KUNHALMI ÁGNES,
KUNHALMI ÁGNES,
KUNHALMI ÁGNES, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Nagyon köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A reklámadó története két meghatározó elemet illusztrál a Fidesz világképében. Sajnos arról szól, amit ma a Fideszben az államról gondolnak, és arról is, amit a kormánypárt egyszerűen nem ért vagy nem akar érteni.
A Fidesz állásfoglalásában a törvények a párt hatalmi érdekeinek eszközei. A reklámadót semmilyen józan megfontolás, szakmai érv nem támasztja alá, de a Fidesz politikai stratégiájába pedig nagyon jól beleillik. Miután a közpénzből fenntartott médiumokat már elfoglalták, sajátos logikájukból következik a kereskedelmi csatornák veszteségbe döntése. Innen már kormányzati hirdetési döntés, hogy ki él túl és ki nem.
Egyben azt is látjuk, hogy a Fideszben még mindig elhiszik, hogy a saját lábukon álló kereskedelmi médiumok fenyegetésével és különadókon keresztüli szorításával újabb lépést tehetnek a nyilvánosság megtörésében, a szabad tájékoztatás leszűkítésében. Az internet évszázadában azonban ez hiú ábránd. Nehézségeket, alkalmazkodási kényszereket ugyan okozhat, de az információk szabad áramlását nem fogják tudni megakadályozni Magyarországon, kedves fideszes képviselőtársaim.
A Fidesz reklámadóötlete valójában a piac átrendezését szolgálja. A törvénytervezet értelmében reklámadóval sújtanák az egyébként is nehéz helyzetben levő nyomtatott napi, és hetilapokat, valamint az internetes portálokat, a szabadtéri reklámhordozókat és a járműreklámokat is. Olyan médiumokról beszélünk, amelyek egyébként vállalkozásként adóznak ma is Magyarországon, alkalmazottaik, tevékenységük után ugyanúgy adót fizetnek, mint bármelyik más vállalat. Az adó alapja önök szerint az árbevétel. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy lesznek olyan médiumok, amelyeket ez az adó dönt veszteségbe, azaz az önök döntésének hatására borul fel üzleti működésük. Ezt önök is nagyon jól tudják. Ez a lépés is illik az önök bizalomromboló politikájába, amelyről évek óta nagyon jó illusztrációkat kapunk.
Ezek után csak még inkább indokolttá válik, hogy bárki alaposan meggondolja, hogy érdemes-e Magyarországon egyáltalán vállalkoznia, függetlenül attól, hogy belföldi vagy külföldi az illető. És senkinek ne legyen kétsége, az adót magát pedig a nézők, hallgatók, olvasók fogják megfizetni, hiszen a médiumoknak alkalmazkodniuk kell, tehát az árak növekedni fognak, vagyis önök ismét áttételesen az emberekkel fizettetik meg a kizárólag pártérdekeket szolgáló, rövid távú döntésüket.
(9.20)
Az is világosan látszik, hogy a legfőbb levadászandó célpont az egyik, a hírek szerint a kormány neheztelését több alkalommal kivívó kereskedelmi televízió, az RTL Klub. A jelenlegi médiapiacon ugyanis ők az egyetlen olyan cégcsoport, amely a törvénytervezetben meghatározott 20 milliárd forintnál nagyobb adóalappal rendelkezik, vagyis a legfőbb kategóriába esik a terhelés. Tehát nem véletlen, hogy egy önök által benyújtott módosító javaslattal a másik nagy kereskedelmi csatornát, a TV2-t könnyebb helyzetbe hoznák, és csökkentenék az eredeti szöveg szerinti terheit. Ez hát az önök egyenlősége?
Ez az új adónem kétféleképp is csorbítja a sajtószabadságot, bármennyire is tagadják ezt: egyfelől szűkíti a nyilvánosság tereit, mivel hatására médiumok fognak eltűnni a piacról, rombolja a sokszínű, sokféle médiapiacot, kevesebb szolgáltató mellett pedig óhatatlanul szűkül a nyilvánosság is; másfelől a médiavállalkozások megtérülésének egy részét a piaci sikertől a kormány döntésébe utalja. Ezek után a kormányzati hirdetéspolitika egyben kiválasztja a médiapiac sikeres szereplőit is, ez pedig nem versenygazdaság, hanem valami egészen más, ami egyszer már megbukott a történelemben - ugye, képviselőtársam?
Persze önök, kormánypártok azt állítják, szó sincs ilyesmiről, a reklámadónak és az újságírás tartalmi vonatkozásainak semmi közük nincs egymáshoz. Önök, kormánypárti képviselőtársaim, azt mondják, a reklámadó semmi másról nem szól, mint az arányos közteherviselésről. Egyrészt önök is tudják, hogy ez nem így van, másrészt, ha már az igazságos közteherviseléssel érvelnek, akkor fontolják meg az MSZP javaslatát. Mi azt javasoljuk, hogy ne versenyző vállalatokat romboljunk szét Magyarországon, hanem vezessünk be olyan rendszert, ahol minden egyes cég, amely akár hazai, akár EU-s forrásból származó közpénzből kiemelkedően magas nyereséget ér el hazánkban, adóként fizesse be a költségvetésbe osztalékának 75 százalékát. Valahol itt kezdődne az igazságosság.
A nagyságrendekre még egy szót érdemes azért pazarolni. A reklámadó bevételét önök 8-10 milliárd forint körüli bevételre saccolják a javaslatukban, ehhez képest csak a közmédia költségvetése 78 milliárd forint. Hol itt az arányosság, kedves képviselőtársam? Ráadásul a reklámadó gazdasági kárt is okoz ám majd Magyarországnak! A Reklámszövetség friss adatai szerint minden elköltött 10 reklámforint 47 forintot eredményez a GDP-ben, ez 820 milliárd forintot jelent éves szinten. A reklámadóval kiesett bevételt ki fogja pótolni, kedves képviselőtársam?
És végezetül, tisztelt Országgyűlés, mi a szólás- és sajtószabadság pártján állunk. Ez a reklámadó, amelyet önök benyújtottak, a Fidesz hatalompolitikai eszköze, semmilyen szakmai érv nem támasztja alá, annál több szól ellene: káros az ország iránti bizalomnak, káros a sajtószabadságnak, káros egy jól működő, bár a mai lefulladt magyar gazdaságban nehéz helyzetben egyensúlyozó médiaágazatnak is.
Azzal szeretném bezárni mondandómat, hogy egyet világosan látnia kell mindenkinek: a sajtó szabadsága nem valami passzió ám, hanem az maga az élet. Az a politikai hatalom, amelyik ideig-óráig, legyen az jobb- vagy baloldali, rátenyerel a médiumokra, végső soron önmagát fogja felzabálni.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiban.)
