DR. GYÜRE CSABA,
DR. GYÜRE CSABA,
DR. GYÜRE CSABA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Tisztelt Biztos Úr, Biztoshelyettesek, illetve Munkatársak! Valóban nincsen könnyű dolguk önöknek, és valóban, időnként nehéz ügyekben kell dönteniük. Nagyon tetszett a biztos úrnak az a hozzászólása vagy elmondása - hogy próbáljam meg szó szerint idézni -, hogy jó lenne talán ezeket a jelentéseket a szociológus, szociográfus hallgatóknak kötelező olvasmánnyá tenni, hiszen sok mindent megértenének és megtanulnának abból, ami a magyar társadalomban történik, és ezért is jó lenne. Valóban így van ez, és nagyon fontos szerepet töltenek be. Volt alkalmam találkozni már országgyűlési képviselői munkám során a spanyol, illetve a svédországi kollégáikkal, akik a véleményükben kiemelték, hogy Magyarországon széles körű jogokkal rendelkeznek az alapvető jogok biztosai, a magyar jogszabályok megfelelően biztosítják ezt a tevékenységet, és elismerően szóltak a magyarországi kollégák munkájáról.
Még egyetlen gondolat, ami még nehézzé teheti ebben az esetben a munkájukat, az, hogy valahol önöknek, mivel olyan szerepet töltenek be, illetve sorozatban olyan jelenségekkel találkoznak, amelyek akár kormányzati, akár állami szerv, állami intézmények munkájával kapcsolatos esetleges visszásságokat vizsgálnak, ezért nyilván az önök tevékenysége elsősorban sok esetben akár mint a kormány kritikája, akár mint a jelenlegi államvezetés kritikája vagy helyi önkormányzati vezetés kritikája kell hogy megjelenjen, és nagyon fontos annak a vizsgálata, hogy vajon kellően megjelenik-e ez az ellensúly és ez a kellő kritika ezekben az esetekben, avagy nem. Tehát ezért is nehéz helyzetben vannak, hiszen egyrészt mivel országgyűlési hatáskör a vezetők kinevezése, tehát valahol meg kell próbálniuk megfelelni ennek az elvárásnak, a másik oldalon pedig meg kell felelni a jogszabályban előírt kötelezettségeknek is, és elismerem, hogy ez valóban nem egy könnyű feladat.
És akkor térjünk rá tételesen erre a jelentésre, hogy miket is találunk benne, milyen jelentős olyan vizsgálatokat folytattak le, amelyekről itt az Országgyűlés szintjén érdemes beszélni.
(17.50)
Ha megnézzük a korábbi igazságügyi bizottságokban lefolytatott vitákat, én azt láttam például a 2013. évvel kapcsolatosan - amelyben még a jelentést meg kellett tenni 2015-ben, tehát ez évben került sor a megtételére, és ez nem egy egész évnek, hanem egy kis töredék évnek a vizsgálata volt -, hogy ott a jobbikos képviselőtársaim a hozzászólásaikban már felvetették például annak a vizsgálatát, hogy nem találkoztak azzal, hogy nincsenek vizsgálva a választásokon való visszaélések, illetve azzal kapcsolatosan az állampolgári jogoknak a nem érvényesülése. Akkor az Igazságügyi bizottság elnöke azt mondta, hogy nem is volt abban az évben választás, tehát akkor nyilván nem vizsgálhatták. De most, a 2014. évben volt választás, és örültem annak, hogy a jelentés tartalmazza is, amikor a tartalomjegyzékét elolvastam, hogy a 2014. évi országgyűlési és helyi önkormányzati választásokon milyen tapasztalatokat szereztek, és ezzel kapcsolatban azt láttam, hogy amiket én kerestem benne, amiket igazán szerettem volna ebben látni, azok nem voltak benne. Nyilván az, hogy mik voltak jók a választásokkal kapcsolatban, mi volt az, ami pozitív változás volt, a nemzetiségi szószólók megválasztása, a nemzeti képviselet, a nemzetiségi önkormányzatoknak a változása, tehát ezek a pozitív dolgok kerültek kihangsúlyozásra, és nem kerülnek bele azok a negatív dolgok, amelyeket mi viszont tapasztaltunk, amit akkor az Igazságügyi bizottságban a frakciótársaim felvetettek, és aminek az volt a lényege tulajdonképpen, hogy amikor intézményesítetten bizonyos társadalmi csoportokat vagy nemzetiségi csoportokat szállítanak, visznek ezekre, akkor valahogy visszaélnek azok, akik ebben szerepet játszanak, és nem tudják gyakorolni az alapvető választási jogukat, hiszen adott esetben pénzért vagy valamilyen ráhatással döntötték el, hogy hogyan is fognak szavazni. Ebben az esetben, azt gondoljuk, hogy súlyos alapjoga sérül ezeknek az embereknek, és ez is megérte volna a vizsgálatot, hogy ha már ez szerepelt benne, akkor e tekintetben is vizsgáljuk meg, hogy valóban történtek-e alapjogsértések vagy nem történtek alapjogsértések. Ez irányban semmit nem tapasztaltunk, semmit nem láttunk a 2014-es választásokkal kapcsolatban.
Egy nagyon fontos témakör az oktatás kérdése. Nagyon kíváncsi voltam, hogy ez hogyan lesz megfogva, és leginkább a nemzetiségi oktatás került előtérbe, ez volt vizsgálva. Itt már Fuzik úr elmondta azokat a tapasztalatokat, amelyeket találtak és hiányosságként felhoztak a nemzetiségi oktatásban, ilyen az utánpótlásnevelés és a tanárok képzésének a problematikája, fölvetették önök a népismeret-tanítás hiányát a roma oktatással kapcsolatosan, ezt nagyon alacsony színvonalúnak találták, illetve javasolják a romológiai ismereteknek a tanítását minden pedagógiai képzőintézetben, tekintettel - idézem - „a roma gyermekeknek a köznevelés rendszerén belüli növekvő számarányára”. Tehát ezek voltak azok, illetve amiket vizsgáltak, ebben az esetben mindig a hátrányos helyzetű, halmozottan hátrányos helyzetű tanulókat vizsgálják, ami egyébként teljesen jogos is, csak valahol egy picit egyoldalúnak tűnik ez a jelentés.
Nyilván az önök feladatköréből is fakad, de nem találjuk azokat a problémákat, ha a másik oldalról közelítjük meg az integrált oktatás vagy nem integrált oktatás kérdését, úgy láttam, hogy azért eléggé elkerülte ezt a sikamlós témát a jelentés, vagy legalábbis nem láttam, hogy ebben igazán állást foglaltak volna, bár nem is biztos, hogy feladata ennek a jelentésnek, hogy ebben állást foglaljon. De látni kell azt a másik oldalt is, amikor a jó tanulóknak az oktatáshoz való joga merül fel, hogy vajon azért, hogy az integrált oktatás kereteit megvalósítsuk, elvehetjük-e azoktól a tanulóktól a jogot, hogy megfelelő körülmények között, megfelelő fegyelem mellett megfelelő szintű oktatást kapjanak, tehát ennek is a kérdése fölmerül, hogy vajon az ő jogaik, az ő alapjogaik nem sérülnek-e.
Kíváncsi lettem volna arra, hogy az oktatás területén a tankönyvekkel kapcsolatosan azok a problémák, amelyek sorozatosan megjelentek az elmúlt évben meg az azelőtti évben a tankönyvkiadással kapcsolatban, belekerülnek-e. Én egy bekezdést találtam erről a problémáról, ami elsősorban a nemzetiségi oktatásban megjelenő tankönyvproblémát hozta föl három sorban, semmi többet, holott ennek is sokkal nagyobb a jelentősége. Hiszen azok a szabályok, amelyek itt ma bevezetésre kerültek, és amelyekben azt látjuk, hogy hihetetlenül olcsók a tankönyvcsomagok a gyerekeknek, már majdnem mindenki ingyen jut hozzá ehhez a tankönyvcsomaghoz, egyre szélesebb az a réteg, folyamatosan ezt halljuk, és mit tapasztalunk? Azt tapasztaljuk, hogy a gyerekeknek nemhogy szeptemberben, de még októberben, decemberben sincs sorozatban tankönyve. Azért, mert szűk a keret, amelyikbe bele kell férni, rengeteg tantárgyból a gyerekek nem is kapnak könyvet - interneten kell utánaolvasni, papírlapokon nyomtatják ki a könyveket, amit a tanár éppen fel fog nekik adni. Mi sérül ezzel? Természetesen a gyerekeknek az oktatáshoz való joga fog alapvetően sérülni, és azt gondolom, hogy ez is megérte volna azt, hogy ezek leírásra kerüljenek, ezek is feltárásra kerüljenek.
Mindamellett még egyetlenegy gondolat arról, hogy mik kerültek itt kiemelésre: a KLIK-be bekerült intézmények elnevezésének a problematikája. Szerintem abszolút nincs azonos súlycsoportban a két dolog, hogy hogyan nevezzük azt az oktatási intézményt, hogy valóban történt-e társadalmi egyeztetés vagy civil szervezetekkel történő egyeztetés, hogy mi legyen annak a szervezetnek vagy intézménynek az új neve; sokkal fontosabb a tankönyveknek a kérdése, hogy valóban hozzájutnak-e, és megfelelő tankönyvekhez jutnak-e hozzá a gyermekek. Ez sokkal fontosabb. De ugyanilyen problémát láttam az egészségüggyel kapcsolatban. Nagyon rövidnek találtam azt a részt, amely az egészségügyi problematikákkal foglalkozott, és ott is amit láttam, és ami probléma volt, a megállapításokban az van benne, hogy a betegjogi panaszoknak a csökkenését lehet megfigyelni, és ki van emelve a tűcsereprogram, illetve felvetődik a védőoltás kötelezőségének a kérdése. Tehát ezekkel foglalkoztak, holott sokkal fontosabb lett volna szerintem a várólistáknak az elemzése, az, hogy mennyit kell várni, adott esetben hónapokat vagy másfél évet. Az egészséghez való joga vajon nem csorbult ezeknek a magyar állampolgároknak, akik a magyar egészségügyi rendszert akarják igénybe venni, vagy azoknak, akiknek akár egy olyan vizsgálatra, amely az életét dönthette el, a jövőjét dönthette el, 6-8 hónapig kellett várni? Ezeknek a megjelenését vártam volna ebben a jelentésben, amit szintén nem találtam meg.
A szegénység okainak a feltárásában is érdekes dolgokat találtam. Ebben nyilván kihangsúlyozzák, hogy elsősorban a cigányságot érinti a szegénység, és itt statisztikai adatokat is felhoznak, hogy ma már gyakorlatilag egy növekvő szegénységi ráta van Magyarországon, és lassan az egyharmada az országnak vagy már éppen az egyharmada ebbe a kategóriába tartozik, és hogy ennek a túlnyomó része cigány származású. Ezzel kapcsolatban a megállapításoknál azért érdekes okokat találtam, hogy mire is vezetik vissza a jelentésben a cigányság szegénységének a kérdését: származásukból adódó hátrányokra, diszkriminációra, szó szerint idézem: az intézményes diszkrimináció jelenségére. Vélhetően a cigány származású panaszosoknak folyamatosan ezzel kell szembesülniük, a mindennapi gyakorlatban megjelenő társadalmi előítéletességgel, a roma lakosságot sújtó, kirekesztő jellegű gondolkodásmóddal. Tehát ezek vannak felsorolva a cigány szegénység okainál, amikor, azt gondolom, alapvetően azért ez sokkal többrétű és sokkal mélyebb gyökerekből fakadó, és nem biztos, hogy valóban azok a megállapítások, amelyeket önök ebben a jelentésben leírtak, okozzák a cigányszegénységet. Nyilván ez megérne egy szociológiai tanulmányt, vagy akár egy vitanapot is megérne ennek az okainak a feltárása, de nem biztos, hogy pontosan ezek azok, amik megjelentek az önök programjában.
(18.00)
Ezért gondolkodunk el a jelentéssel kapcsolatosan, hogy vajon elfogadhatónak tartjuk-e ezt a jelentést.
Aztán egy másik kérdés, ami itt fölmerült, és a biztos úr is említette, ez pedig az volt, hogy mennyire sűrűn fordulnak az Alkotmánybírósághoz. Igen, ön is említette ezt a problémát, ami felvetődött az előző ciklus idején, hiszen tudjuk, hogy korábban bárki fordulhatott az Alkotmánybírósághoz jogszabály-felülvizsgálat miatt, illetve minden országgyűlési képviselőnek is megvolt ez a lehetősége. Az új jogszabályi változás, már annyira nem új, hiszen négyéves, elvette az állampolgároktól ennek lehetőségét, illetve az országgyűlési képviselőktől is elvette ennek lehetőségét, és gyakorlatilag az Országgyűlés egynegyede szükséges ahhoz, hogy ilyen felülvizsgálatot kezdeményezzen. Ez 50 embert jelent jelen pillanatban.
Erre egyetlenegy frakció képes, ez pedig a Fidesz frakciója, amelyik ennyi személlyel bír itt a parlamentben. Tehát aki a törvényhozásban a döntő szerepet játssza, aki gyakorlatilag tudja hozni a jogszabályokat a többségével, csak ő fordulhat a saját törvényei felülvizsgálatának érdekében az Alkotmánybírósághoz. És itt nőtt meg az önök szerepe, hogy felvállalják azokat az ügyeket, amelyeket egyébként az állampolgárok, illetve a képviselők beadnának. Rendkívül kevésnek találtam azoknak az ügyeknek a számát, ön is elmondta itt számszerűen, biztos úr, hogy mennyi volt ezek száma; ez nagyon kevés volt szerintem. Itt hatalmas felelőssége van a hivatalnak abban, hogy sokkal markánsabban vállalja fel ez irányban az emberek, az állampolgárok képviseletét.
És mivel úgy látom, az időm lejárt, ezért köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)
