DR. JÓZSA ISTVÁN,
DR. JÓZSA ISTVÁN,
DR. JÓZSA ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban egy terjedelmes szakmai előterjesztés a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló T/1760. számú előterjesztés. Nem szeretnék ironizálni, de azért megnyugtató, hogy a szaktárca nyújtotta be és nem Szatmáry képviselő úr, noha nagyon szakszerűen ismertette a biztosítás történetét, az egyéb hozzászólásában is úgy veszem észre, hogy korrekt előterjesztésre törekedett.
Nagy szükség volt már erre a szabályozásra, ugyanis a 2008-2009-es pénzügyi világválságból Magyarország elég nehezen kászálódott ki, tehát sok gazdasági elemző vitatkozott, hogy W típusú lesz-e a válság, tehát, hogy egy visszaesés, emelkedés után lesz-e újabb visszaesés, majd emelkedés. Hát Magyarországon sajnos lett, 2011-ben egy visszaesést produkált a kormány, és aztán van valami lassú kis emelkedés. Tehát a pénzügyi területnek a szabályozása, a biztosítékok növelése egyértelmű, hogy kormányzati feladat. Ebben nincs magára hagyva a magyar kormány, sem a szakmai szervezetek, sem az Európai Unió oldaláról. Ez az előterjesztés is alapvetően uniós jogharmonizációs indíttatású.
Az európai uniós szabályozásban a válság után először a hitelintézeti és az értékpapírpiaci szektor jelent meg, ahogy már elhangzott, a Bázel II-ként ismert folyamat hangsúlyt fektet a hitelintézetek tevékenységéhez igazodó tőke képzésére, védelmet biztosítva ezáltal a különböző típusú pénzügyi és működési veszteségek ellen. Ehhez a célkitűzéshez terjesztette be az Európai Bizottság 2007-ben a vonatkozó irányelveket a biztosítási szektorra vonatkozóan, a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról szóló irányelv, rövidített nevén a Szolvencia II. javaslatot. A jelenleg hatályos rendszer, azaz a rövid nevén Szolvencia I. betöltötte feladatát, végül is több évtizeden keresztül biztosította e területnek a szabályozását, ugyanakkor a válság utáni időszakban ez már elavultnak tekinthető.
A Szolvencia II. rendszer bevezetésével az Unió célja, hogy a biztosítási piacon a belső integrációt mélyítse, és az ügyfelek és kedvezményezettek fokozottabb védelmét biztosítsa. Az uniós biztosítók és viszontbiztosítók nemzetközi versenyképességének javítása is a szabályozás célját képezi a korszerűsítés mellett. A biztosítási szektort jelenleg is szabályozó 2003. évi törvény óta jelentős fejlődésen ment keresztül a piac is és a szabályozás is. Bővült a piaci szereplők köre, megnőtt a piaci szereplők száma, mennyiségben, választékban egyaránt gazdagodott az általuk terjesztett szolgáltatás.
A jogszabály megújítására ezért is szükség van azért, hogy a törvényben is megjelenjenek a pénzügyi válság óta felhalmozódott piaci és felügyeleti tapasztalatok. A javaslat célja helyesen egy, a kor követelményeinek megfelelő biztosítási törvény megalkotása, egyrészt a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről, egyáltalán hogyan indíthat egy ilyen vállalkozás, azon túl a gyakorlásáról szóló európai uniós irányelv átültetésének tesz eleget az előterjesztés, másrészt a hatályos hazai szabályozás egyes elemeinek a korszerűsítését is elvégzi. Hatálya kiterjed a belföldön végzett biztosítási, viszontbiztosítási, valamint azzal közvetlenül összefüggő tevékenységekre, és a biztosítási, viszonybiztosítási rendszer szereplőinek belföldi tevékenységeire, de nem terjed ki a segítségnyújtási tevékenység egyes válfajaira.
A minőségi követelmények tekintetében a felügyelés kockázatalapúvá válik, ami valahol érthető. Tehát kell lennie egy alapszabályozásnak, ugyanakkor a nagyobb kockázatú műveleteknél szigorúbb felügyeleti tevékenység indokolt. A közzététel, adatszolgáltatás, transzparencia mind elfogadható és támogatandó része az előterjesztésnek. Hasonlóan helyes újítás a határon átnyúló pénzügyi csoportokra vonatkozó külön szabályok kidolgozása és felügyeleti szempontból egységes kezelése. Ennek értelmében határon átnyúló felügyeletre is lehetőség nyílik.
Külön könyvben kapnak helyet az előterjesztés szerint a biztosításközvetítőkre vonatkozó szabályok. E szabályok a biztosítási közvetítésről szóló irányelv szabályain alapulnak. Lehet, hogy önmagában a biztosításközvetítésről egy parlamenti vitában nem kellene túl sok szót ejteni, ugyanakkor, ha azt nézzük, hogy a fogyasztóval, akit védeni kívánunk a törvény erejénél fogva is, ki van a legközvetlenebb kapcsolatban, akkor látjuk, hogy a biztosításközvetítők azok, számukból adódóan is, akik a legközvetlenebb kapcsolatot tartják a fogyasztókkal, így az ő tevékenységük akár jó, akár rossz irányba jelentősen befolyásolhatja a fogyasztóvédelmet is.
(16.20)
Tehát én a magam részéről helyénvalónak tartom, hogy külön könyvben kapnak helyet a biztosításközvetítésre vonatkozó szabályok, és a szabályok a biztosításközvetítésről szóló irányelv szempontjait követik. A Magyar Nemzeti Bank megnövekedett feladatai közé - helyesen - kerül ez be, ugyanakkor szabályozói szempontból célként jelenik meg az adminisztratív terhek szükséges mértékűre történő korlátozása, ami szintén nem hátrány.
A korábbi szabályozásnak megfelelően továbbra is lehetőség van biztosító és viszontbiztosító szövetkezeti formában történő alapítására, ennek a szabályait tovább pontosítja az előterjesztés. Meghatározza a szövetkezet alapításához szükséges pénzbeli hozzájárulás mértékét, illetve tiltja az immateriális javak nem pénzbeli hozzájárulásként történő szerepeltetését. Lehetővé teszi, hogy a szövetkezet tagjai olyan személyt válasszanak meg az igazgatóság, illetve a felügyelőbizottság tagjává, aki nem tagja a szövetkezetnek. Ez egyfajta szakmai szupport, szakmai erősítésre nyújt lehetőséget, mert nem biztos, hogy azok között a tagok között, akik egy szövetkezetet alkotnak, megvan feltétlenül az a szaktudás, ami egy-egy ilyen vezetési és felügyeleti feladat ellátásához szükséges, tehát ez egy értelemszerű és hasznos kiegészítése a szabályozásnak.
A korábbi biztosítási törvénnyel lényegében azonos módon szabályozza a kölcsönös biztosítóegyesületek működését, tekintetbe veszi - helyesen - a polgári törvénykönyv változását és az egyes biztosításspecifikus szabályok módosulását. A törvény meghatározza a biztosító és viszontbiztosító felügyeleti hatósága által kiadott, engedélyhez kötött tevékenysége folytatásának, módosításának és megszüntetésének alapvető szabályait. Ez is alapvetően a fogyasztók védelmét szolgálja, ugyanis a fogyasztót védeni lehet a működés oldaláról is, hogy jó kiszolgálást kapjon, de a legalapvetőbb fogyasztóvédelem az, hogy a pénze ne vesszen el; ez a tétel ezt szolgálhatja. Meghatározza a biztosítók reorganizációjára és felszámolására vonatkozó szabályokat, tételesen felsorolja a biztosító bejelentési kötelezettségeit, emellett rögzíti a felügyelet ellenőrzési jogosultságait; ez a jogbiztonság felé talán egy lépés.
A biztosító és a viszontbiztosító a felügyelet részére felügyeleti díj megfizetését is rögzíti. Ez érdekes, új eleme a szabályozásnak, ugyanis életszerű az, hogy akivel kapcsolatban a felügyeletnek egyre több dolga van a működésének a problémái miatt, az ne legyen teljesen következmény nélküli. Tehát ha többször kell a felügyeletnek a problémák miatt egy-egy társasággal foglalkoznia, akkor, ha nem is büntetés formájában, de felügyeleti díj formájában ennek azért legyen valami nyoma.
Nagyon helyesen meghatározza a biztosítók irányítási rendszerére vonatkozó általános irányítási keretszabályokat is. Rögzíti az eszközök és források értékelésére, a biztosítástechnikai tartalékokra, a szavatolótőkére, a minimális tőkeszükségletre vonatkozó szabályokat is, ez jelentős biztonsági kérdés a működést illetően. Régóta ismerjük ezt a szlogent, hogy „biztosítás - biztonság”, ez akkor igaz, hogyha maga a biztosítótársaság megfelelő biztonsággal tud működni. Rögzíti a prudens elvárást, amely előírja a biztosítók számára, hogy az eszközöket az ügyfelek legjobb érdeke szerint fektessék be, megfelelően kell illeszteni a befektetéseket és a kötelezettségeket, és kellő figyelmet kell fordítani az olyan pénzügyi kockázatokra, mint ami a likviditásból és a koncentrációs kockázatból adódhat.
Szabályozza a törvény az eszközök nyilvántartásának a szabályait és az abban foglaltak helyességéért való felelősség kérdését is. Ez az egyik kulcseleme a 2007-2008-ban Amerikában kibontakozó pénzügyi válságnak, hogy a helyességért való felelősség eltűnt. Tehát olyan társaságokra is jó igazolást adtak ki minősítő intézmények, amelyek már rég nem feleltek meg a prudens működés feltételeinek. Tehát ha a magyar szabályozásba ez idejekorán bekerül, ez nagyon helyes.
Pozitívumként, és a korábbiakhoz képest a javaslat újításaként említendő a határon átnyúló pénzügyi csoportok felügyelete, ez az uniós működési feltételek között egyértelműen pozitívum. Támogatható, hogy a tervezet a biztosítóegyesületeket kettéválasztja a kis biztosítókra, a 300 millió forint alattiakra és a fölöttiekre.
A közvetítők a biztosítóktól elkülönülve kerültek bele a törvénytervezetbe - helyesen -, ezen a területen lényeges változás, hogy a jelenlegi többes ügynökök, akik független biztosításközvetítőknek minősültek, ezentúl függő biztosításközvetítőknek minősülnek. Ugyanakkor a jutalékjogosultsági szabályokat is elég körültekintően leírja a törvény, tehát a biztosításközvetítői tevékenység is egy jogilag megalapozottabb működési keretet kap.
Mitől függ, hogy ügyfélbarát az előterjesztés? Itt van hiányérzetünk. Véleményünk szerint erősítendő a fogyasztóvédelem, elsősorban a kárrendezési határidők szigorítása területén. Tehát az általános működést, annak a pénzügyi biztosíték részét körültekintően, alapvetően az uniós szabályozást követve, jól leírja az új biztosítási törvény, viszont a kárrendezési határidők szigorításában szeretnénk erősítést.
Tekintettel arra, hogy az elmúlt időszakban a jogszabálytervezet társadalmi vitán is volt, és a szakmai szervezetek sem találtak benne olyan pontot, ami teljesen elvetendő lett volna, így a javaslat céljával és tartalmával az MSZP-frakció egyetért, és a fogyasztóvédelemre említett módosítások figyelembevételével tudjuk támogatni a törvény elfogadását. Köszönöm, elnök úr.
