DEMETER MÁRTA
DEMETER MÁRTA
DEMETER MÁRTA (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy Bangóné Borbély Ildikó képviselőtársam az előbb elmondta, nem söpörhetjük szőnyeg alá a problémát. Itt vagyunk a magyar Országgyűlésben, és igenis megvan a lehetőségünk arra, hogy tegyünk a családon belüli erőszak ellen, tegyünk a nők elleni erőszak ellen.
Ennek egyik eszköze - hiszen azt sem söpörhetjük a szőnyeg alá, hogy a szavakon kívül rengeteg konkrét eszköz is állna az állam rendelkezésére is, hogy érdemben tegyen -, az egyik ilyen az isztambuli egyezmény ratifikációja lenne. Az isztambuli egyezmény 2014. augusztus 1-jével lépett hatályba. Eddig 36 ország csatlakozott ehhez, és csak pár ország van jelen pillanatban, akik még nem ratifikálták ezt az egyezményt. Az egyik ilyen ország Magyarország. Két év telt tel, és a mai napig nem sikerült ezt megtenni.
Többször adtunk be kezdeményezést ellenzéki képviselőtársainkkal arra, hogy végre ez megtörténhessen, a kormány és a kormánypártok ezt érdemi párbeszéd nélkül lesöpörték az asztalról. Pedig ténykérdés, hogy ez olyan eszközrendszert adna a magyar állam kezébe, amivel tudná segíteni azoknak a jelenleg is nagyon aktívan működő civil szervezeteknek a munkáját, akik hihetetlenül elhivatottak ebben a kérdésben, de tény, hogy az ő hatáskörüknek és teljesítőképességüknek is van határa, és megvan az a pont, amikor az államnak igenis ebben szerepet kell vállalni, hogy küzdjünk a családon belüli erőszak ellen.
Az Európa Tanácsnak a mai napig hihetetlenül intenzív kampánya folyik a nők elleni erőszak felszámolásában, és nemrég itt járt az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének elnöke, akit volt lehetőségünk a Külügyi bizottságban megkérdezni az isztambuli egyezmény ratifikációjáról, arról, hogy hogyan halad ez a kampány. És válaszában ő a bizottsági ülésen is kiemelte azt, hogy milyen fontos, hogy a tagállamok ezt ratifikálják, és ténylegesen mindent meg kell tenni azért, hogy ez megtörténjen.
És lássuk, hogy miben nyújtana segítséget az isztambuli egyezmény ratifikációja! Magyarországnak előzetes számítások szerint körülbelül 6 milliárd forintjába kerülne összesen az, hogy egy olyan eszközrendszert kapjon a kezébe mind jogszabályok finomítása tekintetében, mind pedig konkrét intézményi lehetőségek, oktatás tekintetében, ami nélkülözhetetlen ehhez a küzdelemhez.
Ilyen lenne például az intézményrendszer fejlesztése, a jelzőrendszer további fejlesztése. Ilyen lenne a bírák, a rendvédelmi szervek munkájának segítése oktatásokkal, különféle képzésekkel, hogy ők hogyan tudják még inkább felismerni azokat a helyzeteket, amikor haladéktalanul közbe kell lépjenek; és ténylegesen az, aki molesztálja a családtagjait, nőket, gyermekeket - és hozzáteszem, nem csak a nőkről szól ez a helyzet. Ugyanúgy szól a gyermekekről és adott esetben a férfiakról is. Ahol ilyen erőszak történik családon belül, az minél inkább felfedhető legyen, és a rendőrség is még hatékonyabban tudjon közreműködni ebben.
Ahogy képviselőtársam is említette, Kiss László ügye is arra világít rá, hogy most már nem elegendőek a szavak, hanem tényleges cselekvésre van szükség ebben a témában. Ma Rogán Antal elmondott egy mondatot a napirend előtti felszólalásokra adott válaszban. Mégpedig azt, hogy a nők véleménye kiemelten fontos a kormánynak. Tehát ha ezek a szavak őszinték, akkor azt gondolom, hogy tetteket is megérdemel ez a kérdés, és igenis foglalkozni kell a nők helyzetével, a családon belüli erőszak kérdésével, és azzal, hogy hány gyermeket érint ez a kérdés. Igenis a kormánynak van ebben felelőssége, hiszen eddig akárhányszor benyújtottuk ezt a határozati javaslatot az isztambuli egyezmény ratifikációjáról, mindahányszor leszavazták.
És végül egypár adattal fejezném be a hozzászólásomat. Magyarországon a 15 éven felüli nők egyötöde válik erőszak áldozatává, tehát élete során Magyarországon egymillió nőről beszélünk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és hetente egy nő hal meg családon belüli erőszak következtében. (Taps az MSZP és a Jobbik padsoraiban.)
