NÉMETH SZILÁRD ISTVÁN
NÉMETH SZILÁRD ISTVÁN
NÉMETH SZILÁRD ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Megpróbálok most egyszer felszólalni, és ha nem lesz különös indoka, akkor már a zárszót nem mondanám el.
Kapcsolódnék Tukacs képviselőtársamhoz. Június végén és július elején tárgyaltuk ezt a törvényjavaslatot. Akkor úgy fejeztem be mondandómat, hogy azon túl, hogy természetesen a fogyasztók érdekeit kívánjuk szolgálni ebben a törvényjavaslatban, már eleve egy nagyon komoly társadalmi vitán ment át maga az a tény, amit beépítettünk a törvényjavaslatba. Arra kértem mindenkit, minden képviselőtársamat, a szakmai szervezeteket, érdekképviseleteket, de a televízión keresztül erre kértem a tisztelt polgárokat is, hogy ha van hozzáfűznivalójuk, kiegészítenivalójuk, akkor ezt osszák meg velünk. Hamarosan erről néhány adatot fogok mondani. Ellenzéki képviselőtársaimtól az elmúlt két és fél hónapban ilyen javaslatot nem kaptam.
Természetesen ennek ellenére kritizálhatják azt, hogy az utolsó pillanatban is csiszolunk, változtatunk ezen a törvényjavaslaton. De higgyék el, úgy, ahogy Selmeczi Gabriella képviselő asszony elmondta, mindösszesen az volt a cél a mai módosítással, hogy az úgynevezett követeléskezelési piacot, ami nagyon sok kívánnivalót hagy maga után - akik ebbe a követeléskezelési piacba belekeverednek mint fogyasztók, el tudják mondani, milyen jellegű problémákkal találkoznak nap mint nap - teljes egészében szeretnénk átalakítani. Ezen dolgozik egyébként az Igazságügyi Minisztérium. Még az alapelveket is meghatározhatjuk, mert ennek egységesnek, átfogónak és természetesen fogyasztóbarátnak kell lenni. A fogyasztóbarát jellegét pedig az állam, az állami kontroll, az állami beavatkozás lehetőségének kiszélesítésével próbáljuk meghatározni, természetesen úgy, hogy egyébként a vállalkozások se szenvedjenek csorbát, akik a másik oldalon állnak ezen a piacon. A tisztességes hazai vállalkozásokról beszélek természetesen.
Nos, úgy, ahogy többen említették, ez a törvény a fogyasztók érdekeit kívánja szolgálni, a fogyasztók érdekeit kívánja megnövelni azon a közszolgáltatási piacon, amit a rezsicsökkentés is jellemez. Nagyon jól tudjuk, hogy 2010-ben, a kormány átvételekor olyan adatokkal szembesültünk, amelyek teljes egészében megdöbbentettek bennünket. 2002 és 2010 között 15-ször adtak a Gyurcsány- és Bajnai-kormányok lehetőséget arra, hogy a gáz és az áram ára, a háztartási gáz és áram ára növekedjen. Ezzel sikerült azt elérni, hogy a szabad piacon olcsóbban lehetett beszerezni köbméterenként vagy kilowattóránként az energiát, mint egyébként a védett egyetemes szolgáltatási piacon. Ezért még olyan cégek is be tudtak ebbe a szolgáltatásba nyomulni, amelyeknek vajmi kevés közük volt ehhez a szolgáltatói piachoz.
Az emberek pedig olyan kemény sarcot kellett hogy fizessenek, jól értik, sarcról beszélek, meg kellett fizetni azt az elmaradó bevételt a cégeknek, a külföldi tulajdonú cégeknek, ami megnyomorította a magyar családokat. Közel 150 milliárdos adósságot halmoztak föl, kifizetetlen csekkek halmaza jellemezte ezt a piacot, és az Eurostat adatai alapján mi, magyarok fizettük a legmagasabb gázárat és a második legmagasabb villanyárat az Európai Unióban. Kellett valamit tenni. Elsőként be kellett fagyasztani ezeket az árakat. És amikor az ország költségvetésének, az ország gazdasági helyzetének, foglalkoztatási helyzetének rendbetétele után, amikor kezdett az ország abból a mély gödörből kiemelkedni, amiben itt tetszettek hagyni, akkor nyílt lehetőség arra, hogy valódi rezsicsökkentő politikát indítsunk el, valójában csökkentsük a családok terheit, és elérhessük azt a célt, amit mára már büszkén a magunkénak mondhatunk, hogy Európa egyik legolcsóbb háztartási energiáját fizetik a magyar családok.
Ehhez három komoly lépésre volt szükség, mind a három lépést megtettük. Gyakorlatilag már csak egy van előttünk. Ugye, a gáz ára csaknem egyharmadával, a villany ára több mint egynegyedével és most október 1-jétől pedig újabb 3,3 százalékkal fog csökkenni a távhő ára. Ezen túl még hat területen is beavatkozott a kormány, ez is jelentős kiadáscsökkentést jelentett a családok, a magyar családok, a magyar fogyasztók érdekében. Ahogy meghatározta itt Selmeczi képviselő asszony, a magyar kormány, a mostani magyar kormány egyértelműen hitet tett a magyar családok megvédése és a magyar fogyasztók érdekeinek képviselete mellett. Az energiaárak mellett csökkent a hulladékszállítás, az ivóvíz, a csatorna, a szippantott szennyvíz, a palackos gáz és a kéményseprés ára is.
(15.20)
Sőt, mondhatjuk azt, hogy a kéményseprés és a szemétszállítás ára - mivel előtte sikerült rendesen a kártyákat megkeverni - egyes helyeken akár 40-60 százalékkal is csökkent. Mondjuk, Budapesten a kéményseprés ára 44 százalékkal csökkent ennek az intézkedésnek a megtétele után.
A rezsicsökkentésnek nagyon komoly pozitív hatásai voltak a fogyasztók életében is, hiszen az emberek elhitték, látták azt, hogy itt évtizedekig nincs csökkenés.
Látták azt, hogy itt a kormány tartja a szavát, ezt egyébként 2014 áprilisában és májusában honorálták azzal, hogy ismét kétharmadot kapott a Fidesz-KDNP-kormány, és elsöprő győzelmet aratva tud nemzeti érdekeket, hazai érdekeket, magyar érdekeket képviselő képviselőket küldeni az Európai Parlamentbe.
Egyértelmű volt az emberek számára, hogy rég meg nem oldott fogyasztóvédelmi problémáikat - az óracseréket, a számlázást, a túlszámlázást, a számlázás gyakoriságát, mindent, ami zsebbe vágó kérdés - valamilyen formában megoldhassuk. Így került sor azokra a komoly intézkedésekre, mint például a szolgáltatói kötbér meghatározása: egy végre nem hajtott rezsicsökkentés vagy egy nem megfelelően végrehajtott, vagy nem megfelelően tájékoztatott rezsicsökkentés után akár 10 ezer forint kötbért is köteles a szolgáltató fizetni a fogyasztóknak.
Több százezer ilyen számlával találkoztunk. Ezeket az ügyeket napi szinten sikerült a valóságban, a gyakorlatban rendezni. De felemeltük például a 100 millió forintos büntetési tételt 500 millió forintra, jelezve ezzel a szolgáltatóknak, hogy itt gyakorlatilag nem babra megy a játék, nem lehet kukoricázni az emberek életével. Ez a szolgáltatói piac is valódi piacként kell hogy üzemeljen. Az, akinek minden egyéb túlhatalma megvan, mert ezt a túlhatalmat egyébként szerződésekben biztosították nekik másfél évtizeddel ezelőtt a szocialista-szabad demokrata kormányok, ezekből szépen vissza kell vágni, és Magyarországon ezen a szolgáltatói, a közszolgáltatói piacon olyan szolgáltatást kell nyújtaniuk, amely a magyar emberek számára, a magyar családok számára itt megfizethető a fizetésükhöz, illetve az ellátási formákhoz, például a nyugdíjhoz képest, és biztonságos, kiszámítható szolgáltatást kell kapniuk ezeknek az embereknek.
Ezt az extraprofitot nem lehet többé kitalicskázni az országból. Másfél évtized alatt csaknem 1100 milliárd forintot vittek ki hivatalosan, a nem hivatalos részről persze gyakorlatilag nem is tudunk, hanem itt kell fölhasználni, vissza kell majd forgatni az ellátás biztonságára, és vissza kell azoknak az embereknek adni azt a pénzt, amit egyébként évtizedeken keresztül kiszedtek, kihúztak a zsebükből.
A mostani törvényjavaslat is tovább erősíti a fogyasztók szerepét, a fogyasztók érdekét. Két dolgot mondanék. Már említette képviselő asszony is többek közt a fogyasztóvédelmi referensek helyzetének egyértelművé tételét vagy pedig a tájékoztatást. Itt a honlapkérdésről beszélek természetesen; ezeknek a meghatározása: milyen módon, hogyan, milyen információkkal, milyen gyakorisággal kell kapcsolatot tartani a fogyasztókkal.
Nos, kedves képviselőtársaim, arra kérem önöket, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatot a magyar családok, a magyar fogyasztók érdekében szíveskedjenek szavazatukkal is támogatni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
