NÉMETH SZILÁRD ISTVÁN
NÉMETH SZILÁRD ISTVÁN
NÉMETH SZILÁRD ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Köszönöm egyébként az öltözködési tanácsokat is. (Dr. Apáti István: Nagyon szívesen.) Meg fogom fogadni, és ha kell, akkor én is beugrok majd egy fodrászhoz két gyúrás között, mint az önök vezetője. (Zaj, közbeszólások a Jobbik soraiból.)
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! (Közbekiáltások a Jobbik soraiból. - Az elnök csenget.) Nagyon tanulságos volt az elmúlt néhány óra, akár a vezérszónoklatokat tekintjük, akár pedig az előző felszólalásokat. Úgy látom, hogy a magunk részéről itt az alaptörvénymódosítás kapcsán, a hetedik módosítása kapcsán, talán, ha az ellenzéket tekintjük így en bloc, akkor egyrészt nem látjuk az elvtársakat, ők eltűntek a balfenéken. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Óvatosan beszélj!) Nem látjuk azokat, akiket magukkal cipeltek független képviselőként. Bár köztük vannak egyébként egyéni országgyűlési képviselők is, akár az Együtt képviselőjét, Szabó Szabolcsot, akár a frissen megválasztott vagy egy évvel ezelőtt megválasztott veszprémi képviselőjüket nézzük, akik egyéni képviselőként hagyták itt az embereket; vagy pedig Oláh Lajost, akit a VII. kerületben a Gyurcsány-párt színeiben választottak egyéni képviselőnek. Nekik valamilyen formában majd el kell számolniuk a választóikkal, hogy miért ezek a padsorok. Bár többen megfogalmazták, akár az LMP részéről, akár múlt héten a frakcióvezető Tóth Bertalan az MSZP részéről, hogy ők nem is tekintik azt a 3 millió 362 ezer embert, akik egy irányba szavaztak és részt vettek a választáson, nem tekintik olyanoknak, mint akiket az ész vagy a szív vezérelt. Különböző jelzőkkel illettek embereket, akik nem az ő szájízük, nem az ő pártpolitikai álláspontjuk szerint vettek részt ebben a népszavazásban.
Nos, én azt látom, hogy egyedül a liberálisokkal tudunk érdemi és értelmi vitát folytatni ma a parlamentben, mert az ellenzék minden egyes részét valamilyen pártpolitikai, valamilyen aktuálpolitikai ügyek vezérlik. Nagyon sajnálom, hogy a Jobbiknál is ezt kellett tapasztalnom, de akkor, amikor a vezérszónokuk folyamatosan fenyegetőzik egy alkotmánymódosításról, egy alaptörvénymódosításról szóló vitában, és arról ábrándozik, hogy 2018-ban, majd ha hatalomra jönnek, akkor itt milyen szép új világ lesz, nos, ez nem azt jelenti, hogy a témával foglalkozott volna, illetve érdekelné-e ez a rendkívül fontos nemzeti ügy. (Felzúdulás, közbeszólások a Jobbik soraiból, köztük: A témával foglalkoztunk.)
Akivel vitatkozni tudunk, az Fodor Gábor, bár már most az elején le kell szögeznem, hogy gyakorlatilag az ő álláspontjával nagyon sok mindenben egyáltalán nem tudunk egyetérteni. Én például teljes mértékben nem tudok egyetérteni akkor, amikor megkülönbözteti, nagyon erősen és élesen megkülönbözteti a népszavazás érvényességét és eredményességét. Bár ő is hangsúlyozta, hogy soha ennyi ember egy irányba még nem szavazott, 3 362 224 ember mondta el az akaratát. Világos akaratot közölt akár a parlament felé, akár Budapest felé, akár Brüsszel felé, és felhatalmazta, azt gondolom, mind a kormányfőt, mind a kormányt, mind pedig a parlamentet, hogy ennek az akaratnak minden szinten szerezzen érvényt. Amikor a múlt héten több vidéki településen jártam, akkor nemcsak a kormányzati feladatot, nemcsak a parlamenti feladatot láttam ebben, hanem bizony az önkormányzatoknál is rengeteg polgármester, nagyon sok képviselő hitet tett amellett, hogy még önkormányzati szinten, tehát a közélet, a politikai közélet minden szintjén kötelesek vagyunk az emberek akaratát képviselni és az emberek akaratát végrehajtani.
Szeretném az érvényességgel kapcsolatban elmondani, hogy készítettem egy kis összefoglalót az elmúlt időszak népszavazásairól, tehát mind a hat népszavazásról, amit megélhettünk az elmúlt időben. ’97-ben a NATO-népszavazáson 49 százalékos részvételi arány volt, és egy nagyon gyors, rapid jogszabály-módosítás, és még volt benne, hogy hét óra előtt néhány perccel még egy órára meghosszabbították a szavazás lehetőségét az emberek számára. Így is összességében ott 3 millió 344 ezer ember szavazott együtt, ez egy 85 százalékos akaratnyilvánítás volt. Ma Magyarország a NATO tagja továbbra is, és senki, de senki nem kérdőjelezi meg itt a parlamenti patkóban ezt a NATO-tagságot. (Közbeszólások a Jobbik soraiból, köztük: Más volt a küszöb. - Az elnök csenget.)
Az EU-csatlakozás 2003-as népszavazása egy 45 százalékos népszavazás volt, ott 3 millió 56 ezer ember szavazott egy irányba, ez ott 83 százaléknak felelt meg. Ma Magyarország az Európai Unió tagja, hiszen 2004. május 1-jén aláírtuk a csatlakozási szerződést és pont a népszavazási akaratra, a népszavazáson részt vevők elsöprő többségére hivatkozva.
A kétigenes, háromigenes népszavazás szintén ilyen volt. Én itt a kétigenest szeretném kiemelni, ez ma többször elhangzott, már nemcsak azért, mert az akkori miniszterelnök gyakorlatilag cserbenhagyta, nem cserbenhagyta, elárulta a nemzetét, elárulta Magyarországot. Részt vettem azon a parlamenti ülésen, ahol a 12 határon túli magyar szervezet ott kint kérte a magyar képviselőket, a magyar embereket, a magyar politikai életet, hogy szavazzák meg a kettős állampolgárságot, mindenki tegyen hitet emellett. Ezt csak úgy sikerült megtennünk, hogy a részvétel, egy 37 százalékos részvétel mellett mindössze másfél millió ember mondta akkor, hogy a kettős állampolgárság intézményét be kellene vezetni; ellenben hat év múlva, amikor az emberek kétharmados többséggel felhatalmazták a Fidesz-KDNP-t és létrejött az új kormány, akkor ezt a programot létre lehetett hozni. Tehát annak is megvolt a maga politikai súlya nemcsak erkölcsileg, hanem politikailag is egy nagyon erős politikai felhatalmazást adott.
Ugyanezt érzem a mostani népszavazásnál. Miniszter úr nagyon látványosan elmondta, hogy gyakorlatilag az alkotmánymódosítást, az alaptörvénymódosítást lehetett volna természetesen a népszavazás nélkül; lehetett volna olyan népszavazás, hogy ennek a nagyon szigorú szabályozásnak, amit mi alkottunk meg, hogy a komolyságát emeljük a népszavazás intézményének, a legdemokratikusabb véleménynyilvánítási intézménynek, ha ez tényleg de jure, a népszavazás erejénél fogva kikényszerítette volna - illetve kikényszeríteni igazából nem kell, ez jól látható, csak a patkó másik oldalán - az alkotmánymódosítást. De nem ez történt. Az történt, hogy a népszavazáson egy nagyon magas részvétel mellett egy nagyon egy irányba húzó szavazással, egyértelmű véleménynyilvánítással az emberek több mint 98 százaléka világossá tette, hogy mi a politikusok dolga itt a parlamentben. Az is egyértelmű volt mindenki számára, hiszen erről beszéltünk már korábban, hogy ez az alkotmánymódosításban, az alaptörvénymódosításban kell hogy megfoganjon. Beszélhetnénk törvénymódosításról, beszélhetnénk egy országgyűlési határozatról, de mégiscsak ennek az igazi erejét az adja, ha Magyarország Alaptörvényében fogjuk megfogalmazni mindazt, amit egyébként arra a feltett kérdésre az emberek válaszul megadtak, hiszen ez a magyar emberek akarata.
Még egy dolgot szeretnék mondani a népszavazás intézményével és a felhatalmazással kapcsolatban. Azért nagyon hosszú idő óta most fordul először elő, hogy a határon túli magyarok, tehát a magyar szállásterületen élők, ők is véleményt alkottak. 130 ezer határon túli szavazat ebben, ha csak a borítékos szavazatokat nézzük. Nyilván még néhány a nagykövetségről szintén nemcsak a kinn dolgozók, hanem a határon túli magyarok szavazata. Ez egy nagyon nagy mennyiségű szavazat. Azt is hadd mondjam el, hogy bőven a magyar részvételi arányok fölött vettek részt a szavazásban úgy, hogy nekik azért nem könnyű ebben a szavazásban részt venni. Ezen majd még el kell gondolkodni szerintem, hogy hogyan tudjuk igazi demokrataként megkönnyíteni a határon túli magyar szavazók szavazati lehetőségét.
Ők igazán abban mutattak példát, hogy gyakorlatilag csaknem száz százaléka a határon túli szavazatoknak egy irányba, még inkább egy irányba mutatott, 99 százalék fölötti a nemek aránya. Mert ők pontosan tudják, hogy mit jelent a kitelepítés meg a betelepítés. Ők pontosan tudják, hogy ez a kettő kéz a kézben jár együtt. Ha Erdélyben megnézzük a betelepítést, akkor az ott; ha Felvidéken megnézzük a kitelepítést, a Beneš-dekrétumokat, akkor az pedig ott tette azt lehetővé, hogy megváltozzanak a népességi arányok, és ez elég világos kell hogy mindenki számára legyen, akár a két világháború közötti, akár pedig a ’47-es párizsi békeszerződés utáni időszakot nézzük.
Vagy mondhatnék egy kistelepülést, Atyhát, ahol leégett néhány héttel ezelőtt a templom, és ez a település, ez a Sóvidéknek egy 1560 lelkes települése volt még 1950-ben, és ma pedig mindössze 178-an laknak ezen a településen, egy színmagyar településről beszélek.
(16.40)
Tehát ha csak a magyarság fogyását nézzük, vagy az európai emberek fogyását nézzük, akkor jól látható, hogy se kitelepítéssel, se betelepítéssel, se széttelepítéssel ez a probléma nem oldható meg. Azt gondolom, hogy a parlamentnek kötelessége, nemhogy figyelembe kell venni, nemhogy azt kell mérlegelnünk, hogy most a szabályok hogy alakultak, hogy lett kevesebb ebből, hanem kutya kötelessége a parlamentnek és a parlament minden képviselőjének figyelembe venni az emberek egyértelmű akaratát, és kötelességünk az Alaptörvényt aszerint módosítani, hogy ne lehessen Magyarországra a parlamentet megkerülve senkit se betelepíteni. Ráadásul ebben a lehető legnagyobb veszély, ha mindezt csoportosan tennék meg velünk, Brüsszel csoportosan erőszakolná ránk azoknak az embereknek a szétosztását, kényszerbetelepítését, akik 2013-14-15 folyamán Európába érkeztek.
Én bízom abban, hogy a pártok át fogják értékelni a szerepüket ebben a kérdésben, és amikor november 8-án döntünk az Alaptörvény módosításáról, akkor nagyon nagy többségben tudjuk meghozni ezeket a módosító indítványokat, amivel a magyar embereknek az akaratát, a magyar embereknek a kérését teljesítheti a parlament. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiból.)
