L. SIMON LÁSZLÓ,
L. SIMON LÁSZLÓ,
L. SIMON LÁSZLÓ, a Miniszterelnökség államtitkára: Tehát a szocialisták egyértelművé tették, hogy ők bizony a külföldiek mellett vannak, a nagyáruház-tulajdonosok mellett vannak, és a magyar kis- és középvállalkozások ellen vannak. Önök valójában nem velünk vitatkoznak, hanem mindenki mással itt a parlamentben, hiszen hallottuk az első vitában a jobbikos képviselőktől, hogy teljesen egyetértenek a szándékkal, és hallottuk az LMP-sektől is, hogy teljesen egyetértenek a szándékkal; a megoldással van problémájuk, és így, ebben a formában nem tudják támogatni azt a megoldási javaslatot, amit a kormány önök elé terjesztett.
De az eredeti szándék legalábbis az LMP-től jön. Az a törvényjavaslat, amit korábban elfogadtunk az előző ciklusban, amely 2014. december 31-ig megtiltotta a 300 négyzetméternél nagyobb, új építésű bevásárlóközpontok létrehozását, az LMP-től jött mint kezdeményezés. Ennek a december 31-i határidőnek a lejártával kellett hozzányúlnunk a törvényhez, és egy új javaslattal a parlament elé állnunk. Tulajdonképpen Legény Zsolt képviselőtársam el is ismerte, hogy a törvényjavaslat kizárólag a plázastop fenntartását szolgálja, de abban az összefüggésben, ahogy ezt képviselőtársam elmondta, úgy mondta, mintha ez bűn lenne. De mi nem gondoljuk, hogy bűn, tisztelt képviselő úr.
Mi azt gondoljuk, hogy a mi kötelességünk a kis- és közepes magyar vállalkozások, a kis- és közepes magyar kereskedelmi szektor támogatása és megvédése. Ahogyan már miniszterelnök úrtól is hallottuk az azonnali kérdéseknél, amikor önök előjöttek a földkérdésekkel. Ugye, önök, ahogyan korábban is a nagygazdák és a nagy gazdaságok mellett voltak, úgy most is mellettük vannak. Ahogy korábban is a multinacionális vállalatok érdekeit szolgálták, úgy most is. Ez bizony a mai záróvitából is nagyon szépen kirajzolódott.
Minek a bizottság, teszi föl a kérdést Legény képviselő úr, akkor, hogyha egyébként a kormányhivatalban születik meg a döntés. Hát önök minden más esetben a szakmai előkészítést, egy-egy ügy társadalmasítását, több oldalról való megközelítését kérik számon a kormányon. Itt most pontosan erről van szó. Nem azt mondjuk, hogy a minisztériumok döntsék el, de a minisztériumok által delegált vezetők egyfajta döntéselőkészítő anyagot tegyenek le a végső döntést meghozó kormányhivatal asztalára. Hát önök minden más esetben ezt kérik! Most, amikor ezt megtesszük, akkor önök azt mondják, hogy ez egy látszatbizottság, és nem azt mondják, hogy ez valójában a tárgyszerű, a sok oldalról körüljárt döntés előkészítését szolgálja. Egyébként elmondtuk a vitában, én magam is elmondtam az előterjesztői expozéban, hogy miért kellett megváltoztatnunk vagy miért kell a döntést egyébként a miniszteriális térből kivinni.
Hogy miért egy kormányhivatal? Azért egy kormányhivatal, mert valójában Magyarországon már így is bőven van nagyáruház. Értem, hogy Hiszékeny képviselőtársam újabb és újabb szőnyegáruházakat és bútorüzleteket vizionál, de hová? Kinek? Minek? Itt valójában nem tolonganak a nagyáruházakat építő emberek. De nem azért, kérem szépen, mert itt a magyar kormány ne akarná, hogy a kereskedelem még erősebb legyen! Hanem azért, mert betelt az ország. Ki lehetne tenni az ország határára egy táblát, hogy köszönjük szépen, nem kérünk több áruházat, mert már lassan minden falu határában van egy nagy élelmiszerbolt, már alig kell autózni vagy tömegközlekedéssel menni egy-egy nagy bevásárlóközpont, barkácsüzlet, bútorüzlet és a többi irányába.
Van bőven Magyarországon kereskedelmi létesítmény, ami kiszolgálja a magyar fogyasztók igényeit. Hová építsünk újakat? Tulajdonképpen Sallai képviselőtársam fölvetése jogos fölvetés és helyes irány, hogy a magyar termőföldeket óva-védve a sok-sok zöldmezős beruházást szorítsuk vissza. Inkább a barnaövezetűeket rehabilitáljuk, és adott esetben ezeket használjuk föl olyan újabb ipari és kereskedelmi létesítmények kialakítására, amelyekre egyébként az országnak nagy szüksége lesz, vagy szüksége van.
Miért pont Hajdú-Bihar megye? Azért, tisztelt Legény képviselőtársam, mert ez a legnagyobb megye, és itt van a legnagyobb kormányhivatal. És ki kellett egyet jelölni a kormányhivatalok közül. (Legény Zsolt közbeszólására.) Az egyik legnagyobb megye. És nem akartuk azt, hogy egyébként ez Pest megye legyen. Mert éppen azt akarjuk, hogy ne legyen ez az ország továbbra is vízfejű. Egyébként számtalan olyan terület van, ahol a másodfokú hatósági eljárás valamelyik dekoncentrált szervhez van delegálva.
Mondok egy példát, az örökségvédelem területén a jelenlegi jogi szabályozásban a fővárosi kormányhivatalnál van a másodfokú eljárási jog. Tehát nincs azzal semmi gond, ha egy konkrét kormányhivatal egy konkrét feladatra országos hatókört kap.
Hiszékeny képviselő úrnak azt tudom mondani, hogy helyben azokat a döntéseket kell meghozni, amelyeket a jogszabályok alapján kifejezetten helyi feladatnak tekintünk. Ezen az alapon azt lehetne mondani, hogy mondjuk, az országos építésügyi szabályozást, meg egy sor dolgot mi egyébként itt a parlamentben ne is döntsünk el, hanem mondják meg a helyiek, hogy mit akarnak, aztán legyen az, amit ők akarnak. Hát ezen az alapon gyakorlatilag abba is hagyhatnánk itt a munkát, és nem kéne nekünk megmondanunk azt, hogy hol mi épüljön, mi történjen az országban. Hát, kérem, erre van Országgyűlés, erre van kormány, vannak országos hatókörök és országos feladatok. Azokat, engedtessék már meg, hogy megfelelő jogi keretek között, központilag döntsük el és irányítsuk!
Igazság szerint Vécsey képviselőtársamnak teljesen igaza volt. Vécsey képviselőtársam nem azt mondta, hogy önök nem ismerik a közigazgatást, Vécsey képviselő úr azt mondta, hogy láthatólag a felszólalásból az következik, hogy önök az építési engedélyezési eljárást nem ismerik. Hát itt nem arról van szó, hogy minden egyes plázával vagy üzlethelyiséggel el kell menni a Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatalhoz! Itt a kivételről van szó, tisztelt képviselőtársaim. Egy 200 négyzetméteres üzlethelyiség vagy valamilyen kereskedelmi létesítmény építése nem igényel Hajdú-Bihar megyei kormányhivatali döntést. Az egy helyi döntés, egy helyi építésügyi hatósági döntés.
Ha valaki 400 négyzetméter fölöttit akar építeni, vagy valaki a meglévő üzlethelyiségét 400 négyzetméter fölöttire kívánja bővíteni, abban az esetben akar a kivétel lehetőségével élni, és a Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatal, egyébként a szakértői bizottság javaslatát figyelembe véve, hozza meg a döntését arról, hogy élhet-e a kivétellel, hogy mégiscsak megépítheti-e. Ugye, erre mondta azt Sallai képviselőtársam, hogy ő legszívesebben itt zéró toleranciát jelentene be, hogy egyáltalán ne épüljön zöldmezősen ilyen létesítmény.
Zárásul hadd mondjam el, hogy azért mélységesen elkeserítő az, hogy Hiszékeny képviselőtársamnak ez az országképe, hogy azt mondja, hogy ő sürgősen elhúzna innen. Ez a múlt heti parlamenti vitanap tükrében, amikor az elvándorlásról itt vitatkoztunk, ez végtelenül elkeserítő.
Tulajdonképpen ezt annak szellemében mondta, amit itt Gyurcsány Ferenctől hallottunk, hogy el lehet innen menni. Hát Hiszékeny képviselőtársam azt mondja, hogy ő sürgősen el is húzna innen, szó szerint idézem, sürgősen elhúzna innen, ha ő vállalkozó lenne. Örülünk annak, hogy Hiszékeny képviselő úr nem vállalkozó.
Olyan vállalkozókra van szükség ebben az országban, akik itt akarnak maradni, itt akarnak gyarapodni, itt akarnak másoknak munkát adni, itt akarják a gyerekeiket fölnevelni, s egyébként ezt az országot megbecsülik és szeretik, és élhetővé, lakhatóvá akarják alakítani.
Köszönöm szépen a figyelmüket. Arra kérem képviselőtársaimat, hogy szíveskedjenek a technikai módosításokkal egyetemben a törvényjavaslatot szavazatukkal támogatni. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)
