TÓBIÁS JÓZSEF,
TÓBIÁS JÓZSEF,
TÓBIÁS JÓZSEF, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A 2015-ös költségvetési tervből világosan látszik, az Orbán-kormány nem készült fel arra, hogy egy szakmailag megalapozott, társadalmilag pedig valós költségvetést készítsen Magyarország számára, amely tükrözi a valós állapotát és a nemzetközi kihívásait. Pedig most igazán nehéz helyzetben van az ország, nehéz lenne ma ezt a költségvetést egy megalapozott, társadalmi helyzetét körültekintően figyelembe vevő modernizációs és szolidáris költségvetésnek nevezni.
Ezt a jelenlegi költségvetést egy olyan időszakban kívánja elfogadni a kormányzat, amikor országszerte utcai megmozdulások, tüntetések vannak, amikor érezhetővé és tömegessé válik az elégedetlenség. Ezek egyelőre a politikai tüntetések karakterébe tartoznak, és még nem éhséglázadások. De ez a költségvetés ezekre a problémákra és ezekre a kihívásokra, az ország valós helyzetére egyáltalán nem reflektál. (A Terembiztos Szolgálat munkatársai kiviszik az teremből az MSZP padsorai mögött elhelyezett zászlókat. - Apáti István közbeszól.)
Tisztelt Ház! Azt mondta az egyik képviselőtársam, hogy a jövő évre beterjesztett költségvetéssel a kormány hátat fordít a menzán ebédelő gyermekeknek, orvosoknak, ápolónőknek, betegeknek. Az elmúlt húsz év legveszélyesebb költségvetése, mert nemcsak a következő egy esztendőre, de a gyermekeink jövőjére is veszélyt jelent.
Látom, hallom, érzékelem mindenütt, ahol megfordulok, az emberek egyre inkább azzal a szorongással kelnek és fekszenek, hogy megint mindent elveszíthetnek, megint mindent elvehetnek tőlük, amiért megdolgoztak, amit szeretnének a magukénak tudni. (Tállai András: Rossz helyen jársz! Ne az MSZP frakcióülésére…!) Elveszhet a munkájuk, a megélhetésük, elvihetik az otthonukat, elveszthetik az értékeiket, a fizetésüket, a nyugdíjukat, oda lehet a biztonságuk. (L. Simon László: Miről beszél? - Révész Máriusz közbeszól.) Odajutottunk, húsz évvel a diktatúra bukása után, hogy egy ahhoz hasonló általános életérzés lesz lassan úrrá Magyarországon, mint amely uralkodott itt a világháborúkkal terhelt XX. században.
„Azt azért, tisztelt hölgyeim és uraim, a nagyszüleink nem gondolták volna, mi tagadás, én magam sem, hogy eljöhet még olyan idő, húsz évvel a diktatúra bukása után (L. Simon László: Huszonöt!), amikor a hatalmon lévők egy demokráciára és szabadságra alapuló rendszer keretei között nemcsak hogy megint mindent elvehetnek az emberektől, de még azt is megpróbálják elvenni tőlük, amibe utolsó szalmaszálként kapaszkodhatnának: a jövőt, a jövő reményét.” Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! 2009-ben Orbán Viktor mondta ezeket a szavakat. (L. Simon László: Akkor már jó!) Akkor már jó lenne, ugye? (Dr. Rétvári Bence: Azért nem értettük a húszat!) A helyzet viszont sokkal nagyobb.
Ma van valóságtartama mindannak, amit a miniszterelnök jelen pillanatban, 2009-ben megfogalmazott. Mára ugyanis több mint négymillió él létminimum környékén, a mélyszegénységben élők száma másfél millióra tehető. Több százezres nagyságrendben élnek ma Magyarországon azok a gyermekek, akik nem jutnak megfelelő élelemhez, megfelelő szociális, családi körülmények híján élnek és éheznek.
Azt mondják meg, tisztelt képviselőtársaim, akkor, amikor önök a gyermekétkeztetésből 20 milliárddal karcsúsítják a következő évi költségvetést, hogyan lesznek a jövő gyermekei felkészültek a munkaerőpiac kihívásaira. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Miről beszél?) Ferge Zsuzsa professzor asszonyt idézve, a kormányzat felelőssége, hogy másfél-kétmillió embert immár nemcsak az út szélén hagy, hanem belelöki őket az árokba, és még földet is szór rájuk.
Sajnos, önök következetesen nem értik, vagy szándékosan nem értve félresöprik az evidens tényt. Azzal, hogy az ország harmadát még szegényebbé teszik, kiutat, esélyt sem adva nekik, az egész országot teszik szegényebbé. És ez nem városi legenda, ezt önök pontosan tudják. Nemrégiben számos kutatás összefoglalójában kiemelkedő módon bemutatta, hogy 2007 óta több országban egyre nagyobb az elszegényedés, ezen belül a legnagyobb mértékű romlás Magyarországot érte, ahol az elmúlt hat év alatt 32 százalékkal nőtt azon gyermekes családok száma, akiknél előfordult, hogy nem volt pénzük élelemre. Az OECD-országokat vizsgáló kutatás során kiderült, a magyar gyermekes családok majdnem felében előfordult, hogy problémát jelentett az élelmiszer vásárlása.
Tisztelt Képviselőtársaim! Amennyiben önök elfogadják ezt a költségvetést, olyan ítéletet mondanak az ország majd’ fele felett, amely egyértelművé teszi, hogy önök lemondtak róluk. Önök mintha nem vennék észre, hogy ezzel nemcsak erkölcsileg buknak meg, de maradandó károkat is okoznak az egész ország számára. Eközben a konkrétumok szintjén önök úgy képzelik el az ország gyarapodását, hogy végletesen ketté kívánják szakítani az országot.
Először is: marad a 16 százalékos személyi jövedelemadó, amely minden kedvezménye ellenére is változatlanul a magasabb jövedelműeknek kedvez kizárólag. A kormány tehát továbbra is a fogyasztáson keresztül kívánja beszedni a legtöbb adót. Marad Európa legnagyobb, 27 százalékos áfája, ami mindenkit, de ezen belül szintén leginkább az alacsony jövedelműeket sújtja. Az alacsony jövedelemmel rendelkezők nagyobb arányban költenek élelmiszerre, és a kormánynak illene felismernie azt a tényt, hogy Magyarországon az Unió egyes tagországaihoz képest is magasabb az élelmiszerekre fordított kiadás aránya, az összes kiadásunk egynegyede.
A ciklus és talán a 2015-ös költségvetés legfelelőtlenebb javaslata az élelmiszerlánc-felügyeleti díj 60-szorosára történő emelése, amely leginkább a fogyasztói csoportoknak, azoknak az üzleteknek (Font Sándor: 300 milliárd forint forgalom felett!) teremt tehernövekedést… Természetesen önök már többször megígérték Magyarországon (Gőgös Zoltán és Font Sándor közbeszól. - Az elnök csenget.), hogy az önök által kivetett adókat nem terhelhetik át a fogyasztókra, az állampolgárokra, ehhez képest ma minden egyes olyan adó, amelyről önök azt állították, hogy az nem terhelhető át, mind megjelenik a lakosság fogyasztásának napi szintjén.
Tisztelt Képviselőtársaim! Hasonló, ha nem rosszabb a helyzet az oktatás esetében is. Hiszen a közoktatás finanszírozása terén, reálértékben számolva, 10 százalékos a csökkenés, ezen belül a középfokú oktatásnak nominálisan 25 százalékos támogatáscsökkenéssel kell számolnia a következő évben, ami nyilvánvalóan a gimnáziumi férőhelyeknek a kormány által szándékolt, drasztikus csökkenését eredményezi.
Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetési javaslatból az is világosan kiolvasható, hogy a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Alap kiadásai jövőre 646 milliárd forintra csökkenhetnek az idei 714 milliárd forintos előirányzat után. Ez közel 10 százalékos lefaragást jelent nominálisan. Ezen belül a családi támogatások 446 milliárd forintról 422 milliárd forintra csökkenhetnek, a korhatár alatti ellátásokra pedig 23 százalékkal költ kevesebbet a tervek szerint a kormány. A jövedelempótló, kiegészítő szociális támogatások teljes összege is csökkenhet. Önök az értelmetlen és indokolatlan állami költekezéseikhez a szociális kiadások csökkentésével teremtenek forrásokat. És ez a törvénybe foglalt cinizmus, tisztelt képviselőtársaim.
Mindezen túl, hogy kicsit máshova is rúgjanak, a béren kívüli juttatások kafetériarészének drasztikus adóemelésével rukkoltak elő. Bár Rogán Antal frakcióvezető úr félig meghátrált, de mégsem teljesen. Lehet, hogy több tüntetésnek kell lennie, hogy megértse a jelenlegi kormány, hogy a társadalom nem fogadja el az önök által annyira hangoztatott növekedést, erősebb Magyarországot és fejlődési pályát?
(11.20)
Hiszen a kormány a kafetéria körében az adómentes rész adóterhét 6 év alatt 0 százalékról 51,3 százalékra emelte. Ez egészen biztosan jó néhány vállalkozásnak azt a terhet jelenti, hogy nem tudja kifizetni a béren kívüli juttatásokat, ez pedig hátrányosan érinti a foglalkoztatást, a munkavállalókat. (Gúr Nándor: Szégyen! Szégyen!)
Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban, ennek a költségvetésnek - ahogy a Fidesz frakcióvezetője fogalmazott - vannak prioritásai. Ha valahonnan elvesznek, nyilván a plusznak valahol meg kell jelennie. Tovább folytatódik tehát a kormányzati tevékenység központosítása. A Miniszterelnöki Hivatal költségvetési előirányzata 227 milliárd forinttal, a 2014-es érték sokszorosára emelkedik. Nem is értem, hogy miért nem legalább direkt módon stadionokra költik; bár elképzelhető, hogy fel kell venni néhány tolmácsot is az internetes szakemberek mellé a kormányhivatalokba és a minisztériumokba.
A sport sem tartozik a mostohagyermekek közé, különösen a futball nem. Nem a szándékkal, sokkal inkább a mértékkel van gond: százmilliárdos nagyságrendben folytatódik a stadionépítés és -rekonstrukció Magyarországon.
A jövő évi költségvetés már számol a paksi beruházással 28 milliárd forintos előirányzati szinten. Az viszont nem derül ki a költségvetésből, hogy ezt az orosz hitelből hívják-e le jövőre. Annyit biztosan tudunk, hogy semmiféle háttértanulmány nem készült a beruházásról, vagyis a kormány vakon vág bele a következő száz év energetikapolitikáját meghatározó paksi beruházásba. Arról már nem beszélve, hogy a költségvetésben a jövő évben az MVM 50 milliárd forintos tőkeemeléshez jut, az viszont nem derül ki belőle, vajon erre mi szüksége lenne.
A kormány sokszor hangoztatott szándéka, hogy folyamatosan csökkenteni kell az államháztartási kiadásokat, azok GDP-hez viszonyított arányát. Ez a költségvetési javaslat ennek meg is felel, hiszen 0,9 százalékkal mérsékli a jelzett arányt. Az azonban több mint meglepő, hogy ezt úgy éri el, hogy az állam működési funkcióira fordított kiadások jelentősen növekednek, amiből viszont az következik, hogy a jóléti kiadások nagy rendszereire, az oktatásra, az egészségügyi ellátásra és a szociális kiadások előirányzataira egyfajta korlátozást, csökkentést vezet be.
Évtizedek óta egyetlenegy kormány nem tette meg, hogy a költségvetési javaslatból kifelejtse azt a táblázatot, amely az államháztartási kiadások funkcionális megoszlását mutatja. Ebből kiderült volna, az egyes adatokból egyébként kiszámítható módon, hogy az állam működési funkcióira fordított kiadások 2014-es szintjéhez képest a 7,6 százalékról 2015-ben 7,9 százalékra növekednek, amelyben fő szerepe van a kormányzat működési költségeinek; s az is kiderült volna, hogy a 2014-ben jóléti funkciókra költött 28,4 százalékos arányból önök jövőre pontosan 1 százalékkal kevesebbet kívánnak költeni. Ugyanez igaz a társadalombiztosítás és a jóléti szolgáltatások arányának 16,3 százalékról 15,5 százalékra történő csökkentésére.
Tisztelt Képviselőtársaim! Lehet trükközni, lehet propaganda segítségével a tények ellenkezőjét állítani, attól még a valóság nem változik meg. A Fidesz képviselőinek szólamai nem fogják a borítékokban a jövő évi havi bért növelni.
Teljes szemléletváltásra lenne szükség a kormányzat részéről, hogy felismerje, hogy a lehetőség Magyarország növekedésében a szociális ellátásokban, a foglalkoztatásban és a modernizációs programokban, a tudomány, a kutatás fejlesztésében rejlik. De addig, amíg a presztízsberuházások folytatódnak, itt tartunk, hogy a jövő évben is mind a stadionok, mind a Vár, mind a Városliget beruházásairól kell beszélni, miközben fordíthatná ezt az összeget a kormányzat a szociális feszültségek enyhítésére is.
Összességében azt kell hogy mondjam, hogy ez már a negyedik költségvetés, amit önök nyújtanak be. A szegénységi ráta ez alatt a négy év alatt folyamatosan növekedett Magyarországon (Dr. Rétvári Bence: Miért választottak minket újra? Lehet, hogy mégsem?); egyre inkább kiszolgáltatottá válnak társadalmi csoportok, lassan már osztállyá szerveződve, miközben a költségvetésben önök sem szándékukban, sem tartalmukban nem fogalmazzák meg, hogy megértették azt, amit a társadalom vár önöktől.
Őszintén szólva, én már azt is pozitív fordulatnak tekinteném, ha legalább nem lennének büszkék arra, amit művelnek; legalább némi alázatot tanúsítanának a valós helyzet iránt. Nagyon szeretném, ha már a közeljövőben olyan költségvetési jelszavakat hallanánk a kormánypárt részéről, amelyben a szegénység elleni fellépés költségvetéséről, a szociális feszültségek csökkentésének költségvetéséről vagy a Magyarország lakóinak érdekeit szolgáló költségvetésről folytathatnánk le egy szakmai és tartalmi vitát.
Erre azonban még várnunk kell. Legalább - ideálisan - három ilyen költségvetési vitát kell még lefolytatni egy amúgy alkalmatlan, bizonyos értelemben szakmailag nem kompetens és a jövő szempontjából perspektívát nem nyújtó költségvetésről. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban. - Font Sándor közbeszól.)
