DR. CZOMBA SÁNDOR
DR. CZOMBA SÁNDOR
DR. CZOMBA SÁNDOR nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Anélkül, hogy sokat veszítenék a Fidesz idejéből, engedjék meg, hogy néhány fontos gondolatot tegyünk az asztalra foglalkoztatáspolitikai kérdések kapcsán. Hiszen költségvetésről van szó, valóban nem mindegy, hogy a 2015. évi költségvetés sarokszámai, számai tartalmaznak-e arra lehetőséget, hogy 2015-ben elsősorban a versenyszférában tud-e nőni a foglalkoztatás.
Engedjenek meg itt néhány gondolatot ezzel kapcsolatosan! Az ma már senki számára nem kérdés, hogy végre 22 év után Magyarországon most már 11. hónapja 4 millió fölött van a foglalkoztatotti létszám. A magyar kormány 2010-ben egy világos program mentén döntött úgy, hogy a foglalkoztatást mindenképpen növelnünk kell. Itt a kérdés az volt, hogy vajon várjuk-e meg, ameddig a válságból való kilábalás időszakában a versenyszféra is képes lesz olyan foglalkoztatásbővülést produkálni, amilyet mi szeretnénk, és addig segélyen tartsunk-e több százezer embert. Vagy ne ezt az utat válasszuk, hanem adjunk, amíg nincs versenyszférás foglalkoztatás, a közfoglalkoztatáson keresztül munkabért és nem segélyt több százezer ember számára egyébként az ország olyan térségeiben, területein, ahol a mai napig nincs a versenyszféra jelen úgy, ahogy szeretnénk.
Mi a második mellett döntöttünk, és szerintem az élet bennünket igazolt. Mert 2013 második felétől kezdődően gyakorlatilag a Magyarországon létrejövő új munkahelyek döntő többsége a versenyszférában jött létre - pont. Szerintem ezen nem érdemes vitatkozni, mert a KSH is egyértelműen látja. De a KSH-nál talán fontosabb… - ugye, Gúr képviselőtársam is jelezte, hogy de csak a statisztikák meg a kozmetikázás.
Képviselőtársaim! Ha csak a statisztikázás ment volna foglalkoztatásügyben, akkor a Fidesznek most nincs kétharmada. Ez szent meggyőződésem, hiszen a statisztikából nem lehet megélni. És a statisztika alapján azok a szerencsétlen sorsú emberek, amit Morvai Krisztina is jelzett… - hogyne, én is kapok naponta ilyet meg ehhez hasonlót államtitkárként is meg Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei emberként is. Messze nem tartunk ott, ahol szeretnénk, persze. Rengeteg még a probléma, rengeteg a baj, hogyne. Nagyon jó lenne, ha a minimálbér emelkedne, hogyne! Nagyon jó lenne, ha a létminimumhoz közelebb állnánk. Az sem igaz, csak egy zárójelet nyitok egyébként, hogy a létminimum és a minimálbér közötti arányos eltérés, ugye, 70 százalék volt 2011 környékén, most 74 százalék körül tartunk. Persze, ez is nagy különbség még, de a tendenciát érdemes itt figyelni.
Ugye, elhangzott az, hogy részmunkaidősítünk, és így javul a statisztika. Tisztelt Képviselőtársaim! Ma Magyarországon a durván 4 millió 200 ezer emberből 3 millió 900 ezren teljes munkaidőben dolgoznak, és nagyságrendileg 300 ezren részmunkaidőben. És folyamatosan csökken a részmunkaidőben foglalkoztatottak száma - pont. Ezen is lehet vitatkozni, csak nem nagyon érdemes, mert a számok, azt gondolom, makacs dolgok.
(15.20)
Nemzeti Foglalkoztatási Alap: itt szeretném felhívni a figyelmet, és a későbbiekben is, ha valaki az alapot csak úgy olvasgatja, hogy az előző évhez képest a különböző sorokon mennyivel kevesebb összeg mutatkozik, akkor matematikailag valóban ez jöhet ki. Csakhogy arra szeretném felhívni mindannyiuk figyelmét, nem véletlen mondjuk, hogy az összes uniós forrás mintegy 60 százaléka gazdaságfejlesztésre fordítódik, ezen belül mintegy 1200 milliárd forint munkahelyteremtésre, munkahelyfejlesztésre. Minden olyan lehetőséget, ahol uniós forrást tudunk kiváltani és hazai forrásokat tudunk menteni, igénybe kívánunk és igénybe is fogunk venni. Erről szól az, amikor látnak esetleg 13 milliárd mínuszt az egyik soron, de nagyon könnyen valószínű, sőt egészen biztos, mondhatom önöknek, hogy a 13 helyett, mondjuk, 18 milliárd pedig az uniós forrásalap felhasználásánál jelentkezik.
Magyarul, a munkahelyteremtésre rendelkezésre álló forrás a következő évben is biztosítva lesz, lesznek olyan sorok, ahol még nagyobb mértékben, a különböző ellátások. Különösen az álláskereső járadékkal kapcsolatban pedig azzal, hogy kevesebb látszik a soron, azt prognosztizáljuk, hogy csökkenni fog a létszám. De itt szeretném felhívni a figyelmet, hogy felülről nyitott ez a sor, tehát magyarul, ha ne adj’ isten, nagyobb igény jelentkezik, akkor természetesen a költségvetésnek e tekintetben jót kell állni és jót is fog állni.
S ha már itt van a szó nálam: a szakképzéssel és képzéssel kapcsolatban nincsenek már itt azok, akik bevágták a féltéglát és elvonultak, ezért nem is nagyon szeretnék érdemben vagy súlyosan reagálni rá, de azért néhány gondolatot engedjenek meg a képzéssel, illetve általában a szakképzéssel kapcsolatban. Jelen pillanatban a demográfiai probléma az egyik probléma. 1990-ben a 8. osztályban 175 ezer diák végzett, míg tavaly 120 ezer. Harmadával csökkent a létszám, ez súlyos probléma.
A másik a strukturális probléma. Miközben a létszám csökkent, úgy néz ki, hogy ’90-ben is nagyjából 40 ezer gimis és 40 ezer szakközepes végzett, és 90 ezer szakiskolás. Tavaly 43 ezer szakközépiskolás, 36 ezer gimnazista és 25 ezer szakiskolás, miközben az ipar keresné a hegesztőt, a bádogost, az automatizálási technikust, a gépészmérnököt, és sorolhatnám tovább, de nincs. Ha innen keresünk maszekban, bádogos sincs, meg ha építőipari cég keres, akkor sincs. Magyarul, tegyük az asztalra a problémát, és nézzük meg, hogy hogyan lehet a képzési rendszerbe úgy beavatkozni, hogy a munkaerőpiac igényeihez a korábbihoz képest jobban igazodjon ez a csökkentett, kevesebb létszám, hiszen demográfiai probléma van.
S az én olvasatomban - már bocsánat, hogy egyszerűsítem a dolgot - az, hogy a hegesztőt hány g-vel kell írni, nem érettségi kérdése, ezt az általános iskolában kell megtanítani. Mi itt vitatkozunk és általában arról megy a vita, hogy érettségizzen le mindenki, az a tuti, és majd az érettségi után egy-két éves különböző felnőttképzésben elsajátítja a szakmát. Erre is lehetőséget kell adni, és most is van erre lehetőség, tehát nyitottá kell tenni a rendszert, átjárhatóvá alulról fölfelé és föntről lefelé is, de micsoda különbség van, mondjuk, aközött, ha valaki elvégez öt évet úgy, hogy négy évet a gimnáziumban kettessel végigvisz, kapja a pofonokat az élettől, majd rájön, hogy a kettes érettségijével a világon semmit nem tud kezdeni a munkaerőpiacon, keres gyorsan magának egy egyéves továbbképzést, talál is egyet, de eltelt öt év az életéből - egy szakmát egy év alatt nyilván nem lehet úgy elsajátítani, mint a szakiskolában három év alatt -, és a munkaerőpiacon gyakorlatilag folyamatos mozgásban lesz. Ugyanezt az öt évet eltölthette volna úgy is, hogy beiratkozik egy hároméves szakiskolába, a három év alatt nemcsak papíron, hanem ténylegesen elsajátít egy szakamát, ráfejel két évet, ha lehetősége van rá - és jogszabályi lehetőség most is van erre -, ugyanúgy az érettséginél tart és szakmánál, de micsoda különbség van a kettő között.
Tehát mi azt szeretnénk, ha a pályaválasztás valóban úgy nézne ki, hogy mindenki a képességeinek, adottságainak, lehetőségeinek megfelelően tudjon szakmát választani. S kedves képviselőtársaim, ne riogassanak azzal, hogy a gimnáziumi osztályok száma fele lesz, meg nem tudom, mennyi lesz. Felelős kormányzati politikus semmilyen számadatot nem mondott azzal kapcsolatban, hogy hogyan és milyen módon kívánjuk átalakítani. Mindenkinek, akinek a tehetsége, adottsága megvan és szeretne főiskolára, egyetemre menni, azoknak elsősorban a gimnáziumot javasoljuk. Itt azért szeretnék egy felkiáltójelet odatenni, hogy a szakképző iskolák érettségit is adnak, és még egy év ráfejeléssel technikus minősítést is, amivel urambocsá, sokkal szélesebb spektrumon tudnak a munkaerőpiacon elhelyezkedni.
Kedves fiatalok - bár ilyenkor kevesen szoktak bennünket hallgatni, meg kevesen terhelik magukat, különösen a fiatalok közül azzal, hogy a parlament adását nézik, de szeretnék nekik innen is üzenni -, mindenkinek a sorsa fontos számunkra, de ahhoz, hogy azoktól a kínoktól, nyűgöktől, amiket a munkaerőpiacon meg a képzésben hurcolunk évtizedek óta, meg tudjunk szabadulni, és nagyobb esélyeket tudjunk számukra biztosítani, ehhez az átalakítások szükségesek. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
