DR. SZÉL BERNADETT,
DR. SZÉL BERNADETT,
DR. SZÉL BERNADETT, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Bevallom őszintén, hogy én ettől a törvényjavaslattól egy kicsit többet vártam, mert az előzetes beharangozások alapján ennek több funkciója lett volna, mint hogy pusztán a 2013-as változásokat, amelyek alaptörvényellenesnek minősültek, sok esetben kiküszöbölje. És szomorúan látom, hogy ezek nincsenek benne, holott a kormánytöbbség pont azért tartózkodott le egy olyan törvényt, ami kifejezetten alkalmas lett volna arra, hogy állami vezetőket, amennyiben például korrupciós botrányba keverednek és azt nem jelentik a feljebbvalójuknak, akkor elmarasztalta volna, vagyis egy olyan helyzetet hozott volna létre, hogy egy ilyet ne tehessenek meg.
És akkor azzal kezdem, hogy nagyon sajnálom, hogy ez a törvényjavaslat jelenlegi formájában ezt a helyzetet nem orvosolja. Tehát ha ez így elfogadásra kerülne, és a mögötte levő kormányrendelet ugyanúgy nézne ki, akkor Vida Ildikó adott esetben ugyanúgy nem lenne köteles arra e törvény értelmében, hogy jelentse az esetleges kitiltását az Egyesült Államokból. Bár egyébként hozzáteszem, hogy a mi értelmezésünkben már most léteznek olyan törvények, például a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény, amelynek értelmében ezt kötelessége lett volna megtenni.
Amennyiben ez nem így van, és ez a törvény mégiscsak alkalmas arra, hogy egy ilyen helyzetet kezeljen, akkor érdeklődve várom a kormányoldal reakcióját, de most így elsőre megvizsgálva ezt a szöveget meg ami mögötte van, meg a szándékot, úgy látjuk, hogy ez nem hoz előrelépést ebben a kérdésben.
És rögtön azzal kezdem, hogy egy nagyon egyértelmű társadalmi és egyébként politikai igény is megfogalmazódott arra, hogy egy olyan rendszere legyen az ellenőrzésnek, ami azt biztosítja, hogy ha egy nemzetbiztonsági ellenőrzés alá eső jogviszonyban álló kormánytisztviselő egy korrupciógyanú alapján, mondjuk, kitiltásra kerül egy másik országból, akkor ezt köteles legyen jelenteni. Tehát erre egyszerűen reflektálni kell ebben a törvényben, és én azt is gondolom, hogy egyébként egy kormányrendelet, mint olyan, önmagában nem megfelelő, törvényi garancia kellene rá.
A következő kritikai megjegyzésem arra vonatkozik, hogy én nem értem, hogy miért az éj leple alatt kell már megint egy ilyen fontos és kétségtelenül rendkívül fontos törvényjavaslatot megvitatnunk. Nagyon kevesen vagyunk itt a teremben, és azt gondolom, fontos lenne az, hogy a választópolgárok lássák azt, hogy egy ilyen kardinális törvényt milyen körülmények között és milyen vita keretében hozunk meg. Úgyhogy messzemenőkig nem értek azzal egyet, hogy a hétfői napirendet is megváltoztatva, amúgy is utolsó törvényjavaslatnak tették be ezt a törvényjavaslatot. Nagyon szeretném, ha végre a kormányoldal megértené, hogy a nyilvánosságnak egy alapvető eszköze az, ha az állampolgárok nyomon tudják követni a képviselők tevékenységét itt a plenáris ülésen. Nagyon nem tartom egyébként megfelelőnek azt, hogy itt este, nem tudom, 8 órás kezdéssel kell egy ilyennek nekivágni hétfő este.
Visszatérve a konkrét szövegre, alapvetően azt mondtam is, hogy egy létező alkotmányellenes szabályozásnak a korrekcióját kaptuk itt kézhez. Nagyon nagy hibát követett el szerintem azzal a kormányoldal, amikor a szokásos eszközt használta, és egy egyéni képviselői indítvány formájában, a közigazgatási egyeztetést kikerülve egy előkészítetlen törvényt tett le az asztalra, és a szabályozás nem is állta ki az alkotmányosság próbáját, maga az Alkotmánybíróság volt az, amely egyébként nagyon nagy többséggel kimondta, hogy ilyen formájában nem működhet ez a törvény ebben az országban.
(20.20)
Csak hogy felidézzük, hogy milyen problémák voltak vele: folyamatos adatgyűjtést tett volna lehetővé, a magánszféra legbensőbb titkait tárta volna fel anélkül, hogy valami konkrét ok lett volna, hogy ezt miért kezdik meg; az állampolgár, az érintett személy nem is tudott volna védekezni ellene, hiszen nem is tudta, hogy pontosan milyen mélységű meg irányú maga a vizsgálat, és egy készletező adatgyűjtésről volt szó. Felháborító, hogy ez a kombináció egyébként felmerülhet egy jogállamban. Úgyhogy az mindenesetre pozitív, hogy végre találkozhatunk egy olyan korrekciós kísérlettel, ami ezt a helyzetet megpróbálja feloldani, kezelni.
Konkrétan akkor ránézve erre a javaslatra. Már itt többet beszéltünk róla, hogy van öt pont, amit véleményem szerint külön kell vizsgálni, ezek azok a konkrét helyzetek, amelyekben a felülvizsgálati eljárás elkezdődhetne. Na most, ezzel kapcsolatban én nem vagyok maradéktalanul boldog, hogy finoman fogalmazzak, mert úgy látom, hogy önök megpróbáltak visszavenni abból a nyilvánvalóan alaptörvényellenes vagy alkotmányellenes szabályozásból, amit letettek az asztalra, viszont ez a kísérlet még mindig túlságosan tág és gumiszabályszerű rengeteg ponton ahhoz, hogy egy jól célzott és hatékony ellenőrzési rendszert tartalmazhasson.
De akkor nézzük konkrétan, hogy az egyes esetekben mi a helyzet, és én mit kifogásolok. Az első esetben arról van szó, hogy ha a jogviszony tartalma megváltozik, akkor kerülne sor ilyen felülvizsgálatra. Na most, azt gondolom, bizonyos esetekben ez tényleg így van, de ezt átfogóan és folyamatosan, tehát minden esetben előírni teljesen felesleges. Úgy is mondhatnám, hogy túlzó és szükségtelen, tehát itt valamilyenfajta szűkítést mindenképpen elő kellene irányozni. Most előrebocsátom az államtitkár úrnak, hogy az LMP módosító javaslatokat fog benyújtani ehhez a törvényhez, amit nyilván meg fogunk tudni vitatni; ezen a ponton mindenképpen megpróbálunk beavatkozni.
A második esetben itt arról van szó, hogy ha egy másik olyan jogviszonyba kerül az illetékes személy, ami szintén nemzetbiztonsági ellenőrzés alapjául szolgál. Itt megint felhívnám erre a figyelmét, hogy egy kicsit furcsa az, hogy egyáltalán nem veszi a szabályozás figyelembe azt, hogy közvetlenül megelőzően, az előző jogviszonyban volt-e ilyen követelmény vagy nem volt ilyen követelmény. Na most, ha van egy érvényes biztonsági szakvélemény, akkor teljesen felesleges újabb ellenőrzést előírni énszerintem.
A harmadik esetben ezt támogathatónak érzem, ha a nemzetbiztonsági ellenőrzés alá eső személy maga kéri azt, hogy legyen egy ilyen. Én azt gondolom, ez minden további nélkül megengedhető. Mindenki azt és annyira enged be egy másik személyt vagy intézményt a magánszférájába, amennyire kívánja. Nem tudom, hogy mennyire életszerű egyébként ez a helyzet, de azt gondolom, ezt nem lehet megtagadni, tehát ez nyugodtan legyen a törvényben, ezzel kapcsolatban nincsen kifogásom.
A negyediket azonban nehezen tudom értelmezni, mert itt többféle helyzet fennállhat, tehát itt a negyedik esetkör esetében. Ad absurdum én azt is elképzelhetőnek tartom, hogy ebbe még az is belefér, ha egy kormánytisztviselő vagy egy köztisztviselő, mondjuk, egy külföldi állampolgárral megiszik egy kávét, és mondjuk, baráti viszonyba kerülnek, azt is jelentenie kellene, és ez alapján a nemzetbiztonsági ellenőrzés elkezdődhetne irányában. Azt gondolom, hogy itt a XXI. századi Európában most már azért - hogy így fejezzem ki - nem a földönkívüliekkel való találkozásnak minősül az, ha az ember külföldi állampolgárokkal találkozik. Hogy ez most automatikusan okot jelentsen a nemzetbiztonsági ellenőrzésre, ezt egy kicsit abszurdnak tartom. Nem tudom, mi volt a jogalkotó célja, de mindenesetre azért szeretném felhívni a figyelmét, hogy ahogy a törvényjavaslatot olvassuk, ez simán értelmezhető így is, amit én problémásnak gondolok.
Viszont szintén akkor itt szeretném megemlíteni azt, hogy a másik esetben maga Tasnádi államtitkár úr is azt mondta, hogy cél az, hogy ne fordulhasson elő az, hogy korrupciógyanúba kerül egy kormánytisztviselő, és azt nem jelenti, tehát elvileg ebbe a pontba kellene szerintem ennek beleférnie, csak hogy mondanom kell, hogy emögött ott van egy kormányrendelet.
Itt két eset fordulhat elő. Mondjuk, ha a kormánytisztviselő, aki tudomást szerez arról, hogy korrupciógyanúba keveredik, nem jelenti be azt, hogy ez vele megtörtént, akkor a felülvizsgálatnak meg kellene történnie, csak kérdés az, hogy mondjuk, akkor honnan fog információt szerezni az illetékes szerv erről a tényről. Itt már látható, hogy semmiképpen nem tekinthető automatizmusnak, hogy megtörténik, hiszen a bejelentési kötelezettséget nem látom feltüntetve a törvény szövegében, és mint mondtam, a kormányrendelet is kibúvót ad, hiszen ha nem adna kibúvót, akkor már ebben a mostani botrányban is megtörténhetett volna a bejelentés.
Vagy ott a másik eset: a kormánytisztviselő bejelenti azt, hogy egy ilyen eset történt meg vele, és akkor viszont a másik oldalról kell mérlegelni azt, hogy akkor most felülvizsgálják vagy nem vizsgálják felül. Mindenesetre ott akkor az információátadás megtörtént, de ott is van mérlegelési lehetőség.
Szóval, én azt gondolom, hogy ez a négyes esetkör meglehetősen problémás a jelenlegi formájában. Mi ezt megpróbáljuk módosító indítványokkal letisztázni, egyrészt olyan módon, hogy ilyen túlkapások ne fordulhassanak elő benne, másrészt hogy egyértelművé váljon az, hogy ha egy ilyen helyzet előáll, akkor viszont a bejelentési kötelezettség fennálljon.
Az ötödik esetkörrel igazából nincsen problémám, azt gondolom, ez szükséges is meg egy jó irány is. Tehát itt arról van szó, hogy ha a nemzetbiztonsági ellenőrzés alapjául szolgáló jogviszonyban valamilyen információ jut az illetékesek tudomására, akkor ők elkezdik ezt a felülvizsgálatot. Azt gondolom, ez helyes irány, és ez némiképpen ilyen visszatérés is a 2013 előtti szabályozáshoz, úgyhogy ezt én tudom támogatni.
Ami a külső ellenőrzés problémájának a feloldását illeti, azt gondolom, a módosítás iránya jó, tehát jó az, hogy az ombudsman, az alapvető jogok biztosa hivatalból tud vizsgálatot indítani. Az is jó, hogy betekinthet az iratokba a korlátozásoktól teljesen függetlenül, és azt is természetesen üdvözlöm, hogy lehet újra panasszal élni a Nemzetbiztonsági bizottságnál, bár én is hozzáteszem, hogy nyilván a Nemzetbiztonsági bizottságnak is megvannak a korlátai és a feladatai ezzel kapcsolatban.
Összességében tehát azt tudom mondani, hogy volt ez a 2013-as megoldás, ami teljességgel elfogadhatatlan volt, és az Alkotmánybíróság ezt ki is mondta meggyőző többséggel. Ez most már kezd egy alkotmányos és az európai alapjogi minimumnak megfelelő szabályozáshoz hasonlítani, de azt gondolom, hogy ha a módosító indítványokat önök el fogják fogadni, amelyeket mi benyújtunk, akkor mondható az nyugodt szívvel, hogy ez előrelépés az előző állapothoz képest. Most még mindig egy igen túlzó kísérletet látok ebben arra, hogy a lehető legtágabb körben lehessen és folyamatában is lehessen ellenőrizni konkrét biztonsági kockázatra utaló körülmény nélkül.
Azt továbbra is el kell hogy mondjam, hogy azt viszont teljes mértékben elfogadhatatlannak tartjuk, hogy közalkalmazottak tömegeit figyeljék meg folyamatban, titokban, érdemi indokolás nélkül. Ilyen helyzetet mi nem tudunk támogatni, és látjuk ennek a veszélyét ebben a törvényjavaslat-szövegben, úgyhogy mi ezt módosító indítványokkal megpróbáljuk jobbá tenni.
Azt is el kell önöknek mondanom, hogy azért nyilvánvaló az, hogy különösen abban a jelenlegi kontextusban, ami megfigyelhető a XXI. században, amikor egyre több ellenőrzés és nyilvántartás történik nemzetbiztonsági okokból - itt gondolok a terrorizmus elleni harcra például -, én kifejezetten kérem arra a kormánytöbbséget, hogy a túlzó kiterjesztés helyett sokkal inkább egy olyan szabályozási környezetnek a létrehozására koncentráljon, amelyben az állami és az üzleti szféra kizárólag a hatékony működéshez elengedhetetlen személyes adatokat kezeli, és az emberek maguk tudják meghatározni, hogy a róluk szóló információkat kivel osztják meg. Tehát egyfajta mértékletességet szeretnék kérni a kormányoldal részéről, mert nyilvánvaló, hogy korunkban vannak olyan folyamatok, amelyek azt igénylik, hogy legyenek különböző ellenőrzések. Mindannyian tudjuk azt, hogy milyen problémák vannak ezzel kapcsolatban, viszont ez semmiképpen nem teremthet jogalapot arra, hogy olyan gumiszabályokat tegyünk le az asztalra, amelyekkel utána vissza lehet élni az egyes állampolgárok kárára.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket.
