ANDER BALÁZS
ANDER BALÁZS
ANDER BALÁZS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A Jobbik részéről már nagyon sokszor kifejtettük abbéli véleményünket, meggyőződésünket, hogy a közlekedési módok közül a vasútnak kiemelkedő a szerepe, hiszen költséghatékonyabb, energiatakarékosabb, biztonságosabb, mint mondjuk, a közúti árufuvarozás vagy személyszállítás. Már csak azért is szükség van a vasútra, mert nélküle még nagyobb lenne a már az amúgy is túlterhelt közutakra zúduló kamionok áradata. A vasút a hőskorától kezdve óriási hatással van a gazdaságra és a társadalomra, tehát a fejlesztése szükségszerű, de annak hatékonysága egyáltalán nem mellékes.
Márpedig rossz referenciából sajnos van elég Magyarországon, gondoljunk csak a végtelen történetnek tűnő, elképesztően drágán és elképesztően botrányos körülmények között épülő esztergomi vonalra, vagy a szintén nem makulátlan Lepsény-Szántód szakasz körüli hibákra, anomáliákra! És máris itt a dél-balatoni vonal fejlesztéséhez kapcsolódó legújabb vasúti botrány, hiszen jó gavallér módjára majd’ 25 milliárd forinttal megtoldották az eredetileg tervezett számlát, amivel nem lenne semmi probléma, ha a saját zsebük terhére tennék, csakhogy Szántód és Balatonszentgyörgy között nem magánerős beruházás történik. Persze, lassan megszokjuk, de nyilván elfogadni soha nem fogjuk: ha a vasútépítésben is remeklő, a nemzet gázszerelőjének az érdekei úgy kívánják, akkor a közpénz nem számít, dőlhet a lóvé, hadd gyarapodjék a pártkedvenc oligarcha!
Mindezt akkor, amikor a latin-amerikai bérkülönbségek a vasútnál is pofátlan magasságokba szárnyaltak: míg egyesek a mezőgazdaságban szerzett tapasztalataikra támaszkodva fejőstehenet látnak a vasútépítésekben is, és busás profitot vágnak zsebre onnan is, addig másoktól viszont ilyen üzenetet kapok, idézem: „Tiszteletem! Ha esetleg érdekelné, hogy mi megy még a MÁV-nál, kérem, holnap, ha az ideje engedi, látogasson el a barcsi állomásra, ahol láthatná, hogy nettó 76 ezer forintért hogy cserélünk betonaljat a XXI. században: kézzel, villával, csákánnyal, gépesítés nélkül, majd’ 300 kilós betonaljakat négyen, kézzel hurcolva, reggel nyolctól délután három óráig, mindenféle védőital, munkaruha, járandóság nélkül.” - eddig az üzenet.
Mindezek mellett pedig elvárnák a tisztelt kormánypárt részéről, hogy holnap, azaz a keddi szavazás során fejbólintó Jánosként igent mondjunk a 85 százalékban kínai hitelből megvalósítandó Budapest-Belgrád vasútvonal 166 kilométeres hazai szakaszának 500 milliárd forintba kerülő felújítására. Kamatokkal terhelten 100 ezer forint újabb adósságot raknának a csecsemőtől az aggastyánig minden magyar nyakába. A beruházás amúgy is brutálisan felülárazottnak tűnik, hiszen pirulás nélkül elég nehéz lenne bemagyarázniuk, hogy a tükörsima alföldi részeken miért is kerül 3 milliárd forintba egyetlen kilométer - mi soknak találjuk ezt egy kicsit -, vagy követve az M6-os autópályánál már megismert jóféle szocialista hagyományokat, talán majd összekotorják a földet, hogy a vakondtúrásnak is beillő halmok alá végezetül alagutat fúrjanak. Ráadásul semmiféle garanciát nem látunk abban, hogy a most hangoztatott 500 milliárd 500, s nem 600 vagy 700 milliárd lesz a végén. Amilyen mohók a nagyra nőtt fideszes kisgömböcök, ezen sem csodálkoznánk.
Természetesen örülnénk annak, ha hazánk lenne a Kelet lándzsahegye, örülnénk annak is, ha Magyarország a Kína és Közép-Európa közötti együttműködés regionális központjává válhatna, szívesen vennénk, ha rajtunk keresztül vezetne az új selyemút. Elismerjük, hogy a gazdasági, társadalmi kapcsolatok tekintetében a balkáni vasútvonal fejlesztése rendkívül fontos európai érdek, olyan, mint a Rail Baltica északon, de amíg a költségvetés éves szinten a vasúti pályahálózat működtetésére, valamint a személyszállítási közszolgáltatások költségtérítésére, tehát a MÁV-ra összesen a most a 150-es vonalra szánt összegnek csupán a felét adja, addig bombabiztos garanciákat várunk el egy ilyen gigaberuházás kapcsán. Ahogy a törvényjavaslat vitája során elmondtam - ott is meg írásban is eredménytelenül kértem -, hadd lássuk a gazdasági megalapozó számításokat, a hatástanulmányokat, az üzleti partner garanciavállalását! Hadd halljuk az ígéreteket a vonalhoz kapcsolódó közlekedési integrációra! Miért nem bizonyítják be, hogy nem közpénzpazarlásról, a megalenyúlásokat lehetővé tevő, soha meg nem térülő projektről van szó?
Ugyan támogatjuk a vasúti fejlesztéseket, de mindezen garanciák nélkül, ezek hiányában nem tudjuk támogatni a törvényjavaslatot. Várnám az érdemi választ, de az eddigi tapasztalatok fényében sajnos hiába. Nagyon szépen köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
