GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, alelnök úr. A 2015. év költségvetése az én olvasatom szerint egy perverz újraelosztást hordoz magában. Tovább mélyíti a szakadékot, a szegények ellenében a szegénységet mélyíti, szélesíti.
Csak bele kell gondolni abba, hogy mi is történik. Mindegy, hogy személyi jövedelemadóról beszélünk, egykulcsos 16 százalékos mértékről, mindegy, hogy áfáról beszélünk, európai és világbajnoki csúcsot döntögető 27 százalékos áfáról, és ehhez illeszkedően még egyéb terhekről, ami az élelmiszereket érintő vizsgálatokhoz kapcsolódóan meghatvanszorozódik; látható módon olyan helyzet alakul ki, amely azt hozza magával, hogy az emberek messze döntő többsége azt éli meg, hogy rosszabb az ő számára az elkövetkezendő időszak, a jövő esztendő, mint amilyen akár még a korábbi is volt.
Mindezt megfejeli az is, hogy a legfontosabb érték, a gyermekek még nyomorúságosabb helyzetbe zuhannak. Magyarországon a gyermekek 35-36 százaléka gyakorlatilag elfogadhatatlan mértékű szegénységben sínyli a mindennapjait. Gyakorlatilag itt a környezetünkben létező országok vonatkozásában már csak egy hajszállal Bulgária az, aki ettől egy kicsit rosszabb helyzetképet tud felmutatni. Talán ezek is hozzátartoznak azokhoz a statisztikai adatsorokhoz, amelyek az embereket egyenként, külön-külön megérintik. Ezekről is érdemes beszélni.
Nem véletlen az, hogy amikor önök megszüntették az adójóváírás lehetőségét, nem véletlen az, hogy amikor önök az előbb említett áfa mértékének a növelését meghozták, akkor gyakorlatilag az a helyzet alakult ki, hogy 4,5 millió ember került a létminimum alá. Nem véletlen az, hogy egymilliónál több azoknak az embereknek a száma, akik dolgoznak, munkatevékenységet folytatnak, de a létminimumnál kevesebb forrásra, pénzre tudnak szert tenni. És tudják, az sem véletlen, hogy a megszerzett források tekintetében egyre távolodik a létminimum az emberek életében.
A közfoglalkoztatott embernek ez úgy nézett ki négy évvel ezelőtt, hogy volt 60 200 forintja, a létminimum magasabb volt, mint a minimálbér kézbe kapott összege, 77-78 ezer forint volt. Az is nagy különbség volt, 18 ezer forint. De a mai életében ez a helyzet úgy néz ki, hogy kap olyan 51 ezer forintot - tudják, az az ominózus 47 ezer, most már feltornázták 51 ezerre -, a létminimum összege meg 88 ezer. 36-37 ezer forintos különbség van.
(15.00)
Megduplázták a különbséget a közfoglalkoztatott kezébe kapott pénz és a létminimum közti különbség tekintetében, de nem az ember számára megkapott pénz javára, hanem a létminimum összegének a javára. No, hát ezt hozták önök az elmúlt négy esztendőben az emberek életébe.
De a minimálbér is hasonlóképpen néz ki. A minimálbér tekintetében is az a helyzet, hogy vásárlóerő-értékben az a minimálbér, amit az emberek a kezükbe vesznek, kevesebbet ér, mint annak előtte négy évvel ezelőtt, miközben önök plakátolták orrba-szájba azt, hogy hogyan és miképpen néz ki a minimálbér bruttó emelkedése. Igen, csak az nem a zsebekben jelenik meg.
De nem csak közfoglalkoztatottakról, minimálbéresekről lehet beszélni. Ránézek Kontrát államtitkár úrra, de bárki másra, és akkor az jut eszembe, hogy mi van a közszférában. Az van a közszférában, hogy ötödik esztendeje, amióta kormányoznak, a köztisztviselői illetményalap egy árva fillért nem változott, 38 650 forint öt éve. Előtte is egy év, kettő volt ilyen, de soha nem volt olyan a rendszerváltás pillanatától kezdve, hogy egy adott cikluson belül a köztisztviselői illetményalap ne nőtt volna. Nos, az önök négyéves ciklusában egy árva fillérrel nem nőtt.
Jöhetnek önök ilyen meg olyan kompenzációkkal. Akkor meg azt mondom önöknek, hogy nézzék meg a kafetériarendszert, mit csináltak azzal. Hat évvel ezelőtt a kafetériarendszer tekintetében az adómentesség volt jelen. Most meg? Jó esetben 37 százalékos mérték, de ha nem SZÉP-kártyával veszi majd igénybe a szolgáltatásokat az érintett ember, akkor szembesül a közel 52 százalékos mértékű teherrel 200 ezer forint feletti nagyságrendek esetében.
Szóval szo-szo, egy szó mint száz, azt akarom mondani, hogy önök olyan helyzetet hívtak életre, ahol a társadalom messze döntő többségének a helyzete nem javult, hanem rosszabbá vált, és közben a családi, a szociális támogatások mértéke csökkenő tendenciát mutat. De nem csak erről lehet beszélni. Arról is lehet beszélni, hogy ebben az idősávban meggyengítették a forintot. Emlékeznek rá? Emlékeznek a 265 forintos euróra? Emlékeznek a 180 forintos svájci frankra? Most emlékeznek arra, ami a mostani hetekben van, hogy 310 forint az euró vásárolható összege és 245 forint körül van a svájci frank. (Közbeszólások a kormánypárti sorokból.)
Azt akarom csak mondani, hogy akkor, amikor, nem megyek bele, a devizahitelesek megmentéséről, bármiről beszéltek öt évig és nem csináltak semmit, vagy amit csináltak, az szégyenteljes, majd elmondom azt is, hogy miért (Dr. Vas Imre nevet.), akkor azt kell hogy lássák… - igen, igen, azt kell hogy lássák, hogy olyan helyzetet hívtak életre, ahol megint csak elvesznek nagyon nagy összegeket az emberektől, majd egy kicsit nyalókaként visszaadnak, és azt mondják, hogy érezzétek jól magatokat. Ez az, amit el kellene felejteni, amit másképp kellene csinálni.
Azoknak az intézkedéseknek a sokasága kapcsán, amit önök életre hívtak, visszaszorul Magyarországon a beruházási kedv, ennek eredményeképpen nem a gazdasági szférában történő foglalkoztatásbővülések következnek be. Nem, a közfoglalkoztatottak országává teszik ezt az országot. Nincs azzal baj, hogy van közfoglalkoztatott, nincs. Azzal se lenne baj, hogyha minden közfoglalkoztatott értékteremtő munkát tudna végezni. Azzal már nagyobb a baj, hogy a pénzük egyharmadát elvették, és jóval kevesebb pénzt fizetnek a számukra, mint amit a korábbiakban fizettünk.
Eltagadott, torzított, mondhatom azt is, szembehazudós statisztikákkal próbálják meg virtuálisan azt a helyzetképet előállítani, hogy milyen jó szituációban élnek az emberek, de hát a valóság valójában nem ez. Nem ez! Matolcsy maga mondta, nem véletlenül menekült külföldre gazdasági menekültként 500-600 ezer ember. Nem véletlen az ma, hogy a statisztikákon keresztül a 8 órásokból 4 órásokat csinálnak, és ugyanúgy veszik számításba, mintha 8 órás lenne. Nem véletlen az, hogy a közfoglalkoztatottak százezreit a munkanélküli-ellátásból kivéve, a munkanélküli státusból kitörölve beviszik a foglalkoztatási státusba, miközben azért önök is tudják, hogy az adótermelés forintjai nem itt születnek.
Szóval, azt akarom mondani, hogy torzított képet próbálnak elfogadtatni a társadalommal, és ezzel próbálnak olyan helyzetet teremteni, mintha minden rendben lenne. Pedig hát tudni kell azt is, hogy mindezek mellett az a helyzetkép sem változott, ami az államadósság vagy a hiány tekintetében rajzolódott meg az elmúlt esztendőkben. Nem változott, nem pozitívabb a kép. Önök elkoboztak 3000 milliárd forint magánnyugdíjpénztári megtakarítást, és közben elégették ezeket a pénzeket, és közben az van, hogy az emberek azzal néznek szembe, hogy most is 83 százalékos például az államadósság mértéke.
A lehetséges bevételeket nem szedik be. Igen, vannak ilyenek, mondok én néhány ilyet. Offshore-cégeken keresztül áfacsalásokból fakadó – mezőgazdasági területre gondolhatunk, de sok minden másra - vagy a korrupcióból fakadó kérdések vonatkozásában. Nem szedik be, de felesleges kiadásokat viszont okoznak ennek az országnak. Jövőre nagyjából 50 000 millió forint nagyságrendben stadionépítésekre kívánnak pénzt fordítani. Megszorítanak, társadalmi konfliktushelyzethez közeli állapotot szülnek. Arra hívtuk már fel a korábbiakban is a figyelmüket, hogy nem kellene ezt tenni, nem ez használ ennek az országnak. Valójában az előbb említett fogyasztási adók tekintetében, vagyis az illetékek, gépjárműadók, sok minden egyéb más tekintetében kellene azon gondolkodniuk, hogyan csökkentsék a terheket, az emberek terheit.
Azt mondtam, devizában mondok néhány gondolatot; igen, mondok a devizahitelesekkel kapcsolatosan. Emlékezzenek vissza 2001-re, Orbán, Járai, Matolcsy nevét biztos ismerik. Oké, akkor tudják azt is, hogy így indult el a folyamat, itt indították útjára. Emlékezzenek vissza arra, hogy 2010-ben mi történt. Valószínű, Kósa, Szijjártó nevei sem ismeretlenek az önök számára. És amikor az árfolyam gyengítését megtették, emlékezzenek vissza, a végtörlesztés tekintetében, akkor, amikor olyan szégyenteljes törvényt fogadtak el a Parlament falai között… - tudják, önök, akik néhányan több tíz millió forintot végtörlesztettek, ezeknek a pénzeknek a forrását meg az eredetét a Nemzeti Adó- és Vámhivatal nem vizsgálhatta. Ez teljesen rendben van, hát így működik ez a kisvállalkozásoknál, a mikróknál is, őket sem lehet vizsgálni semmilyen vonatkozásban.
Emlékezzenek vissza arra, hogy 2014-ben, most, ebben az esztendőben az állami nyerészkedés gyakorlatilag a meggyengült forint vonatkozásában hogyan és miképpen történik a Magyar Nemzeti Bank vonatkozásában, és nem a költségvetés jut hozzá azokhoz a forrásokhoz, amelyekhez hozzá kellene jutni, és ma itt arról kellene tárgyalni, hogy azok a pénzek hogyan és miképpen használódhassanak fel.
Lebegjen a szemük előtt mindig az, hogy a szociális kiadások csökkentése tekintetében a családi pótlékot most jelesül mintegy 13 milliárd forinttal csökkenteni kívánják, a gyest mintegy 6,5 milliárd forinttal. A korhatár előtti ellátások tekintetében mintegy 36 000 millió forintos csökkentést tesznek. Korhatár előtti ellátások: 2014. december 31-én lejárnak a folyamatok. De végig kell gondolniuk, mit akarnak önök e tekintetben tenni. Vagy a nyugdíjnál, amikor 9,1 százalékát a megtermelt anyagi javainak fordítják erre, ami csökkenő mérték a tavalyihoz képest. A tb-alapokhoz való hozzájárulás is csökken. Az önkormányzatok is kevesebb pénzt kapnak.
Befejező gondolatként csak annyit mondok önöknek, a Nemzeti Foglalkoztatási Alap vonatkozásában egy tétel van, ami növekvő. Tudják, ez a Start-munkaprogram, a közmunkaprogram 270 milliárdos összeggel. De minden más, az aktív foglalkoztatáspolitikára, passzív eszközökre fordított pénzek csökkennek. Három példát mondok: a foglalkoztatási és képzési támogatások tekintetében 21 000 millió forinttal kevesebb, a járulékkedvezmények tekintetében 5300 millió forinttal kevesebb, a szak- és a felnőttképzés tekintetében 9500 millió forinttal kevesebb pénzt fordítanak most, mint 2010-ben. Közben a szakképzési hozzájárulás vonatkozásában viszont 13 500 millió forinttal többet szednek be a vállalkozásoktól.
Önöknek ez a politikájuk, és közben a tudás megszerzésének a lehetőségét is elveszik a mai fiataloktól. Ez a szégyen, ezen kellene változtatni, a költségvetés módosítóit ebbe az irányba kellene terelni. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)
