mennyi időnek kell eltelnie. Viszont van egy pont ebben az esetben, a g) pont, amelyik egy elég rugalmas kategóriát foglal magában, ez nem más, mint az életmódra, magatartásra való utalás. Tehát aki az életmódja vagy magatartása miatt a könyvvizsgálói hivatás gyakorlásához szükséges közbizalomra érdemtelen, annak se lehetne ezt megadni. Ennek a kifejtése nélkül vagy csak az egyébként precíz pontok között egy ilyet olvasva nagyon nehéz eldönteni, hogy ki az, aki érdemtelen, vagy ki fogja eldönteni, hogy valójában valaki az életmódja vagy magatartása miatt nem lehet alkalmas a könyvvizsgálói tevékenységre. Nem tudom, hogy ez különböző kormányrendeletekben vagy miniszteri rendeletekben kifejtésre kerül-e vagy már tervbe van-e véve, de ez így, ebben a formában nem túl jó, hogy bekerült a törvénybe, pontosabban: nagyon gumijogszabálynak tűnik.
Ahogy elmondtam, korábban is számos kategóriában lehetett a könyvvizsgálókat felelősségre vonni. Elmondtam azt is, hogy ha a csalásnak a könyvvizsgáló a részese volt, akkor a büntetőjog tárházával is el lehetett volna járni, és a gondatlanság esetében is van egy szankció, hogy ha - idézőjelben - csupán a gondatlanság áll fenn, akkor is minőség-ellenőrzési és fegyelmi ügy lehetett ebből, korábban is egyébként. Azt kell mondanom, hogy azáltal, hogy ez kizárást is eredményezhetett, önmagában ez is egy erős szankció volt; természetesen a szigorítás bizonyos körben indokolt lehet, tehát a kiemelt ügyek vagy a kiemelt cégek esetében, de azt is el kell mondanom, hogy bizonyos esetekben, ha kellő gondossággal jár is el valaki, megeshetnek olyanok, hogy mondjuk, eltitkolják előle a megfelelő iratokat, tehát nem megfelelő anyagokat kap a könyvvizsgáló, ebben az esetben már az ő felelőssége nem megállapítható.
A bírságösszegeknél is el lehet azt mondani, hogy bízom benne, hogy a részleges kitöltése is meg fog történni, tehát hogy mikor vagy milyen szempontok alapján lehet súlyozni ezeket a bírságokat, lévén, hogy a 100 ezer forinttól 100 millió forintig terjedő bírságok, illetve könyvvizsgáló cég esetében a 100 ezer forinttól 500 millió forintig terjedő bírságok tól-ig tartománya elég nagy területet ölel fel. Tehát ha ez egy diszkrecionális jog, hogy ez megállapításra kerüljön, akkor tulajdonképpen értékelési szempontok nélkül ebben a formában nagyon nehéz eldönteni, hogy ezek hogy kerülnek majd kiszabásra; nyilvánvalóan néhány millió forint is egy kisebb vagy egyéni praxist folytató könyvvizsgálónak nagy lehet, és egy komoly, nagy multicégnek akár ennek a többszöröse is farzsebből kifizethető tétel. Tehát bízom benne, hogy ezeknek majd a kitöltése meg fog történni, és ezáltal igazságosabb lesz a rendszer.
Azokra az ellentmondásokra vagy kodifikációs dolgokra is felhívnám a figyelmet, amiket említettem: például a javaslat továbbra sem biztosítja és határolja el kellőképpen a Magyar Könyvvizsgálói Kamara és a közfelügyeleti hatóság feladatait. Bizonyos ügyek kezelését megosztva tartalmazza a javaslat; sok esetben nem lehet azt mondani, hogy a bürokrácia csökkenne. Egyébként információim szerint abba a javaslatba, ami előttünk van, némileg azért a Könyvvizsgálói Kamara véleménye beépítésre került, tehát azt nem lehet mondani, ha őszinte akarok lenni, hogy egyáltalán nem vették figyelembe a kamara véleményét, ez így nem lenne igaz, de talán az egyeztetéseket tovább lehetett volna folytatni. Hiszen, ahogy mondtam, például a szakmai és a gyakorlati tudás igazolására a közfelügyeleti hatóság jogosult, de a cégek nyilvántartása már a kamarai hatósági eljárások közé tartozik. Tehát itt is azért párhuzamosságok kapcsán vagy az információáramlásban adott esetben problémák merülhetnek fel.
Ahogy említettem, a fogalomhasználat sem kikristályosodott sok esetben. Új fogalmak kerülnek be-vezetésre, amelyek az uniós irányelvből kerülnek át-vételre, illetve azoknak a lefordítását láthatjuk, de sok esetben ezek eltérnek attól, amik eddig a magyar szabályokban szerepeltek. Ezt jobb lett volna jobban összecsiszolni, például az új Ptk.-ban a nevesített könyvvizsgálóról szól a jogszabály, és a javaslat meg az uniós irányelv kapcsán a „fő könyvvizsgáló partner” fogalmat vezeti be - itt felmerülhet, hogy akkor lesz-e esetleg alkönyvvizsgáló is, illetve egyéb kategóriák. Ez egyébként azt sugallja, hogy a „partner” kifejezéssel tulajdonképpen a nagy könyvvizsgáló cégeknek a struktúráját, fogalomrendszerét veszi át a törvény, az ő mintáikat veszik alapul, de sok esetben nem feltétlenül egy fordítással vagy egy tükörfordítással építhető be a magyar jogszabályok megfogalma-zásába. Ez is néhol problémát fog felvetni. Persze tudom, hogy ez később adott esetben egy salátatörvényben korrigálható, de azt hiszem, hogy a szakmai előkészítések, egyeztetések továbbfolytatásával meg lehetett volna gátolni, hogy ilyenek benne maradjanak.
A 65/B. §-ban az előttem is említésre került szakmai szkepticizimus fogalomrendszer bevezetésre kerül. Ez a szakma szerint inkább a könyvvizsgálati sztenderdek körében lett volna elhelyezendő, és a nemzetközi és magyar sztenderdek egyébként is ezzel foglalkoznak, de itt ez bizonyos szempontból nem oszt, nem szoroz, hogy beépítésre kerül a törvénybe, de a helye nem feltétlenül itt lenne.
Ami viszont pozitívumként említendő, az annak a deklarálása, hogy a kamarai minőség-ellenőrzés esetében a kamarai tag könyvvizsgáló esetében a kamarai tag tevékenysége terjedelmének és összetettségének megfelelő, ezzel arányos vizsgálatot kell lefolytatni. Ez azért fontos, hiszen a nagyobb cégek, a multi, nagy könyvvizsgáló cégek esetében nyilván egy átfogóbb ellenőrzés indokolt; egy kisebb, egyszemélyes könyvvizsgáló esetében nyilvánvalóan egy, az ő munkájával arányos ellenőrzés is eléri a célját.
A javaslatban, ami a számvitelről szóló törvény módosítását foglalja magában, egy ellentmondás tűnik felfedezhetőnek a 156. és a 157. § között. A 156. § kimondja - nem idézném az egészet, csak a lényeges pontot -, hogy a könyvvizsgálat hatóköre nem terjedhet ki a vállalkozó jövőbeli életképességére; ez, azt hiszem, egyértelmű megfogalmazás. Viszont a 157. § szerint a könyvvizsgálói jelentésben nyilatkoznia kell a könyvvizsgálónak az olyan lényeges bizonytalanságokról, amelyek jelentős kétséget támasztanak a vállalkozónak a vállalkozás folytatására vonatkozó képességével kapcsolatosan. Tehát ez úgy tűnik, mintha ellentmondana az előző szakasznak, hiszen ez is a jövőbeli életképességére vonatkozhat. Ezt egyébként szakmai berkekben sem értik egyelőre, hogy akkor ez pontosan mit fog jelenteni; egyik esetben egy becsléssel meg kellene tudni mondani, hogy merrefelé tart a cég, illetve nyilatkozni erről, a másik esetben meg nem terjedhet ki erre a vizsgálat.
(15.10)
Aztán azt is el kell mondjam, ami a személyi jövedelemadóról szóló törvény módosítását illeti - és itt is a közfoglalkoztatottak elhelyezkedési juttatásaira gondolok -, ezt nem feltétlenül ebben a törvényben kellett volna szabályozni, máshova is be lehetett volna tenni, így egy kicsit salátatörvénynek hangzik az egész, és elveszi a komolyságát annak, hogy itt valóban a könyvvizsgálókról és a könyvvizsgálattal kapcsolatban egy uniós irányelv átültetéséről beszélünk-e. Ez a juttatás - ösztönző hatásról beszélnek - logikusnak tűnik, hogy adómentes legyen. Azért azt el kell mondani, hogy ez addig jár, ameddig egyébként valaki közfoglalkoztatott lett volna, és akkor jár, ha még tart a közfoglalkoztatotti jogviszonya és közben talál a piacon munkát.
Talán azért lehet fontos ez az ösztönzés, mert sok esetben azt látjuk, hogy a közmunka egy csapdahelyzetet teremt, lévén hogy hozzá lehet szokni, nagyon sokan vannak úgy - és ezt jómagam is hallottam vidékről -, hogy sokszor nagyobb jövedelemért sem mennek el a piaci szférába. Ennek az is az oka egyébként, hogy sokszor a közmunka egyet jelent azzal, hogy nem mindig kell aktívan tevékenykedni, sok helyen nincs is mit csinálni.
Persze a Jobbik abban a tekintetben a közmunkát támogatta, hogy azok, akik életükben nem dolgoztak, valamiféle munkaszervezettségre tegyenek szert, de a hosszú távú cél mindenképpen az lenne, hogy kimozdítsuk ezeket az embereket ebből az élethelyzetből, és a piaci szektorban is munkát találjanak. Várjuk ezzel kapcsolatosan az eredményeket, a törvényjavaslattal kapcsolatban pedig az államtitkár úr véleményét.
Azt szeretnénk, hogy ez a javaslat is, illetve az egész rendszer reformja valójában elvezessen oda, hogy főleg a nagy cégeket az állam jobban kontroll alá tudja venni, és ne csak azokat a cégeket, amelyeket kipécéznek maguknak, hanem mindegyiket, különböző részrehajlás és bármilyen kormányzati kapcsolatok nélkül. Bízunk benne, hogy a jövőben ezt fogjuk tapasztalni. Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)
