DR. TRÓCSÁNYI LÁSZLÓ
DR. TRÓCSÁNYI LÁSZLÓ
DR. TRÓCSÁNYI LÁSZLÓ igazságügyi miniszter: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! A kormány nevében kívánok megszólalni. A téma az alkotmánymódosítás. Amikor alkotmánymódosításról van szó, akkor kellő óvatossággal kell szólnunk, ezért a magam részéről azokra szeretnék reagálni, amik az alkotmánymódosításokkal kapcsolatosak. Nyilván számos más kérdés is elhangzott, azonban a kormány előterjesztése az alkotmánymódosításra vonatkozik, én magam tehát erre szeretnék szorítkozni.
Engedjék meg, hogy kicsit távolabból kezdjem! 2001-ben Brüsszelben lehettem nagykövet, és emlékszem arra, amikor 2003-2004-ben az Európai Konvent egy olyan dokumentumot akart megfogalmazni, amely egy európai föderatív államnak a sajátságát akarta megvalósítani. A föderáció alatt azt értettük volna, hogy a szerződések rögzítették volna, hogy a közösségi jog megelőzi a tagállami jogokat, tehát szupremáció van. Ezenkívül pedig akart rögzíteni szimbolikus elemeket, és egy igazi alkotmányt akart bevezetni, mert a gondolkodás abban az időben egyesek részéről a föderáció irányába ment, nem is akarták beletenni a kereszténységet mint értéket s a többi. Emlékezzünk vissza!
(12.00)
Ezt azonban a holland és a francia nép elvetette; nem kívánt a föderáció irányába menni, hanem helyette azt mondta, hogy a tagállamok maradnak a szerződések urai, tehát a tagállamokban van a valós hatalom. A probléma azonban az, hiába volt a francia, német népszavazás eredménye egyértelműen az, hogy a tagállamoknál van az igazi hatalom, ők a szerződések urai, mint látható, abba az irányba indulunk el, hogy óriási vita van ma Európában arról, hogy föderációt akarunk, vagy pedig maradunk a tagállamok, a nemzetek Európája eszméje mellett.
Hozzá kell tenni, hogy itt különböző szereplők vannak, különböző érdekekkel. Nyilvánvalóan vannak föderalisták, elsődlegesen azokban az országokban, mint lásd például Belgium, és vannak olyan tisztviselők, akik szintén ebbe az irányba viszik; és határozottan vannak olyanok, mint például Magyarország, amelyik azt mondja, hogy mi a nemzetek Európájában kívánunk élni.
Mi is a probléma? Alaptörvényt ritkán módosítunk. Magamnak, amikor az igazságügyi miniszteri feladatot elvállaltam, az volt az álláspontom, hogy csak akkor nyúljunk hozzá, ha nagyon muszáj. Ez volt a terrorveszély rögzítése. Azt gondolom, hogy jogos volt az Alaptörvény módosítása. Most azonban egy olyan helyzet elé kerülünk, amikor Európában valóban vannak olyan jellegű szándékok, amelyek érinthetik Magyarország szuverenitását és függetlenségét.
Az Alaptörvény B) cikke értelmében Magyarország független ország. Természetesen ezt együtt kell olvasni az E) cikkel, amelyik lehetőséget ad arra, hogy bizonyos hatásköröket közösen gyakoroljunk. Azt látni kell azonban, hogy az Európai Unió nem egy egyesült európai államok, tehát nem jött létre egy európai nép által alkotott ország, mint az Amerikai Egyesült Államok. És van egy óriási vita ma Európában, nevezetesen az, hogy mi is az az alkotmányos mag - nevezhetem ezt így is -, amelyikről azt gondoljuk, hogy meg kell őrizni és védenünk kell Európában. Erről szól a mi alkotmánymódosításunk.
Hozzá kell tennem, hogy ez a vita nem új keletű, ez a vita jelen van minden országban. Aki ismeri a francia alkotmánytanács 2004., 2006. évi döntését, ahol megjelenik az alkotmányos identitás kifejezés, a német alkotmánybíróság 2009-es lisszaboni döntését, a lengyel alkotmánybíróság, a cseh alkotmánybíróság, a spanyol alkotmánybíróság és az olasz alkotmánybíróság döntését, az láthatja, hogy milyen aktuális kérdésről van szó.
Miről is van szó? Nyilvánvalóan arról, hogy az európai szervek részéről úgy gondolják, hogy a tagállamoknak ezeket a bizonyos jogait el lehet vonni, és helyette gyakorlatilag szabadon tudják a döntéseiket meghozni. Ezért alakul ki minden országban az, hogy védekező mechanizmust hoznak létre, amelyben rögzítik, hogy milyen hatáskörök azok, amelyeket nem hajlandók átadni. Ez benne van a német alkotmány 23. cikkelye (1) bekezdésében, utalva a 79. cikkelyre, a francia alkotmányban, és azt gondolom, hogy Magyarországon is eljött az idő, hogy bizonyos kérdéseket rögzítsünk. Ez lehetett volna úgy, hogy az Alkotmánybíróság rögzíti egy határozatában. A magyar Alkotmánybíróságnak még nincs olyan döntése, amelyik az uniós jog és a tagállamok közötti viszonyt rögzítette volna. Mindazonáltal látni kell, hogy amit mi az Alaptörvénybe beteszünk, az nem ördögtől való. Ez igenis megfelel annak az európai trendnek, amit minden tagállam kialakít saját magának. Tehát jól felfogott érdekünk, hogy ezeket helyezzük el az alkotmányban.
Azt az álláspontot tévesnek tartom, hogy a közösségi jog minden esetben megelőzi a nemzeti jogot. Azért is határozottan tévesnek tartom ezt, mert több országban az a határozott jogi álláspont, hogy a nemzeti alkotmány van legfölül. Mert ha nem így lenne, akkor nem kellene a nemzeti alkotmányokat, amelyek alatt szerződések vannak, illetve uniós szerződés, minden egyes alkalommal… - a nemzeti alkotmánybíróságok Cerberusként őrzik a nemzeti alkotmányokat. A nemzeti alkotmány a legfontosabb dokumentum. Természetesen van egy lojális együttműködés az Európai Unión belül. A harmóniára természetesen törekednünk kell, de mégis látni kell azt, hogy a nemzeti alkotmány a legfontosabb jog, ami hatályos.
Természetesen a luxemburgi bíróság is szereti elkerülni ezt a kérdést. Ma a különböző bírói fórumok egy modus vivendit alakítanak ki, hogy egyik sem akarja rögzíteni a pontos pozícióit. A luxemburgi bíróság egyetlenegy döntése nem mondta ki, hogy a nemzeti alkotmányok fölött áll az uniós jog. Nem akarja kimondani, csak, ha szabad így kimondanom, keveri kicsit, olyan bizonytalan megfogalmazásokat használ. Tudniillik, ha ezt kijelentené, hogy a közösségi jog a nemzeti alkotmány fölött állna, abban az esetben Franciaország, Németország - és sorolhatnám ezeket az országokat - közölnék azt, hogy na, ez nem igaz. Ezt határozottan tudom, legjobb meggyőződésem szerint tudom ezt állítani.
Nyilvánvalóan a közösségi jog transzpozíciója, a másodlagos jog transzpozíciója egy kötelezettség. De erre mondja a francia alkotmánytanács, hogy kivéve akkor, hogyha az alkotmány inherens részét képezi, akkor nem kell. A cseh alkotmánybíróság kimondja, hogy nem alkalmazható Csehország területén az a közösségi jog, amelyik a cseh alkotmányba ütközik. Létező cseh alkotmánybírósági határozatot tudok mondani, leellenőrizhető, kérem.
Tehát igenis van egyfajta vita ma Európában, csak ez a vita most elég jelentős, hozzá kell tenni, mert Európában sok minden recseg-ropog. Mindenfajta érdekeltségek alakulnak ki, és ezek az érdekeltségek nagyon könnyen olyan helyzetet teremtenek, hogy Kelet-Közép-Európa rossz helyen találja magát ebben. Tehát én azt gondolom, hogy ez az alkotmánymódosítás, ami előttünk áll a parlamentben, megfelelő fogódzót fog nekünk adni.
Én azt nem állítom, hogy nem lesz vitánk. Természetesen vitánk lehet, de az a mi feladatunk, hogy ebben a vitában érveljünk. Ha megnézzük tehát azokat az alkotmányos dokumentumokat, amik más országban vannak, összegyűjtjük az alkotmánybírósági határozatokat egyenként, amik egyébként az Igazságügyi Minisztériumban megvannak, hozzátesszük a szakirodalmat is, azt se becsüljük le azért, hogy ki mit nyilatkozik, azt gondolom, hogy olyan érveink vannak, olyan komoly érveink vannak, amelyek meggyőzőek. Azt gondolom, hogy ennek alapján lehetőségünk van arra, hogy a magyar kormány pozícióját megvédjük.
Most miről van szó? Mindenki láthatja azt, hogy van egy ultra vires eljárás. Az ultra vires eljárás azt jelenti, hogy nem tartozik az Unió hatáskörébe, de az Unió döntéseket hoz. Ez az egyik veszély. A legnagyobb veszély az ultra vires, erre mondjuk, hogy lopakodó törvényhozás.
A másik, amikor nemzeti identitást sértő jogszabályok születnek. Kérem, nehogy azt higgyük, hogy ez ellen nem akar valaki fellépni. Olyan nincs! Minden egyes országnak van egy jogos önvédelme, hogy az ilyen aktusokkal szemben megtalálja a védekezést. Nézzük meg pontosan, kérem szépen, a kvótaperünket! A kvótaperünk eklatáns példa arra, hogy mi történt velünk. Magyarország reggel kedvezményezett ország, este kötelezett ország. Mi az, hogy csak úgy tudunk gondolkodni, hogy A vagy B? Mindenki tudja, hogy 2005-ben Magyarországon mi történt. Egyáltalán nem volt az Unióban C-megoldás is, hogy Magyarországot mentesítsék ez alól - amikor mi történik Európában? Tényleg egyfajta népvándorlás folyt. Ebben az esetben Magyarországot betették, reggel kedvezményezett volt, estére kötelezett lett. Kérdezem én: megfelelő eljárás ez?
És még sorolhatnám azokat a hibákat, amik ebben következtek, és még sorolhatnám azt is, hogy a 160 ezer emberből még 6 ezer embert sem tudtak áthelyezni, és ezek mind statisztikák. Nem tudjuk azt, hogy ebből a 6 ezer áthelyezett emberből mennyi az, aki ténylegesen ott lakik. Litvániába 22 embert helyeztek át, két nap múlva 21 nem volt ott. Mennyire hatékony ez a rendszer? Gyakorlatilag mennyire volt megfelelő jogalap arra, amikor azt mondták, hogy ideiglenes intézkedést hoznak? Én ismerem, hogy mit jelent az ideiglenes intézkedés, fiatalkoromból tudom. A szovjet csapatok is ideiglenesen voltak Magyarországon. A törökök 150 évig voltak ideiglenesen Magyarországon. Az ideiglenes intézkedés nem azt jelenti, hogy áttelepítek valakit, és hosszú távon ott fog maradni, ez nem ideiglenes, kérem. Ezeket a kategóriákat felejtsük el!
A másik pedig az, amit még ezzel kapcsolatban szeretnék mondani, hogy az eddigi joggyakorlat alapján hat hónap volt az ideiglenesség, pénzügyi segítségnyújtás volt, szolidaritás volt, de nem voltak kötelező csoportos áttelepítések. Ezek jogilag elfogadhatatlan fogalmak. Miért is? Emberi jogilag is. Mert kvótát el tudok képzelni, szoktam mondani, tejkvótát, és mindenfajta kvótákat, de emberkvótát nem tudok elképzelni.
A másik pedig az, amit itt szeretnék mondani, hogy akit áttelepítnek az akarata ellenére, az csoportos kitelepítésnek nevezhető. Magyarországon a csoportos kitelepítés tilos. Önmagában a kitelepítés, betelepítés szavak igazából mind nagyon rossz érzésű szavak a magyar történelemben és az európai történelemben. Vannak országok, ahol népeket telepítettek át egyik helyről a másikra. Én azt gondolom, hogy olyan Európában szeretnénk élni, ahol ilyenek nem fordulhatnak elő. Vitathatatlanul európai kérdésekről van szó, kell megoldásokat találni, de elhibázott eszközökkel nem lehet megoldásokat találni.
A magyar kormány által beterjesztett javaslat, amelyik az alkotmánymódosításra vonatkozik, egyértelmű. Való igaz, hogy az alkotmányos identitás megfogalmazása egy új keletű dolog, amit lehet alkotmányos önazonosságnak hívni, és amit szinte nem is lehet taxatíve felsorolni, mert a nyelvünk is idetartozik.
Vannak még, a kultúránk idetartozik, ami a mienk, ami a mi nemzetünkhöz tartozik. Ezeket, kérem szépen, igenis meg kell őrizni. Ha valaki megnézi a német alkotmánybíróság döntését, abban van egy nagyon komoly felsorolás, hogy mit tart az alkotmányos identitás részének. Mi ezt akarjuk rögzíteni az E) cikkhez, hogy a hatáskörgyakorlás korlátait is meg kívánjuk határozni, amiről azt mondjuk, hogy ezt a hatáskört nem adtuk át, ebben nem lehet hatáskört gyakorolni másnak. Ez összefügg az Alaptörvény B) cikkelyével, amely kimondja, hogy Magyarország független és demokratikus jogállam. Az is egyértelmű, hogy nyilván valami állami szervnek kötelessége a nemzeti identitásunk, az alkotmányos identitásunk védelmezése. Nem vitatom, lehetnek ebből vitáink. De miért félünk a vitától? Miért mondjuk azt eleve, hogy már buktunk ebben a dologban? Én nem így állok, kérem szépen, ehhez hozzá.
(12.10)
A másik, amit szeretnék mondani, hogy igen, van egy szervünk, az Alkotmánybíróság. Ez egy rendkívül fontos szerv, mert igenis védelmezője az alkotmányos nemzeti identitásunknak. Ultra vires eljárásokkal szemben, a nemzeti identitásunkat sértő jogszabályokkal szemben igenis ki kell mondani adott esetben azt, hogy nem alkalmazható egy adott közösségi jog. Természetesen ez vészcsengő. A vészcsengő csak akkor kell, amikor ilyen helyzet van. Na de álljon meg a menet, ha ilyen hasonló előfordul más ország alkotmánybíróságánál, mitől félünk?! Miért van az, hogy lebecsüljük saját magunkat, és azt mondjuk, hogy ezekkel az eszközökkel mi nem érünk el eredményt? Kérem szépen, ezek nagyon komoly mondatok az alkotmányban! Ezekkel igenis lehet elérni eredményt. Egyébként is azért azt látni kell, hogy a konfliktust az Unió nem kívánja élezni ilyen ügyekben, mert túl sokan mondják ugyanazt, amit mi mondunk, akár gyakorlatilag a nemzeti alkotmánybíróságok szintjén, akár a szakirodalomban; ebben vitát nyitni veszélyes.
Maga pedig a IV. cikkely (2) bekezdése az uniós jognak kimondja, hogy az Unió tiszteletben tartja a tagállamoknak a szerződések előtti egyenlőségét, a nemzet identitását. Magát az Uniót kötelezi ez, mi meg meghatározzuk, hogy mi a saját nemzeti identitásunk. Egy francia számára a laicitás. Az a nemzeti identitásához hozzátartozik, és úgy gondolja, hogy ha egy olyan jogszabály születne Európában, amely a laicitást eltörölné, el tudjuk képzelni, hogy Franciaország elfogadná egy laicitást sértő jogszabály hatálybalépését, közösségi jog alkalmazását? Kizárt dolog. Ugyanígy sorolhatom a francia nyelv védelmét, ugyanígy sorolhatom az egyenlőség, testvériség, szabadság eszméjét. Minden országnak az alapjogok tekintetében az alapvető feladata az, hogy a nemzeti alkotmányt vegye figyelembe. Van egy vélelmünk. A vélelmünk az, hogy az európai közösségi jog megfelel a nemzeti alkotmányban foglalt jogoknak és kötelezettségeknek, jogoknak és szabadságjogoknak, de ez csak egy vélelem, megdönthető vélelem. Tehát abban az esetben, ha úgy látjuk, hogy van egy megdönthető vélelem, akkor az Alkotmánybíróság előtt tudunk eljárni.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselők! Én a kormány nevében azt tudom mondani, hogy ez a javaslat, amit beterjesztettünk, igenis nagyon hasznos javaslat. Ez nem egy szépségtapasz. Ha valaki úgy gondolja, hogy ez egy szépségtapasz, amely nem alkalmas semmire, azt kell mondanom, hogy az álláspontom szerint téved. Igenis nézzük meg a hatályos nemzeti alkotmányokat. Azt gondolom, hogy a XIV. cikkely, amely elmondja, hogy Magyarország területén hogy lehet élni, az egyénileg hozott határozatok alapján, magyar hatóságok által hozott döntés alapján, azt gondolom, a lehető legfontosabb mondat. Azért a legfontosabb mondat, mert ki az, aki el tudná fogadni, hogy egy külföldön létrehozott ügynökség dönt arról, hogy ki hol fog élni? Én ilyet még nem láttam, és nem is szeretnék látni, mert azt gondolom, egy tagállamnak vannak alapjogai, alapvető feladatai, amelyeket el kell látnia, nemzetbiztonsági szempontból is és egyéb szempontból is.
Azt gondolom, hogy ez a javaslat, amit a kormány az Országgyűlés elé terjeszt, mindenben megfelel annak, amit mi el akarunk érni. Nyilvánvaló, nem vitatom, Európában érdeklődés fogja figyelni a magyar alkotmány hetedik módosítását. Lesznek olyanok, akik azt fogják mondani, hogy amit mi csinálunk, az elfogadhatatlan. Ez természetes, nyilvánvalóan véleménynyilvánítási szabadság van; és nagyon sokan fogják mondani azt, hogy a magyarok bátrak voltak, hogy ezt betették az alkotmányukba, és így van rendjén. Lesz Európában is esetleg egy vita. Azt gondolom, hogy ha a vita, a dialógus korrekt menetben folyik, akkor el tudjuk mondani az álláspontunkat, vannak hivatkozási alapjaink, azoktól nem kell félni, hanem ezekbe a csatákba, amennyiben egyáltalán lesz ilyen, akkor bele kell állni, és a pozícióinkat meg kell védeni.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A kormány nevében azt szeretném mondani, hogy mi nyitottak vagyunk természetesen a módosító indítványokra is. Komoly dologról van szó, ergo mindent meg kell fontolni. Bárkitől érkezik is a módosító indítvány, meg fogja vizsgálni a kormány, az Igazságügyi Minisztérium különös súlyt fog adni, hogy minden egyes javaslat megfontolás tárgyát képezze. Mindenkitől várjuk, azoktól is, akik nincsenek a teremben, akik úgy gondolják, hogy nem kívánnak részt venni ebben a munkában, ennek ellenére nyitottak vagyunk, hiszen az ország ügyéről van szó.
Hogy ez a népszavazás helyes volt-e vagy nem: álláspontom szerint nagyon is helyes volt, függetlenül attól, hogy csak 3 millió 300 ezer ember mondta, hogy igen, de mégiscsak a nép az, amely ad egy felhatalmazást. Egy kemény felhatalmazás volt a 3 millió 300 ezer ember igenje. Egy népszavazás után odamenni, hogy 3 millió 300 ezer ember mondta, és így csináltuk az alkotmányt, szerintem messze erősebb, mint ha csak egy sima alkotmánymódosítást - elnézést a kifejezésért - lepaktálva hoztunk volna meg. Így az ereje sokkal nagyobb. Tehát én azt gondolom, hogy nem volt felesleges ez a népszavazás. Valóban nem volt meg az 51 százalék, tehát jogi értelemben véve érvénytelen volt a népszavazás, politikai értelemben nem volt érvénytelen a népszavazás. Politikai értelemben erős felhatalmazást kapott a kormány, hogy terjessze elő ezt a javaslatát.
Bízom abban, hogy az ellenzéki pártok támogatólag fognak hozzászólni, a javaslataikkal jobbítani és gazdagítani kívánják a jelenlegi előterjesztést, és ennek alapján a Ház el fogja fogadni az Alaptörvény hetedik módosítását. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
