IKOTITY ISTVÁN (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tavasszal és nyár elején az LMP számos alkalommal hívta már föl a figyelmet, hogy az előző tanévben gyászosra sikeredett a tankönyvterjesztés, a könyveiket későn megkapó és hosszabb időn át tankönyv nélkül maradt diákok száma rémisztő volt. Ezt több alkalommal és parlamenti államtitkár levelével támasztottuk alá.
Igyekezetünket, aggódásunkat nemcsak itt a parlamentben, hanem több területen kifejtettük, és bízunk benne, hogy egy kicsit talán ez is közrejátszott abban, hogy mostanra, azt kell mondjuk, a sok negatív előítélet után oda jutottunk, hogy gratulálnunk kell, valóban ez a mostani terjesztés… - Rétvári államtitkár úr szája fülig ér, ilyen dicséret egy kis párttól. De vajon dicséret-e az, amikor az, ami jár, tehát a tankönyvek eljutnak időben oda, ahova kell, a diákokhoz, és ez úgy történik, hogy közreműködik a rendőrség, közreműködnek a közmunkások, és lényegesen több forrást használnak föl erre, mint korábban? Hiszen nem feltétlenül csak a rendőrök és a közmunkások költségére gondolok itt, hanem arra is, hogy 20 százalékban lett megjelölve a tankönyvterjesztés haszonkulcsa. Korábban ez lényegesen alacsonyabb volt, és azt is a piac fizette, a tankönyvkiadók.
No de a tankönyvek minőségével jelentős probléma van. Ami itt elhangzott, amit a sajtóban lehet látni, ez csak a jéghegy csúcsa, ezek az úgynevezett bakik, ezek a sztereotip és sértő tartalmak. Sokkal nagyobb probléma van: strukturális, tartalmi és nyelvezeti. Nehezen érthető nyelvezetekről van szó, és összeollózásokról, húsz évvel ezelőtti tankönyvek szövege található meg, köszön vissza a jelenlegi könyvekben. Köszönöm.