DR. ARADSZKI ANDRÁS,
DR. ARADSZKI ANDRÁS,
DR. ARADSZKI ANDRÁS, a Törvényalkotási bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Úr! A tegnapi nap folyamán a Törvényalkotási bizottság megvitatta a T/154. számú, a reklámadóról szóló törvényjavaslatot, amelyhez 26 igen és 9 nem szavazattal összegző módosító javaslatot nyújtott be, valamint 25 igen, 7 nem szavazat ellenében, 3 tartózkodás mellett összegző jelentést is elkészített, és azt is benyújtotta a Házhoz.
A módosító javaslat két fontos részből áll. Az egyik a Vas Imre képviselőtársunk által benyújtott, a törvényjavaslat technikai szempontú javítását szolgáló módosító javaslat volt, a másik sokkal jelentősebb. Ezt maga a bizottság, a Törvényalkotási bizottság terjesztette elő. Nevezetesen arról van szó ebben a javaslatban, hogy a reklámadó alanyainak a terheit meghatározott feltételek mellett a törvény - lehetőséget adva bizonyos feltételek alkalmazására - csökkenteni kívánja. Ez a feltétel nem más, mint azoknál az adóalanyoknál, akiknél társasági adóban, valamint szja-ban az előző években elhatárolt veszteség keletkezik, ezt az elhatárolt veszteséget az adóalap 50 százalékánál figyelembe vehetik, azaz az adóalap legfeljebb 50 százalékáig csökkentheti, és ezáltal a reklámadófizetési kötelezettségük is csökken.
A módosító javaslatok, valamint a törvény általános megítélése szempontjából elég karakteres vita alakult ki a bizottságban. Elsősorban azt lehetett látni, hogy a kormánypárti képviselők támogatták, kifejezetten támogatták a törvényjavaslat benyújtását, és támogatták a bizottság, illetve Vas Imre képviselőtársunk által elkészített módosító javaslatokat is.
Az ellenzéki képviselők a törvényjavaslattal kapcsolatban megosztottak voltak. A Jobbik képviselői alapvetően támogatták a törvényjavaslatot, az ellenzék, a szocialisták, az LMP, valamint az egytagú liberálisok ellenezték. (Dr. Schiffer András: Ott sem volt!) Arról volt szó az ő érvelésük szerint - elnézést, akkor az LMP nem nyilatkozott meg ebben a kérdésben; a másik oldal a sajtószabadság megcsúfolásának, a sajtószabadság elleni támadásnak értékelte ezt a törvényjavaslatot.
A többségi kormánypárti vélemény elég karakteresen megjelent abból a szempontból, hogy kifejtettük többen is, hogy a törvényjavaslatban megfogalmazott adónem, az adó kiszabásának módja alapvetően illeszkedik az immár öt éve gyakorolt adózási politikánk logikájához. Nevezetesen arról van szó, ahogy a miniszter úr előbb vázolta, hogy a munkát terhelő adókat nem növeljük, a munkát terhelő adókat csökkenteni kívánjuk, ellenben azoknál a területeknél, ahol kevés a hozzáadott érték vagy kvázi monopólium tetten érhető és mondjuk, az is, hogy a munka világában, a munkahelyteremtésben nem járnak élen, ott bizonyos különadókat szabunk ki annak érdekében, hogy a társadalmi igazságosság, a közteherviselés még markánsabban és még jobban tudjon érvényesülni.
Úgy látjuk, a többség úgy látta, hogy ezekkel a célokkal kell azonosulni, és nem kell követni az ellenzéknek azt az érdekes megközelítését, amely attól teszi függővé az adó helyességét, illetve a törvényjavaslat módosítóiban megfogalmazott kedvezmény indokoltságát, hogy vajon kik azok az adóalanyok, akiket ez érinthet, ugyanis a vita a bizottságban erre is fókuszált, erre is kitért. Azt vitatták az ellenzéki képviselőtársaim, azt kérdezgették, hogy melyek azok a médiaszolgáltatók, akiket a reklámadó csökkentésének lehetősége kedvezőbb helyzetbe hozott. Én azt tudom nekik mondani, hogy ha így érdeklődtek ezek után, akkor nyugodtan megnézhették volna a cégnyilvántartásban található médiaszolgáltatók letett mérlegösszesítőjét, beszámolóját, abból mindenki megtudta volna. Mi ezzel nem foglalkoztunk. Mi azt gondoltuk, hogy tekintettel az szja-ban is jelentkező és taóban jelentkező elmaradásra, e két adónem vesztesége, elhatárolt vesztesége lehet csak indoka az adócsökkentésnek.
Egyébként ahogy az előterjesztő is elmondta, összességében a sajtószabadság gerincét jelentő helyi lapokat, helyi médiumokat, az irodalmi lapokat és egyéb folyóiratokat nem érinti az adó megjelenítése. Igazából azt kell mondanom, egy olyan túlzott jövedelemkoncentrációnak az igazságosság és a közteherviselés nevében történő elvonását jelenti majd a jövőben az adó megállapítása, amit mindenféleképpen támogatni kell, mindenféleképpen az eddigi gazdasági eredményeiket igazoló adópolitika folytatásaként kell értékelni.
(9.10)
Ezért a Törvényalkotási bizottság a törvényjavaslatot megvitatásra és elfogadásra javasolja.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
