SNEIDER TAMÁS
SNEIDER TAMÁS
SNEIDER TAMÁS (Jobbik): Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Örömteli tény, hogy a korábbi szocialista kormányzás időszakával összehasonlítva egyre jobban terjed Magyarországon az önkéntes munka, az önkéntes segítői tevékenység. Az önkéntes munka személyiségformáló, valamint elsősorban vidéken alkalmas a kisközösségek erősítésére is. Számos program működik, elég, ha például a katolikus, a református és az evangélikus egyház közös „72 óra kompromisszum nélkül” címet viselő akcióját említem.
Az önkéntesszervezetek, az önkéntes segítői tevékenységben részt vevők száma fokozatosan nő, ami jól mutatja a magyar emberekben alapvetően meglévő igényt az ilyen tevékenységre. A szociális területen, a környezetvédelem, az állatvédelem, az oktatás és sajnos időről időre az árvízvédelem területén is láthatjuk, hogy az önzetlen és segítő kezekre szükség van.
Azt gondolom, hogy honfitársaink tekintélyes lélekszámú csoportja azonban annak ellenére sem érezte meg az önkéntes munka örömét, hogy a segítő szándék minden bizonnyal megvan benne. Ugyanakkor mások a kisközösségeikben mindezt úgy teszik, korrepetálások, téli tüzelő felhasogatása, bevásárlás s a többi formájában, hogy azzal a lehetőségeikhez mérten aránytalanul nagy terhet vállalnak magukra. A hétköznapok hősei teszik a dolgukat, segítenek, ahol tudnak, időt rabolva nemcsak a szabadidejüktől, de a szeretteiktől is.
Tervezi-e a kormány legalább szimbolikus jelleggel kifejezni megbecsülését az ilyen, mondjuk úgy, hétköznapi hősök felé? Illetve milyen tervei vannak azoknak az önkéntes munkába történő bevonására, akik megszólítása mind ez idáig nem történt meg, de akikben kétségtelenül megvan a segítő szándék?
Várom a válaszát, államtitkár úr. (Taps a Jobbik soraiban.)
(16.30)
